Canon PowerShot G12 – Csúcsra tör

Fotó Magazin | 2011. Július 19., Kedd 15:00

 ...Éppen ezért bizonyítania kell, hogy eleget fejlődött e felmenőihez képest.

Csúcskompakt

Felső kategóriás kompakt fényképező révén, először kötelességünk tisztázni, hogy mit is kell tudni egy ilyen kaliberű kameráról. A csúcskompaktokat nagyon alacsony határvonal választja el a belépőkategóriás DSLR gépektől. Természetesen a cserélhető objektíven és a tükör meglétén túl is vannak még olyan funkciók, lehetőségek amelyekkel egy kompakt nem szállhat harcba. Ez az állítás viszont egyre kevésbé helytálló, hiszen a Canon új G12-es típusszámmal ellátott fényképezője, megdönteni kívánja ezt, több-kevesebb sikerrel. A vakupapucs, az optikai kereső, a manuális üzemmód mind-mind olyan technikai jellemzők, amiket komoly összeg kipengetése után kapunk meg, ez esetben ráadásul egy tükörreflexes gép áráért.

Külsőségek

Ha elsőre ránézünk a G12-re, tekintélyt parancsolónak tűnhet, masszív felépítésének és matt fekete színének köszönhetően. Ezt az érzést tovább erősítheti a sok forgatható vezérlőtárcsa és a viszonylag nehéz súly is. Fogást találni nehezebb feladat. Még az előlapon csak-csak elférnek az ujjaink, de hátul a hüvelykujjnak már szinte alig marad hely. Kompakt révén markolat nincs, így kénytelenek vagyunk beérni ennyivel. A hátoldalon találhatunk még egy forgatható vezérlőt, amely a navigálást hivatott megkönnyíteni. Az LCD a G11 óta már kihajtható és elforgatható. A megszokott 3” helyett „csak” 2,8”-os, közepesnek mondható 461.000 pixel felbontással. A képernyő fölött találjuk meg az optikai keresőt, melyet szemüvegesek is tudnak használni, mivel beállítható a kívánt dioptria érték is. A viewfinder egyébként nagyon kicsi és szinte (sajnos) használhatatlan, hiszen semmi féle információt nem közöl. Bölcsebb döntés lett volna a Fujifim X100-hoz hasonló hibrid optikai és elektronikus keresőt építeni a gépbe. Említésre méltó extra az objektív tubusán található spéci bajonett, amelyre különféle konvertereket tudunk felcsavarni. Csatlakozás terén a HDMI, az USB és a vezetékes távkioldó helyét is megtaláljuk.

Belső

A pixelháborúban már úgy tűnik, nem kíván továbbá részt venni a Canon. Nagyon okos döntés volt a

G10-hez képest visszavenni a megapixelekből 14.7 millióról, 10-re. Ezt már a G11-nél is nagy örömmel fogadtuk, hiszen így a képzaj még kezelhető, használható értéken marad. A gép lelke az elődhöz hasonlóan a már említett 10 Megapixeles CMOS szenzor. Általánosságban elmondható, hogy ez valamivel nagyobb az átlagos kompakt kamera képérzékelőjéhez képest. Érdekesség és jó hír továbbá, hogy a PowerShot G12 a Canon mostanában piacon levő DSLR gépeiben megtalálható és rendkívül jó hatékonysággal működő Digic 4 processzort kapta. Emiatt a kamera tökéletesen használható magas fényérzékenységen is (ISO80-3200-ig), illetve a JPEG és RAW formátumok egyidejű elkészítése és mentése sem okoz problémát.

A jó dolgokon kár változtatni, ezt tökéletesen látta a Canon is, hiszen a gép erősségei közé tartozik a 28-140mm f/2.8-4.5-ös lencse, amit szintén a G11-estől örökölt. Ritkaság, de ezzel a kompakttal ezeknek a paramétereknek köszönhetően, rossz fényviszonyok között is kiválóan fotózhatunk, illetve elérhetjük a sokak által áhított kis mélységélességet is. Az élességállítás pontos és gyors, bár manuális módban kissé nehézkes, mivel egy kinagyított részlet van segítségünkre, melyre a tárcsával állíthatunk élességet. Három fénymérési mód közül tudunk választani: kiértékelő, középre súlyozott és szpot.

Canon PowerShot G12 – Csúcsra tör

Persze nem a Himalájára, kicsit lejjebb próbálkozik, de ott nagy eséllyel.  A csúcskompaktok piacán most a Canon G12-est vesszük górcső alá, amely komoly elődökkel is rendelkezik.  Éppen ezért bizonyítania kell, hogy eleget fejlődött e felmenőihez képest.

Csúcskompakt

Felső kategóriás kompakt fényképező révén, először kötelességünk tisztázni, hogy mit is kell tudni egy ilyen kaliberű kameráról. A csúcskompaktokat nagyon alacsony határvonal választja el a belépőkategóriás DSLR gépektől. Természetesen a cserélhető objektíven és a tükör meglétén túl is vannak még olyan funkciók, lehetőségek amelyekkel egy kompakt nem szállhat harcba. Ez az állítás viszont egyre kevésbé helytálló, hiszen a Canon új G12-es típusszámmal ellátott fényképezője, megdönteni kívánja ezt, több-kevesebb sikerrel. A vakupapucs, az optikai kereső, a manuális üzemmód mind-mind olyan technikai jellemzők, amiket komoly összeg kipengetése után kapunk meg, ez esetben ráadásul egy tükörreflexes gép áráért.

