Napjaink alkalmazott fotográfiája már teljesen átalakult, és ebben komoly szerepe van a számítógépnek. Ha jól emlékszem az első Mac-et 2000-ben vásároltam, hozzá egy szkennert, és ezzel gyakorlatilag nálam itt indult a digitális fotográfia. Nemsokára megjelentek Magyarországon az első digitális hátfalak, mint pld a Sinar Back, a Leaf, a Phase One, amiket sorra kipróbáltam. Nagy előnyt jelentett a számomra az, hogy az exponált képet azonnal láthatta az ügyfél, reklámügynökség és a fotográfus egyaránt, ez mindent felgyorsított a reklámiparban. Nagyon sokáig voltam „Sinar-os” nagyon szerettem a minőségét, aztán végül a Hasselblad volt az ami igazán meggyőzött.  Összességében nekem ez lett az a rendszer ami nagyon egyben van, amivel igazán jól lehet dolgozni. Kiváló optikai háttérrel és kiegészítőkkel rendelkezik, ráadásul nagyon megbízható gép.
Ami a jelenlegi munkáimat illeti, ezek már jóval bonyolultabbak mint a kezdetiek, hiszen általában több fotóból és grafikákból készülnek, és ezeknek az összhatása adja a látvány egészét. Úgy is mondhatnám, hogy fotó és grafika együtt, vagy éppen grafikai-, 3D-s hatású, rajzos  képek, mellyel  stílust is teremtettem itthon és amelyet egyre többen követnek, vagy másolják.
 

Milyen közegbe kerülnek ezek a munkáid? Nem gondolkoztál azon, hogy külföldre menj dolgozni, vagy van valami, ami ideköt...?
Ez változó,  főleg itthoni megrendelőknek dolgozom, de előfordul, hogy  nemzetközi rekámügynökségek megbízására készítem képeimet,  melyeket külföldi reklámkampányokban használnak fel. Munkámban maximalista vagyok. A rám bízott legkisebb munkát is a legnagyobb odaadással, odafigyeléssel csinálom meg. Ennek köszönhetem a számtalan megbízást. Ami igazán ideköt az elsősorban a családom, munkám és persze most a zenekarunk. Sokan mondták nekem, hogy már régen Londonban, NY-ban vagy valahol máshol kellene élnem, de én nagyon szeretem ezt a kis országot. Ebben azért van egy kis lustaság is, nem vagyok nyomulós típus, nem szoktam menni a munkák után, mindig a munkák találnak meg engem. Ehhez hozzájárul némi kényelem is, de úgy gondolom, hogy jól csinálom azt ami kijön a kezem alól, és a hazai reklámszakma már jól ismer itthon. A minőséget jelentem, ha én fotózok valamit.
 

Láthatta már a mostani munkáidat kiállításokon a közönség?
Kiállításaim csak fekete-fehér fotóimból voltak. Ezek mind saját nagyításokban realizálódnak, melyeket ff negatívokról készítek. A saját művészképeim nagyon csendesek, tájképek, aktok, portrék, egy-két experimentális jellegű fotográfia, melyeket csak kéz- és szemgyakorlatnak nevezek, ugyanakkor nagyon fontosak a számomra. A munkámhoz használt legmodernebb és nagy szaktudást igénylő digitális pixelcsodákkal szemben a művészképeimhez szívesebben használok egyszerűbb analóg gépeket, akár camera obscurát is. 
A művészi munkáim, főleg a kilencvenes években eljutottak külföldi kiállításokra  és számos munkám megrendeléséhez járultak hozzá. Láthatták a képeimet Franciaországban,  Olaszországban, Szlovákiában és több csoportos és vándorkiállításon Európában. Önálló kiállításom volt a new yorki Modern Arts of Photography galériában. Korábban számtalan nemzetközi fotópályázaton és kiállításon is részt vettem. Számos galéria, gyűjtő többek közt a Kodak is vásárolt  munkáimból, amely a cég worthesteri gyűjteményébe került, a világ legjobb fotói közé.Most kaptam felkérést egy prágai kiállításra, de más munkáim miatt kénytelen voltam lemondani a részvételt. Valójában nem szeretném ezt a területet  elhanyagolni és egyre érik bennem a tettvágy, hogy újra közönség elé álljak a művészképeimmel is. Már gyűlik az anyag. Ami az alkalmazott munkáimat illeti, azokat pedig folyamatosan látja a nagyérdemű ha akarja, ha nem, mert a reklám bizony kint van az utcákon, tereken és a különböző nyomtatott és elektronikus médiákban.