- Emelj ki kérlek pár fontosabb eseményt az elmúlt 5-6 évből.
- A fotóversenyeket talán, de én nagyon lusta vagyok. Ha nyerek egy versenyt valahol, akkor vagy fél évig nem küldök képet sehova. Ülök a babérokon, élvezem az élet ajándékát, a fotózásból élek, és azt csinálhatom amit szeretek. Ez így önmagában jól is hangzik, de azért sajnos a nap nyolcvan százalékában nem olyasmit fotózok, ami kifejezetten a kedvencem. Nincs mese, ez a foglalkozásom, ezzel keresem a pénzt.
- Egy vérbeli profi fotós a mai világban 10-szer annyi pénzt költ el, mint kellene, miközben ma már egy kompakt géppel is lehet jó képeket csinálni...
- Milyen a fotós élet a Felvidéken?
- Nincs, nagyon nincs... Ha összehasonlítom Csehországgal, vagy Magyarországgal ahhoz képest nem számottevő, bár azért rengetegen fotóznak.
- Mi az amit szeretsz fotózni?
- Ami érdekel, az az arc, bármilyen portré. Az a nagy álmom, hogy portréfotózásból éljek. Portrét, meg testeket szeretek fotózni. Nőket...
- Miért csak a nőket?
- Mert az érdekel. Fotóznék én fértitestet is, megoldanám valahogy... Például fotózhatnék esküvőt, is, mert abból mindenki megél, de az sem érdekel, ezért azt sem fotózom. Mert ha nem érdekel, akkor csak úgy erőből csinálnék képeket, ami amúgy nem is teszik.
- Akkor a megoldást a portréfotózásban keresed?
- Igen, mert ahhoz értek. Persze mást is csinálok. Mert ha megkér egy cég, hogy reklámfotót csináljak, akkor megoldom, de nyilván látom a hibákat, meg tudom hogy egy budapesti reklámfotós 100-szor jobbat csinálna. De amiben a végtelenségig akarom magam képezni, az a portré. Csak portréval nyertem eddig pályázatokon is.
- Volt e már kiállításod?
-Nem volt még önálló kiállításom, viszon a versenyek miatt volt jó pár csoprtos, illetve a Magyar Fotóműveszek Világszövetségének kiállításán 8-10 képem volt kiállítva, meg Dunaszerdahelyen volt még egy, két fotós társammal együtt.
- Milyen felszereléssel fotózol?
- Egy D800-as Nikonom van, illetve van egy Mamiya RB67-esem. Azzal elég sokat fotózom filmre, amiket aztán beszkennelek. Amit magamnak fotózom az szinte mind fekete-fehér. Így kettéválasztom azt hogy ha magamnak, meg ha másnak fotózom. Meg abban az esetben, ha a saját kedvemre fényképezek, ott senkinek sincs beleszólása. Egyébként van egy stúdióm kb 50 nm, nem túl nagy, de portréfotózásra épp elég.
- Hol nyertél a portréiddal díjakat? Milyen versenyeken vettél részt?
- A FIAP minősítést szeretném megszerezni, idén fog letelni ez az öt év, ami Szlovákiában ehhez kell. Elég sok versenyre küldtem már emiatt képet.
Ami nekem eddig a legnagyobb elismerés volt, az az Emirates Photography Competition-on elért első helyezésem volt. Itt portré kategóriában nyertem meg a fődíjat. (http://emiratesphotocompetition.ae/ )
Utána pedig a Dubai sejk versenyén, a Hamdan Bin Rashid Award-on nyertem egy díjat. ( http://www.hipa.ae/en/ ). Azon kívül a FIAP versenyeit nyertem sorozatban jó pár képpel. Ahol még nyerni szeretnék, az India, illetve Kína.
-A fotózással mi a célod. Mit szeretnél elérni?
- Természetesen azt hogy ismert fotós legyek, de a saját magam számára az a cél, hogy ismerjék el a portréimat.
-Tettél -e már lépéseket affelé hogy az aktfotózásban jobban elmerüljél?
– Abban nem, de van most egy dolog ami nagyon érdekel... Martinnál azt tanultam, hogy használjunk lágy fényt. Nincs is talán olyan fotóm ami kemény fénnyel készült volna. De rábukkantam egy stúdióra a neve Harcourt (http://www.studio-harcourt.eu/en/ ). Párizsban van egy nagyon kicsi, feketére festett stúdiójuk, ahol nagy sztárokról készítenek portrékat. Csak fekete-fehér képeket amiken a modelleket kemény fényekkel világítják meg, mint a múlt század 30-as éveiben Amerikában. Kb. 6-8 lámpát használnak.
Ez most nagyon érdekel, ebben szeretnék elmerülni...
( - soltész rezsö - )