Külsőségek

Ha elsőre ránézünk a G12-re, tekintélyt parancsolónak tűnhet, masszív felépítésének és matt fekete színének köszönhetően. Ezt az érzést tovább erősítheti a sok forgatható vezérlőtárcsa és a viszonylag nehéz súly is. Fogást találni nehezebb feladat. Még az előlapon csak-csak elférnek az ujjaink, de hátul a hüvelykujjnak már szinte alig marad hely. Kompakt révén markolat nincs, így kénytelenek vagyunk beérni ennyivel. A hátoldalon találhatunk még egy forgatható vezérlőt, amely a navigálást hivatott megkönnyíteni. Az LCD a G11 óta már kihajtható és elforgatható. A megszokott 3” helyett „csak” 2,8”-os, közepesnek mondható 461.000 pixel felbontással. A képernyő fölött találjuk meg az optikai keresőt, melyet szemüvegesek is tudnak használni, mivel beállítható a kívánt dioptria érték is. A viewfinder egyébként nagyon kicsi és szinte (sajnos) használhatatlan, hiszen semmi féle információt nem közöl. Bölcsebb döntés lett volna a Fujifim X100-hoz hasonló hibrid optikai és elektronikus keresőt építeni a gépbe. Említésre méltó extra az objektív tubusán található spéci bajonett, amelyre különféle konvertereket tudunk felcsavarni. Csatlakozás terén a HDMI, az USB és a vezetékes távkioldó helyét is megtaláljuk.

Belső

A pixelháborúban már úgy tűnik, nem kíván továbbá részt venni a Canon. Nagyon okos döntés volt a G10-hez képest visszavenni a megapixelekből 14.7 millióról, 10-re. Ezt már a G11-nél is nagy örömmel fogadtuk, hiszen így a képzaj még kezelhető, használható értéken marad. A gép lelke az elődhöz hasonlóan a már említett 10 Megapixeles CMOS szenzor. Általánosságban elmondható, hogy ez valamivel nagyobb az átlagos kompakt kamera képérzékelőjéhez képest. Érdekesség és jó hír továbbá, hogy a PowerShot G12 a Canon mostanában piacon levő DSLR gépeiben megtalálható és rendkívül jó hatékonysággal működő Digic 4 processzort kapta. Emiatt a kamera tökéletesen használható magas fényérzékenységen is (ISO80-3200-ig), illetve a JPEG és RAW formátumok egyidejű elkészítése és mentése sem okoz problémát.

A jó dolgokon kár változtatni, ezt tökéletesen látta a Canon is, hiszen a gép erősségei közé tartozik a 28-140mm f/2.8-4.5-ös lencse, amit szintén a G11-estől örökölt. Ritkaság, de ezzel a kompakttal ezeknek a paramétereknek köszönhetően, rossz fényviszonyok között is kiválóan fotózhatunk, illetve elérhetjük a sokak által áhított kis mélységélességet is. Az élességállítás pontos és gyors, bár manuális módban kissé nehézkes, mivel egy kinagyított részlet van segítségünkre, melyre a tárcsával állíthatunk élességet. Három fénymérési mód közül tudunk választani: kiértékelő, középre súlyozott és szpot.

Menü

A G12-es menürendszere első látásra meglehetősen puritánnak tűnik, de véleményem szerint nem az. Könnyen kezelhető, akár a navigációs gombokkal, akár a tárcsával irányítsuk is azt. A módválasztón a következőket találhatjuk: automata mód, programautomatika, TV (záridő előválasztás), AV (rekesz előválasztás), manuális, C1 (egyéni beállítás 1), C2 (egyéni beállítás 2), videó, Kreatív mód, Quick shot, Low light.

Természetesen gyorsmenü is van, melyet az LCD-től jobbra található FUNC. / SET gombbal tudunk élesíteni. A fehéregyensúlynál megadhatjuk a kívánt beállítást, ezek a már megszokottak: AWB (automata fehéregyensúly), napsütés, felhős, izzólámpa, fénycső,  fénycső 2 (nappali fénynek megfelelő fénycső esetén), vaku, vízalatti, egyedi beállítás 1, egyedi beállítás 2. A kreatív módban különböző effektekkel fotózhatunk. Néhány az érdekesebbek közül: Poster effect (poszter effekt), HDR, Fish-eye effect (halszem effekt), Miniature effect (miniatúr effekt).

Video

Az elmaradhatatlan és kimaradhatatlan újítás a HD videó üzemmód, így már 1280x720 pixeles felbontással is filmezhetünk. A videó mentéséről a H.264 codec gondoskodik. A beépített mikrofon rendesen és megbízhatóan működik és szerencsére elég távol helyezkedik el a lencsétől, így a zoomolásnál keletkező zajok nem hallhatóak a felvételen. Nagy hiba, hogy csak fix fókuszbeállítással dolgozhatunk (AF-nél és MF-nél is), tehát beállítjuk a kívánt élességet manuálisan vagy automatikusan, de a mozgókép felvétel közben már nem változtathatunk. A kép és hangminőség (sztereo) megfelelő, de kisfimet biztos nem ezzel fogunk forgatni.

Ítélet

Szerethető kis gép a Canon PowerShot G12, hiszen a jól bevált recept szerint készült, kicsit tovább fűszerezve azt. Túl sok újdonságot ne várjunk, éppen ezért én inkább G11 Mark II-ként tekintek rá. Kinek ajánljuk? Talán azoknak, akik komolyabban érdeklődnek a fotográfia iránt, de még nem akarnak egyből átugrani a tükörreflexes világba. Lelkes amatőrként biztos, hogy hasznos társra lel az, aki megvásárolja ezt az „okos törpét”.