Miért van az, hogy ha szociofotóról beszélünk - ami a te esetedben is lehet stílusjelző meghatározás - az mindig távoli országok népeinek az életét dolgozza fel, vagy a közvetlen környezetünkben élő romák sorsáról szól. Jól lehet, azért vannak még ide sorolható extrém kivételek.
Ez egyszerűen azért van, mert az ember szeret olyan dolgokat fotózni, ami a saját életétől, a megszokott környezetétől eltérő, és ez ott lehetséges, ahol más a kultúra, mások a szokások, tehát minden más. Ebben a nagyon másban, mint például Nepálban, értelemszerűen sokkal könnyebb megtalálni az érdekes motívumokat, mint ha valaki mondjuk Pesten, a Rákóczi úton sétál. Ehhez gyorsan hozzátenném kiegészítésül, hogy én, csak a nálunk - a mi felfogásunk szerint – szegényebb országokban szeretek fotózni. Ott, ahol még nem tört előre a nálunk közismert piaci szemlélet, ahol még nem dübörög a piacgazdaság. Egy nepáli, indiai kultúrában az emberek sokkal kedvesebbek, barátságosabbak, segítőkészebbek, mint nálunk. De mondhatom Iránt is, ahol a legpozitívabb élményeim történtek, nagyon barátságos nép. Indiában ahova az utolsó két alkalommal már kerekesszékkel mentem fotózni, nap mint nap éreztem az emberek szeretetét és segítőkészségét, amit itthon vagy máshol, az úgymond fejlett kultúrákban, messze nem tapasztalhat az ember. Én az ilyen helyeken érzem jól magam és többek között ezért is járok vissza. Persze ez azért nem ilyen egyszerű, mert ehhez pénz is kell, de én most elhatároztam, hogy az indiai anyagot tökéletesítem, szeretném befejezni és a következő útnak ez a konkrét célja. Kubát már feldolgoztam, most India következik.

És mi következik azután?
Azt hiszem bele kell fogjak valami másba.

Mire gondolsz?
Mivel a fotózással fizikailag gondjaim vannak, és ezek a gondok idővel valószínűleg még komolyabbak lesznek, olyan dolgot fogok csinálni, amit már korábban is műveltem. Ez pedig a versírás! Ezzel korábban nem dicsekedtem, mert szerintem ezek a versek csupán kezdeti lépéseknek számítottak, és olyan szinten vannak, mint azok a fényképeim, amiket kezdetben fotografáltam. Azt tervezem, hogy egyszer majd készítek egy olyan albumot, amiben a versek  a fényképekkel kapcsolatban íródnak. Ezek a kis versikék, vagy nevezhetjük akár morzsáknak is, nekem nagyon tetszenek.

Remélem nincs kifogásod az ellen, ha néhányat a képeid mellé elhelyezünk a Black&White oldalain. Olyanok lesznek majd, mint egy-egy képaláírás…
Tudom, sok olyan album van, ahol versek és képek együtt jelentek meg. Az én esetemben talán az lesz a különleges, hogy a vers és a kép is az én alkotásom.