Nikon D90 vs. Pentax K-7
Fotó Magazin | 2010. Október 18., Hétfő 08:00
hirdetés
A Nikon keresője nagyságrendekkel jobb, mint amit a kisebb testvéreiben találhatunk. Ha kell, kézi élességállításra is alkalmas. Külön elismerés jár a rengeteg kijelzési lehetőségért és a bekapcsolható rácsozatért.
A Pentax keresője az egyik legjobb, amivel APS-C kategóriában találkozhatunk. Hatalmas és roppant fényes. A keresőben található kijelzések kellőképpen részletesek.
A D90 esetében a menürendszer szépen felépített, szöveg mellett ikonokkal is segített. Ráadásul Help menüt is kínál. -bizony „Help” s nem „segítség” menüről van itt szó, mivel a Nikon nem tud magyarul- A menüben való navigálás elsődleges eszköze a hagyományos négyirányú gomb. Ez egyébként egy külön kapcsolóval le is zárható.
A K-7 menürendszere egyszerű, szöveges. Szimbólumokkal csak elvétve találkozunk. Van helyettük azonban változtatható szövegméret és magyar menü. A vezérlés alapvetően itt is a négyirányú gombon keresztül történik, ám a menü lapjai és pontjai között a gép két vezérlőtárcsájával is haladhatunk, ami nagyban meggyorsítja a navigálást.
A Nikon használata egyszerű és logikus. Egyértelműen érződik rajta a nagyobb modellekben szerzett tapasztalatok beépülése. Minden reakciója gyors, akár a nagyobb modelleknek. Ugyanakkor, a kisebb vázakra jellemző, motívumprogramok is megmaradtak. A koncepció itt teljesen egyértelmű. A Nikon igyekszik viszonylag alacsony áron egy a kreatív beállításokat könnyedén kezelhetővé tevő gépet kínálni.
A Pentax kezelése igyekszik ötvözni a K sorozat jellegzetességeit -mint például a Pentax egyedi TAv és Sv módjai, vagy RAW gomb- az olyan egyszerű beállítási módokkal, mint az egykori Fn gomb utódjaként megjelent, egyoldalas, ikonokra épülő, tárcsával vagy 5 irányú gombokkal is irányítható gyorsmenü. Ez utóbbit bárki könnyen megszokhatja, leszámítva talán a K10 és K20 modellek kezelésének szerelmeseit. A Pentax egyértelműen megcélozta az amatőröket, hobbifotósokat, ám tette mindezt egy szokatlanul magas színvonalú szerkezettel.
Mind a Nikon, mind a Pentax kínál a gép tetején is egy állapotjelző LCD-t ami gyors áttekintést ad a főbb beállításokról. Ha ezzel nem érnénk be, a hátsó LCD is használható ugyanezeknek a kijelzésére, bár lényegesen nagyobb fogyasztás, tehát valamivel rövidebb üzemidő árán.
A Nikon beállításai között barangolva a sok fejlett program mellett figyelemre méltó a márkára jellemző Auto ISO program működése. Ez nem csak egyszerűen megszabadít minket az érzékenység beállításának feladata alól, ahogyan azt annyi más márka teszi. Itt az automatika által használható legmagasabb érzékenység mellet azt is beállíthatjuk, hogy mi az a legalacsonyabb zársebesség, amihez ragaszkodunk, amiért hajlandóak vagyunk akár az érzékenységet is emelni! A fénymérés egy könnyen hozzáférhető gomb és a hátsó tárcsa segítségével állítható.
A Pentax Auto ISO módja is kellőképpen kreatív. Az érzékenység határértékeit az első- illetve hátsó tárcsákkal állíthatjuk. A szélső értékek között pedig nem holmi egysoros matematikai számítás alapján választ a gép. Azt, hogy az automatika lassú vagy gyors záridőre törekszik, mi magunk választhatjuk ki. Ez a Tav és Sv programokkal együtt már egy kicsit túl is szárnyalja a Nikon által kínált automata programot. A fénymérést egy klasszikus mechanikus kapcsolóval állíthatjuk be. Annak állapotáról a keresőben is kapunk visszajelzést.
Fénymérés és élességállítás
Fénymérés terén a Nikon osztályelsőnek ígérkezik, hiszen a 420 pixeles RGB fénymérésnek a konkurensek nyomában sem járnak. A rendszer nagytestvére, a D300-ban is használt 1005 pixeles RGB fénymérés a nagyobb modellekben jól teljesít. A D90 azonban mintha nem használná ki a rendszer által ígért lehetőségeket. A számadatok fantasztikusan hangoznak, a működés azonban semmivel sem tűnik magabiztosabbnak, mint amit a konkurensek is tudnak.Az élességállítás 11pontos, ami nagyjából átlagosnak nevezhető. Az élességállítás gyorsasága nagyon jó, ezt azonban a Nikontól el is várjuk.
A Pentax fénymérése 77 mezős, ami a kategória második legjobban hangzó száma, közvetlenül a D90 420pixele után. Ha nem tűnne nagynak a mért területek száma, érdemes megjegyezni hogy a márka eddig 16 mezős rendszert használt. Így talán már érezni az elődmodellekhez képest az előrelépést. Szerencsére az új fénymérő mögött jól működő program dolgozik, így a K-7 minden helyzetben jól vizsgázott.Az élességállítás látszólag az elődökből megörökölt szerkezet. Ami részben igaz is, hiszen az érzékelő továbbra is a SAFOX VIII szériából való. Azonban SAFOX verziószám végén van egy apró „+” jelzés, ami valamit sejtet. Persze, hogy szerkezetileg pontosan mi is változott, az a Pentax titka, azt azonban elsőre is észrevenni, hogy az élességállítás sebessége és határozottsága, hatalmasat javult az elődökhöz képest. A K-7 a kategória legjobbjai közé állt új élességállításával.
Természetesen mindkét gép kínál számos különlegességet, ami a konkurensekből hiányzik.
