Mikor egy fényképet készítesz, van esetleg olyan dolog, téma, forma, személy, ami különösen megfog, amit keresel? Az attól függ, hogy mit fotózok. Többnyire nem szoktam rákészülni a képekre. A fényképezőgép mindig nálam van és az adott szituációkat örökítem meg. Mindent fotózok, amiről úgy gondolom, hogy fotogén és érdekes lehet. Természetesen a tájképeknél más a helyzet, ott van idő, ilyenkor szoktam koncepció szerint fotózni.
Akkor a portréid olyanok, ahogy épp elkapod őket?
Nem, ott van egy körülbelül tíz perces rákészülés, amikor kapcsolatot létesítek a fotóalannyal. Annyi elég szokott lenni.
Külföldön könnyebb embereket fotózni?
Igen, sokkal. Elég elmenni pár száz kilométerrel arrébb,és ott teljesen másképp állnak az emberek a fotózáshoz.
Van kedvenc régiód, ahová nagyon visszavágysz?
Két kedvenc van, az egyik Erdély, ami nagyon közel áll a szívemhez,a másik pedig Jordánia. Ott nagyon kedvesek az emberek és az ország is fotogén.
A portré koncepcióidat magad találod ki, felkapott ötletek, esetleg figyeled
a külföldi irányvonalakat?
Konkrétan a török bácsinál úgy volt, hogy először őt szerettem volna lefotózni. Nem nagyon értettünk szót, aztán ő halászta elő az igazolványából ezt a 30 évvel ezelőtti fotót, ami jó kontrasztnak tűnt, ezért lefotóztam vele. Szóval nem én kérdeztem meg tőle, hogy van-e nála egy fénykép. Aztán ez később koncepcióvá vált. Többnyire nem szólok bele a történésekbe. Megpróbálom a mindennapi környezetükben megmutatni az embereket és kivárni, amíg természetesen viselkednek.
Sok riport jellegű fotód is van. Ez is közel áll hozzád?
Igen, szeretem azokat is. A Szigetre is minden évben kijárok, ahol főleg riport témákat keresek.
Élvezem odakint a fotózást, és ha egy jó képet sikerül készítenem, akkor már megérte.
Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert jókor szoktam
lenni jó helyen, és folyamatosan jönnek a jobbnál jobb témák.
Műfénynél, stúdióban egyáltalán nem szoktál fotózni?
Stúdióban szinte még soha nem dolgoztam. Műfénnyel persze fotóztam már, Erdélyben egy tájjellegű ételeket bemutató könyv kapcsán fotóztam az étel készítésének munkafolyamatait, de ez volt az első alkalom. A vakut is alig használom, inkább a természetes fényeket kedvelem.
Ha technika szempontjából nézzük a képeidet, látszik,
hogy főleg a 28 és 100 mm közötti gyújtótávot használod.
Igen, keveset használom a teleobjektívet. Talán azért is, mert szeretek közel menni a témákhoz. A távoli képek nem elég személyesek, intimek. Értékesebb képek születnek közelről. Portrézni szoktam inkább teleobjektívvel. Ott néha használok derítőlapot is.
Említetted, hogy annak ellenére, hogy nem fotósként dolgozol, mégis adódott most fotózással kapcsolatos munkád. Úgy érzed, hogy esetleg kezd beindulni valami, hogy ezzel tudjál foglalkozni?
Igen. Már az egész pályázós dolog is erre épül, hogy kapcsolati tőkét tudjak kovácsolni belőle, megismerjék a nevemet, odafigyeljenek a képeimre, és így előbb utóbb megbízásokat is fogok majd kapni. Ez Magyarországon elég lassú és nehéz folyamat, de próbálok minden lehetőséget megragadni.
Mayer Dömötör
