Visszatérve Strijen szigetére, Corbijn Janis Joplinnak, Jimmy Hendrixnek, Elvis Presleynek, Frank Zappának, Bob Marleynak, vagy Kurt Cobainnek álcázza magát, teljesen más oldalról megközelítve a hírességeket. Ez a 2001 és 2002-ben létrejött sorozat két részre oszlik: az elsőt a strijeni tájban készített, színes, spontán hatást keltő felvételek alkotják, amely a. zappa, a. marley vagy a. curtis címet viselnek, amelyekben az a betű nemcsak Antonra utal, hanem angolul „egyfajta zappa”, „egyfajta marley” vagy „egyfajta curtis”-ként is értelmezhető. A sorozat másik felében egyértelművé válik a paróka, smink, vagy műorr használata, és ez a rész szigorúan fekete-fehér, szemből beállított büszt portrékból alkotott tabló formáját ölti. Az utóbbi külön címet is kapott: Heaven (Mennyország), az egyes képeket pedig anton c., anton p. vagy anton z. cím jelöli. Ez a komplex, rendkívül személyes és egyben utolsó fotósorozatában Corbijn tiszteletét fejezi ki azon zenészek iránt, akik mély és pozitív benyomást gyakoroltak rá fiatal korában.
A Ludwig Múzeumban bemutatott kiállítás Corbijn fotóit szoros összefüggésbe helyezte párhuzamosan
létrehozott mozgóképes munkásságával. A nyolcvanas évek második felében, illetve a kilencvenes években
a képi és a zenei kultúra szimbólumaivá, az úgynevezett MTV generáció számára meghatározó referenciává váló videoklipjeiben tisztán látható Anton Corbijn fotós szemlélete, az állóképekben való gondolkodása.
Fotómunkásságához hasonlóan az 1988 és 2005 között forgatott, emblematikus és forradalmian új, az akkori trendekkel ütköző videoklipekben is végigkísérhető a fekete-fehérből induló, monokróm, majd színes képi
világhoz való eljutás. Corbijnt ezek a „rövidfilmek” egyben pályáján mérföldkőnek számító, a Joy Division
frontemberéről, Ian Curtisről 2007-ben készült Control című nagyjátékfilmhez vezették, amely fotóihoz
hűen fekete-fehérben mutatja be az énekes rövid életét.
A számos együttes (U2, Nirvana, Coldplay…) közül, amellyel Anton Corbijn együtt dolgozott, a Depeche Mode tagjairól készült portrék még egy különálló egységet képeznek, hiszen a holland fotográfust a mai napig hosszú, szoros, baráti- és munkakapcsolat fűzi a világhírű zenekarhoz. Ugyan Corbijn a nyolcvanas évek ún. rockfotózás kánonjait felborítva nem nyerte el azonnal a Depeche Mode énekesének, Dave Gahannak tetszését, ez az óvatosan induló kapcsolat ma már állandó megújulásra ösztönzi, és kölcsönösen inspirálja az alkotókat. A holland fotós munkássága több mint két évtizede, pontosabban 1986 óta fűződik szorosan a kultikus zenekar és jelenség történetéhez, imidzséhez. A zenekar tagjai szerint Corbijn fotói, látásmódja, és művészi megközelítése nagy mértékben befolyásolta saját zenei valamint vizuális világuk teljes újragondolását és átértékelését, hiszen a Depeche Mode számára Anton nem csak klipeket forgatott, hanem logót, plakátot
és lemezborítót tervezett, illetve koncertjeikre teljes díszletterveket is létrehozott.
Kopeczky Róna
