Hogy lehetséges, hogy már az első nagyjátékfilmedet 35 mm-es tecnikával készíthetted?

Az Aranyszem Operatőri Fesztiválon nyertem egy díjat. A Panavision és a Sparks Kft.
közös díja volt, mely egy olyan kameracsomagot tartalmazott, ami elegendö volt egy nagyjátékfilm elkészítéséhez. Így egy igazi nagy Panavision-nel forgathattam, filmre, ami nagyon nagy élmény volt.

Hogyan hat nálad a fotóra a film, vagy akár vissza?
Sokáig nem akart megmozdulni a fotó. Az egyetem harmadik évében úgy érzem, ez megváltozott. Attól függetlenül, hogy nagy előny volt az a kb. 10 év, amit a fotográfiában eltöltöttem. Szeretném, hogy az a saját nyelv, amivel a fotóban kifejezem magam, és magaménak mondhatok, az át tudjon szivárogni a filmbe is. Úgy érzem, hogy válaszút előtt állok. Jó lenne jónak maradni, de a jelenem inkább a keresésről szól, mint egy stabil állapotról. Törekszik az ember, hogy megtalálja magát, és a teljeset. Tudja, hogy nem fogja megtalálni, de legalább keresi. Ha az ember túl van egy ilyen filmen, akkor fontos, hogy megpróbálja helyre rakni azokat a hibákat, amiket a forgatás közben elkövetett, és tanulni azokból.  

Film/Fotó? Melyik a nagyobb szerelem?  
Nem akarom szétválasztani a kettőt. A két dolog abszolút összefügg, hiszen a film, álló képekből tevődik össze. Értelmezés függvénye az egész. Egy kép egy szelete az egésznek. Egy kiragadott másodperc egy történetből, egy emberi életből, vagy egy kapcsolatból. Egy fotónak nem egyfajta hangulata van. Állandó függésben van, a fotóban élő másodperctöredék összeér a befogadói pillanattal, így fogalmazza meg magát, és marad mindig érzékenységfüggő. Jó kérdéseket vet fel a fotózás. Szeretem benne, hogy megadja, hogy esszenciát formálsz, másodpercet ragadsz ki, hogy abban a pillanatban kinyílsz, és aztán újra kérdést vet fel: hogy mi jön azután. Így marad örök, mely folyamatosan mesél, s így tud megújulni. Élete van. Ha egy regényből kiragadsz egy mondatot, akkor sem teszed fel a kérdést, hogy a mondatot, vagy a regényt szereted jobban. Igen szeretem azt a mondatot, de a regény része az a mondat. Mondatokból áll össze. Hiánya űrt eredményez és felborul a rendszere. Egyik nincs a másik nélkül.
 

Mi kell ahhoz, hogy az ember tartósan magas színvonalat tudjon képviselni?
Én a megújulást máshogyan értelmezem, mint ahogy azt sokszor elvárják. Valóban meghatározó a külvilág formáló ereje, de nem az a fontos, hogy olyat csinálj ami divatos, hanem hogy megpróbálsz megújulni önmagadban, folyamatosan csiszolod magad. Önmagad beutazásán keresztül jutsz el új utakra, s így tudsz új horizontokat nyitni.

Hogyan látod a jövőt? Van valami konkrét terved?
A jövő: utamat keresni, tökéletesíteni mind a fotót, mind a filmezést, minden téren fejleszteni magam. Az hogy az utadat végigjárd, az nem helyfüggő, de ha lehetséges szeretnék egy kicsit külföldön tanulni. Filmezést.
És hol? A skandináv országok vonzanak…

Kerekes Katalin