Sok helyen járkáltunk aztán együtt Erdélyben. Híres emlékhelyeken. Fölkutattuk együtt Kemény Zsigmond sírját. Sütő András egész családját ismertem. Elvitt a szüleihez. Sohasem felejtem el. Életem legjobb sült szalonnás rántottáját Sütő András édesanyjánál ettem. Egyébként inkább az én kocsimmal jártunk, mert Andris életveszélyesen vezetett. Tanított félni. Ahogy megyünk haza az édesanyjától, valami isteni illat kezdett terjengeni a kocsimban. Megálltunk, s akkor látom, hogy a mamája titokban becsempészett a kocsiba egy jó adagot a füstölt szalonnából. Észre sem vettem, meg sem tudtam köszönni.

Sütő Andrást fényképezni  nem volt túlzottan nehéz, mert szerencsére eléggé hiú ember volt. Ez nekem jól jött. Ha csak közöltem vele, most le akarlak fényképezni, mindig kötélnek állt. Akármerre jártunk, nálam volt a kamera. Gyakran mentünk ki Sikaszóba, ahol volt egy dácsája, nyaralója. Ott készült róla a fák között a portré 1984 májusában. A Sikaszóba vonult vissza. Olyankor a szerkesztőségben ki volt adva, senki sem tudhatja, hol van, csak nekem mondhatják meg. Ő elment pisztrángot fogni, a felesége, Évi meg szerzett húst, ami maga volt a csoda akkoriban Romániában. S rendeztünk nagy vacsorákat.

De a kettős portré róla és Éviről nem a nyaralóban, hanem a marosvásárhelyi lakásuk kertjében készült 2005-ben. Eredetileg színes negatívra. Mindig náluk hagytam a kertben az autómat, mert ott biztonságban volt. Andris kíváncsi volt a róla készült képekre, s mindig meg is mutogattam neki.

A marosvásárhelyi magyarellenes pogromnak 1990 márciusában ő is áldozata volt. Elveszítette az egyik szemét, s erre aztán mindig ügyelnem kellett fényképezéskor. Kellő távolságot kellett tartani, figyelni rá, hogy ne csillogjon be a szemüveg. Amúgy ez megoldható volt, s a körülményekhez képest Andris maga is viszonylag gyorsan elfogadta a fogyatékosságát. De a mai napig ott sétálgat az egyik tiszt Marosvásárhely főterén, aki a pogromért felelős. Mindig dühös leszek, ha azokra a szörnyűségekre gondolok: a felelősök megúszták.

Andris minden könyvét dedikálta nekem, s én mindent elolvastam  tőle. A legjobban az Anyám könnyű álmot ígért tetszett. Olyan nyelven volt megírva, amilyet egész gyerekkoromban hallottam. A múltat juttatja mindig eszembe.

Szarka Klára