Balogh Ádám – Világok vándora

Uzseka Norbert | 2018. December 21., Péntek 12:00

Balogh Ádám Egy zarándok útja című, összegző fotókiállítását Keleti Éva nyitotta meg. Legutóbb Jeruzsálemben járt – szentföldi élményeiről Uzseka Norbert faggatta.

Mi volt előbb, a festészet, vagy a fotózás?

Igazából mindig párhuzamosan működött, de valahogy gondolatiságban a festészet megelőzte a fotók készítését. A fotók később nyertek egyfajta szakrális jelentést, illetve érték el azt a bizonyos szintet, mint a festmények.

Valamiféle szakralitás van a képekben. Még akkor is, ha én tényleg igyekszem a porban, a koszban is észrevenni a szépet, és ez a mindennapok szakralitásával kapcsolódik össze.

A fotózás mindig egy-egy utazáshoz kapcsolódott. Ha volt egy kis megtakarításom, akkor megvettem egy olcsó repjegyet, és elindultam hátizsákos turistaként. Különösebb tervezés nélkül. Az ember általában felkészül az útjára, sok mindent elolvas, de valahogy mindig minden spontán történt. Elengedtem a gyeplőt. Nyitott és „kereső” ember lévén minden helyi emberrel szeretek beszélgetni. A legtöbb dolgot így lehet megtudni, nem könyvekből. Szóval megismerés és tapasztalás iránti vágyból utaztam. Az ember szinte utazásfüggővé válik minél több mindent lát, minél több nációból beszélget emberekkel. Hihetetlen különleges megtapasztalni, míly különbözően látjuk a világot. Ezen rengeteget lehet gondolkodni (nevet).

El tudod mondani, hogy mitől lesz valami szakrális, mit jelent ez? Vagy hogy hogy fotózol akkor?

Nem tudom igazából. Nem csinálok ezer képet, csak egy-kettőt, és mindig egy “emelkedett” pillanatot próbálok észrevenni. Mitől lesz szakrális? A csuda tudja, valahogy ez folyik belőlem. Egyszer csak van egy transzcendens érzés bennem, és ez bizony elég gyakran visszatér.

A Szent Sír Bazilika kupolája

Legutóbb Jeruzsálemben jártál…

Amióta az eszemet tudom, mindig is el akartam jutni ide, de valamiért nem úgy hozta a sors. Százszor megfigyeltem az életemben, hogy mindig mindennek megvan a maga ideje, semmi nem következik be azelőtt, hogy az ember megérne rá. De technikai okai is voltak, hogy miért maradt Izrael eddigi utazásaim végére. Ha elmész egy arab országba, akkor Izraelbe nem nagyon tudsz az útleveleddel belépni. Ha elmész Izraelbe, utána egyetlen arab országban sem látnak szívesen…

Miért vágytál oda?

A Jeruzsálemi templom az egyik oka. Szerintem a világon nincs még egy olyan építmény, ami ennyi ember vágyaként öltött testet, amiért ennyi ember évezredeken át harcolt és áldozta életét.

Salamon templomát másodszorra Nagy Heródes építtette újjá, amelyet Krisztus után 70-ben a rómaiak porig égettek. Az építkezés mai fejjel is gigantikus méreteket öltött, 144 ezer négyzetméteren folyt, az kb. 12 futballpálya, felfoghatatlan. Maga a Templom-hegy 30 méteres falakkal volt körülhatárolva, és a tetején volt ez a hatalmas terület. Csak címszavakban: itt őrizték a frigyládát, itt van az a kő, amihez Ábrahám kötözte Izsákot, hogy feláldozza, ugyanerről a kőről indulva tett mennyei utazást Mohamed egy szárnyas paripán, hogy imára hívja Ábrahámot, Mózest és Jézust. Sok vallás érintett ebben a dologban, és pont ez a konfliktus forrása.

Az első templom, azaz Salamon templomának eredeti köveiből csak a nyugati fal maradt meg, ez a Siratófal, ahol a zsidók gyászolják templomuk lerombolását, de maga az egész Templom-hegy a rajta lévő Al-Aksza mecsettel már iszlám fennhatóság alatt van. Ez egy pattanásig feszült helyzet, hiába, hogy az ott élő népek ezer éven át falakat építettek, itt bármikor bármi megtörténhet.

