Az intimitásról és barátságról

Nem voltam tolakodó, nem loptam el a pillanatot, hanem együtt éltünk, közösen gondolkoztunk.

(Keleti Éva, a gyógyíthatatlan "fotográfista" Fotótech-nika, 2008, Dódity Gabriella interjúja)

Szinte együtt éltem azokkal az emberekkel, akiket fotografáltam. Ha nem vagyok Ruttkaival és Latinovitscsal olyan jó viszonyban, soha nem készül el a kettős portréjuk. Ahogyan Molnár Editnek az írók a társai voltak, úgy voltak nekem társaim a színészek. Kezdettől fogva tiszteltem őket. Például bizonyos felvételeket soha nem hagytam publikálni, mert tiszteltem a szemérmüket.

(Életem felét a színházban töltöttem, Fotóművészet, 2005, Bacskai Sándor interjúja)

Robert Graves

A táncról

Mindig imádtam, ha repül az emberi test, ha repülnek a ruhák. Mindig úgy gondoltam, hogy ezek a táncosok és balettművészek valami emberfelettit tudnak, olyasmit, amit én soha nem tudnék megcsinálni. Nemcsak a fotográfusokra emlékezem és nekik köszönöm, hanem azoknak a művészeknek is, akikről képet készíthettem.

(Igazi tiszta ember nélkül igazán jó színész nincs, Inforádió, 2008, Oláh András interjúja)

A nehézségekről

Abban az időben az volt a „divat”, hogy legyen valaki munkás származású, legyen párttag, ilyesmi. Hát én egyik sem voltam. Nem voltam munkás, és soha nem voltam párttag sem. Sok terhet hordtam magammal, érettségim volt, nyelveket tudok – nagyon gyanús lehettem. Ma már elképzelhetetlen, de akkor ezek mind hátránynak számítottak. Viseltem a polgári származásom megatív következményeit is. Nekem semmi sem segítette a pályámat, mindenért nagyon meg kellett küzdenem.

(A Fotográfia nőnemben című interjúkötetből, 2002, Szarka Klára interjúja)

"Szabad Nép"

Az élet során a harcok, a szembenállások és a negatív hatások is képesek előbbre vinni az embert. Egyrészt jobban megedződik a jellemünk, másrészt arra késztetnek, hogy jobban végiggondoljuk, bátrabban felvállaljuk a dolgokat.

(A filmszalagra ráfér egy világ, Hetek, 2011, Somorjai László interjúja)

Mert kemény ember vagyok, az biztos. Nagyokat tudok bőgni, teljesen ki tudok borulni, de aztán újra kőkemény vagyok. Azt hiszem, csak így lehetett az életet végigcsinálni ebben a nagyon nehéz elmúlt ötven évben. De sohasem bántam meg, hogy nem mentem el innen, hogy itthon maradtam.

(A Fotográfia nőnemben című kötetből, 2002, Szarka Klára interjúja)

A fényképezésről

... a fényképezés ma is nagyon hiányzik. Akárhányszor színházba megyek, képzeletben nyomom a gombot, bosszankodom, milyen rossz képek vannak a színházak kirakatában. De abba kellett hagyni, és azt hiszem, akkor sikerült kiszállnom, amikor még érződött a hiányom.

(„Csak ketten vagyunk, én meg a kép”, Vasárnap Reggel, 2011, Mézes Gergely interjúja)

Gábor Miklós

A családról

Az én legnagyobb sikerem nem szakmai, hanem az, hogy olyan családban élek, van két gyerekem, négy unokám, és hogy az összes hozzátartozóval együtt akár húszan is le tudunk ülni egy vasárnapi ebéd alkalmával. Nekem ez fontosabb, mint a szakmai siker.

(espresso.hu, 2008, Megay Nóra interjúja)

Arról, hogy mi kellene a világba

... Langer Klárát is a mesteremnek tartom, és az a legfontosabb, amit tőle megtanultam. Az emberszeretet, a humánum. A szépet és jót megkeresni, mindig azt, ami előremutató és pozitív. Kláriból, abban a hihetetlenül nehéz időben, olyan fokú emberszeretet áradt, hogy nekünk ebben a könnyebb időszakban nagyon jó lenne valami hasonlót megvalósítani. Humanizmus kellene újra ebben a világba!

(A Fotográfia nőnemben című kötetből, 2002, Szarka Klára interjúja)

Összeállította: Szarka Klára