A végső hangulat kialakításához photoshop-ot használ, kicsit fakítja a színeket, és különböző rétegeket használ fel a munkához. Ilyenek például a nagymama régi receptkönyve, és más érdekes felületek, amiket összemos a képek alaptémájával, hogy végül elérje a kívánt régies hatást.  Az alkotásban - ahogy meséli, a fotózás veszi igénybe a legrövidebb időt. Az előkészületek ideje, pedig nagyban függ a kitalált témától, és az úgynevezett berendezéstől, a felhasznált tárgyak elhelyezésétől a térben. Néha az is előfordult már, hogy egy közbejött ötlet teljesen átalakítja a fotózást. A végső fázis, amikor Zsuzsa a számítógép mellett ül és photoshop-ba viszi a nyers képet, szinte kiszámíthatatlan időt vesz igénybe, de az is lehet, hogy pár óra alatt megtalálja a megálmodott összhangot. Első kiállítását a Memento Mori egyesület felkérésre, az elmúlt év szeptemberében láthatta a közönség, az SM’s Cafe–ban nem messze az Astoriától, melynek kivitelezését szülei finanszírozták. Számukra Zsuzsa tehetsége külön öröm és büszkeség, mert a családban korábban senki sem mutatott ilyen irányú tehetséget. Nekik köszönhető, hogy lányuk ma már egy Nikon D90. kamerával fotózhat.   

Céljai között elsősorban az Iparművészeti Egyetemre való bejutást emlegeti. Már túl van az első kudarcon, de a lendülete nem hagy alább, jövőre újra nekifut majd. Úgy érzi, hogy a fotózásban találta meg azt, amivel egész életében foglalkozni szeretne.

u.i.

Zsuzsa nem régen hozzájutott egy középformátumú Mamiya RB67 kamerához. Szereti az analógot, a filmes fotózást, az enyhén karcos negatívokat, a filmelőhívás folyamatát, ami együttvéve egészen más, mint a digitális.  Élet van benne.

-sr-