A Dormitio-templom altemploma

Egyébként egy csupa szív-lélek festőművész hölgyet látogattam meg, aki mindenhova elvitt, laktam kibucban, drúz falvakban, jártam a Genezáreti-tónál, ahol Jézus, miután Galileából visszajött, a csodáinak és tanításainak többségét itt vitte végbe (vízen járás, 5000 ember megvendégelése, hegyi beszéd). Jártam Magdalában, ahol Mária Magdolna született. Különleges hely a Szentföld, elkerülhetetlenül megérinti az embert. Tényleg szent föld.

A Jaffa kapun keresztül léptem be Jeruzsálem óvárosába, csak két órám volt. Gondoltam, hogy a legjobb, ahogy szoktam: ha jól eltévedek, mert akkor mindig nagyon érdekes dolgokat látok. Így is történt. A bazársornak a zegzugos pici utcáiból egyszer csak bekerültem egy templomba. Nem tudtam, hova jutottam, de az a hely olyan volt, mint egy átjáró több világ között. Nem tudom elmondani, miért, de remélem a képek illusztrálják. Oly misztikus érzés kerített hatalmába, hogy éjjel alig tudtam aludni, és elég furcsa álmaim voltak. Aztán reggel megnéztem, hogy hol jártam, és másnap vissza is mentem, és ott töltöttem egy teljes napot: ez volt a Szent Sír Bazilika. Ezt az első keresztény római császár, Nagy Konstantin építtette Jézus feltételezett barlangsírja fölét. Ezt lehet érezni, szinte vágni lehet a levegőt. Folyton zarándokokkal van teli a templom, s mindezt a mézillatú gyertyák tükrében áthatja egy vastag misztikus erő, amire viszont már nincsenek szavak.

Volt bármi, amit mindenképp le akartál fotózni?

Nem. Igazából olyan soha nincs. Keresem a pillanatot, egy különleges szöget, egy napszakot, amitől valahogy misztikus köntösben tetszelegnek a dolgok, de sosincs semmilyen tervem. Persze, ha utazok, bizonyos helyszínekre el akarok jutni, de egyébként is általános igazság, hogy reggel meg este szabad fényképezni. Persze az Angyalok Kápolnájának ölelésében a fények már nem a valós világ fényeit tükrözik. Odabenn minden más, mintha átlépnél egy másik dimenzióba.

Siratófal, Jeruzsálem

Mit tanácsolsz a fotósoknak?

Remek technikai felszereltséggel is különleges, rákészült fotókat lehet csinálni tökéletes minőségben. De szerintem ennél még fontosabb az, hogy szívvel-lélekkel közelítse meg az ember a fotó tárgyát, és akkor nyomja meg a gombot, amikor tényleg eljött az ideje. Ez már nem annyira technika függő, ehhez kell egyfajta látás, amit részben lehet tanulni, részben nem. Amikor az ember kicsit átszellemül, és átadja magát a hely varázsának, akkor születnek a különleges képek.

A technikai oldalról beszéljünk?

Egy Pentax K20D a társam. Azért Pentaxot vettem, mert mindenki mást vesz (nevet). Igen szép rajzolatú képeket lehet vele csinálni. Egy relatíve jó objektívvel adták, egy Pentax-DA 16-45-össel, amit majdnem minden szituációban tudok használni. Szerintem két fontos dolog van: az ember szeresse a fényképezőgépét, és ismerje a korlátait. Hogy hol mit szabad még vele fényképezni. De alapvetően azért vettem meg, mert ez adta vissza a legjobban azokat a színeket, amiket én látok.

Tehát amit a képeiden látunk, az úgy van, és semmi utómunka?

Így van, még Photoshopom sincs. Számomra egy kép akkor jó, ha hozzányúlás nélkül is megállja a helyét. Ma már egy nagyon rossz képből is lehet igen jót csinálni szoftveresen, csak már nincs köze a valósághoz. Mindig az a kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt. Éppen ezért festek, és azt is őszintén. Soha életemben nem másoltam, minden egyes festmény egy zene által inspirált belső utazás eredménye. Lesz, ami lesz. Szerintem a művészet addig őszinte, amíg így gondolkodik az ember.

Honlap

Facebook oldal

Instagram

A Szent Sír Bazilika, zarándokok gyertyát gyújtanak

Réz edények a jeruzsálemi piacon

A Szent Sír Bazilika kapuja, Jeruzsálem

(-)