Az egész úgy kezdődött, hogy barátnőjével elkezdenek egymásról képeket készíteni, ami lassan megtelt különböző megálmodott tartalmakkal. A kezükben lévő HP Packet kamera igaz kedvenccé vált. Szüleitől nemsokára egy kis Fuji-t kap ajándékba, ami technikai előrelépést jelentett és még jobban inspirálta.  Ekkor még mindössze 15 éves. Szorgalmasan tanul, közben befejezi az iskolát, de elhatározza, hogy más irányba tereli az életét. A szerzett tudást azonban nagyszerűen tudja hasznosítani a fotózás területén, és a kellékruhák egy részét maga készíti. Az ötéves tanulmányi idő során felismeri, hogy a fotózás nagyban összefügg a divattal, hiszen a szakiskola fotóműtermében korábban már modellfotókat is készítettek, amiket azután a kész ruhákkal együtt az év végi kiállításokon mutattak be. A szakközépiskola után, amit alig egy éve fejezett be, beiratkozik a Budai Rajziskola fotószakára, ahol jelenleg még analóg fotótechnikát tanul. Képeit otthon, saját szórakoztatására készíti, és csupán pozitív visszaigazolást lát abban, hogy ezek a fotók másoknak is tetszenek.   

Stílusa, saját elmondása szerint, szép lassan kialakult. Korábban is szeretett rajzolni és olyan dolgot is papírra tudott vetni, ami nem is létezett, csupán a fantázia szüleménye. Ebből indult ki, hogy később a fotókon is a fantázia által alkotott helyzeteket, motívumokat akarta megvalósítani. Olyan is előfordul, hogy több képi elemet vág össze, amitől még izgalmasabb, kifejezőbb lesz a kép. Úgy gondolja, hogy valójában nem csupán fotográfia amit csinál, hanem egyfajta átmenet a grafika és a fotózás között. A képek hangulata meseszerű, ami egyben megmozgatja az emberek fantáziáját. Elsősorban a filmek, és a zene van rá nagy hatással, ezek együttesen befolyásolják fantáziáját, amiből újabb és újabb képek születnek.

Néha álmodik valamiről, és azt valósítja meg, de az is előfordul, hogy az utcán lát valamit és asszociál egy témára, ami egy következő fotón válik láthatóvá. Képei egy nagyon kiegyensúlyozott nyugodt világot tárnak elénk, néha kicsit extrém tartalommal. Visszakalauzolnak bennünket egy jó értelemben vett letűnt polgári miliőbe, ahol a középpontban mindig a nő van. Olykor előtűnik a régi fotókról ismerős szépia, amitől az egész egyfajta időutazás benyomását kelti a nézőben, néha enyhe, leheletnyi bujaságot sugallva a képről. Mészáros Zsuzsanna fotóinak modellje részben saját maga és Molnár Andrea a barátnő és segítőtárs, aki kiváló alanya a mesék életre keltésének. A képek kreatív mondanivalója néha kettőjük ötletéből áll össze, olykor a smink és a ruha előkészítése is közös „játék”.

Fotózáskor a megvilágításnak, jelentős szerepet szán a hangulat eléréséhez. A képek otthon készülnek, a műterem Zsuzsa saját szobája, melyet rendszeresen átrendez az adott témáknak megfelelően. Ilyenkor keres egy üres falat, berendezi a helyszínt, és megkeresi a megfelelő fényeket. Nem használ lámpát, csak természetes fénnyel dolgozik. A szoba két falán elhelyezkedő három ablak, na és persze a függönyök, nagy segítséget nyújtanak a szükséges hangulat megteremtéséhez. Különösen ügyel arra, hogy képek témája ne ismétlődjön, és bár próbálkozott vele, nem szereti a sorozatokat.