Jelenleg reklám-, divatfotózással, alkalmazott fotográfiával foglalkozik, mellette saját művészi ambícióinak szenteli ideje nagy részét és persze marad továbbra is javíthatatlan zenész és családapa.
Mikor kezdtél fényképezni?
Esztergomban éltünk. Két éves korom óta régi fényképezőgépekkel játszottam. Valójában 8-9 éves koromra tudatosult bennem, hogy mit is jelent a fotózás. Fekete-fehér rollfilmekre készültek az első képeim olcsó kis boxgépekkel. Emlékszem sok gondot okoztam a szüleimnek, mert a filmeket mindig elő kellett hivatni, nagyíttatni. A képeket kis barátokról, a macskákról, a kertről, meg ki tudja még miről készítettem. A fotográfia akkor még nem volt olcsó dolog. Egyszer Nagyapám elvitt magával a kisvárosi fotóműterembe, hogy lefényképeztessen. Akkor találkoztam Eitler bácsival, az esztergomi fotóssal aki megmutatta nekem a labort, ahol a hívást és nagyításokat készítette. Kész voltam! Micsoda varázslat volt! A piros fény, a labor illata, a fixírestálban úszó képek... Rögtön megfogott a dolog és fél év múlva már nekem is volt otthon saját kis laborom. Hogy hogyan kell mindezt csinálni, könyvekből tanultam meg, teljesen autodidakta módon. Akkoriban az akkor divatos Ofotért füzetek voltak a kedvenc olvasmányaim.
Ettől kezdve végigkísérte az életemet a fotózás, a fotográfia. Kisebb kiállításokat rendeztek a munkáimból Esztergomban és a környező falvakban, városokban, iskolákban, kúltúrházakban, mozikban. A gimnáziumban fotószakkört vezettem és én csináltam az iskola bemutató anyagait is. Ez persze nem volt elég, mert közben a zene is nagyon érdekelt, nemsokára dobos lett belőlem, és ettől kezdve, éveken át különböző bandákban játszottam. Azidőtájt kissé hanyagoltam a fotózást, majd úgy huszegynéhány éves koromban, ismét kézbe vettem a kamerát és elkezdtem újra fotózni az iskolák és a munka mellett. Az agrárpálya vakvágánynak bizonyult. Dolgoztam városi színeslaborban, majd Budapesten az OFOTÉRT-nél később a Proficolornál.Aztán vezettem az első Photo CD vállalkozást a Párizsi utcában. Ez volt az első digitális próbálkozás az országban (1993-'94). Itt kezdődött a digitális korszak Magyarországon azt hiszem. Dolgoztam a KODAK-nál is, a ”profi termékek” üzletág managereként.
Később Vass Kálmán műtermébe jelentkeztem aszisztensnek, -mindent hátrahagyva. Másfél év közös munka után elváltak útjaink, mert egyre több saját megbízást kaptam. Főleg a ”dohányipar foglakoztatott”. 1996-ban alapítottam meg saját cégem és stúdióm, azóta a reklámfotózásból élek. Egyre-másra kaptam a megrendeléseket különböző cigaretta kampányok elkészítésére. Végigfotóztam a magyar Sopianae-, a Marlboro-, a Pall Mall-, Multifilter-, a Lucky Strike- és egyéb cigarettakampányokat. Azóta számtalan hazai és külfödi reklámot, kampányt fotóztam.
Számtalan géppel próbálkoztam, köztük az ismertebb és kevésbé ismert orosz csodákkal. Akkoriban nem is lehetett mást kapni itthon, csak orosz és NDK gépeket. (Mármint gyermekkoromban.) Volt Zenitem, Practikám és még sok más is, de 1993-ban, megvettem magamnak az első filmes középformátumú, igazi fényképezőgépet egy Hasselbladot. Bevallom, a mai napig nagyon szeretem a filmet. A saját művészi ”öncélú” munkáimat csak filmre fotózom. Iszonyatos mennyiségű gépem van, sőt gyűjtöm a régi gépeket, köztük Rolleiflex, Hasselblad, Leica, Sinar, Pentax, Nikon és számtalan más márka is megtalálható, most nem is tudnám hirtelen mindet felsorolni. A filmkidolgozást, nagyítást és szkennelést is magam végzem és ez így volt már a kezdet kezdetén is. Ebbe beletartoznak: a színes és fekete-fehér handmade munkáim egyaránt. Tudom kevesen értékelik mindezt és kevesen is vállalkoznak erre, de nekem ez fontos. A mai fiatalok lassan nem tudják, hogy mi az a film, vagy mi az a kémiai fotográfia, vagy hogy mi is az a látens kép és milyen izgalmas dolog annak az előhívása vagy mennyi a ”véletlen” szerepe a kémiai felületeken. Ez mind izgalmas és szép dolog.
