Canon EOS 60D

Fotó Magazin | 2011. Július 07., Csütörtök 10:00

Éppen ideje volt már a frissítésnek, a Canon 50D felett jócskán eljárt az idő, de lehet, sokan mégsem váltanak majd, hiszen az új Canon már csak egy kategóriával lejjebb száll versenybe a vetélytársakkal.

Vízválasztó

Érthető a Canon azon döntése, hogy a 60D-t lejjebb pozícionálták, mint az 50D-t, hiszen a 7D megjelenésével egy olyan közép-felső kategóriás gép került a piacra, amely teljesen új irányt hozott a cég további terveit illetően. Mivel az 50D kategóriája megszűnt így létezni, ezért érthető, hogy a 60D-t máshová kell sorolnunk, a 7D és az 550D közé. Öröm az ürömben, hogy ennek köszönhetően egy viszonylag baráti áron hozzájuthatunk a géphez, de ehhez sok-sok kompromisszumot kell kötnünk. A kérdés csak az, megéri -e?

Külső és belső

Rengeteg különbség található mind felépítésben, mind kezelésben a két gép között. Talán az egyik legnagyobb, legalapvetőbb és legfontosabb, hogy az 50D magnéziumvázát elhagyva, egy műanyag testet kapunk. Persze műanyag és műanyag között is van különbség, esetünkben üveg szálas megerősítés biztosítja a stabilitást. Érthető lépés a váz anyaghasználatának megválasztása, hiszen az ár ezzel is redukálható. Szintén ennek köszönhető a gép könnyebb súlya. További változás a kisebb géptest illetve a forgatható LCD, ennek köszönhetően a gombok elhelyezkedése is más, inkább az 550D-hez hasonlóan ülnek meg a hátoldalon. Az imént említett forgatható-dönthető kijelző most először szerepel Canon DSLR fényképezőben (korábban csak a Canon PowerShot G12 csúcskompaktba találkozhattunk vele) és valószínűnek tartom, hogy a jövőben minden új gépben megtalálható lesz ez az újítás.
Egyébként a 60D nagyon jól kezelhető, könnyedén elérhető minden funkció, bár szükség lesz a barátkozásra, elsőre nem minden egyértelmű, hiszen a korábban megszokott kezeléstől, jóval eltér. Gondolok itt a vezérlőtárcsára, ami kapott a közepére egy nyomógombot, ezt lenyomva forgathatjuk, elkerülve ezzel a véletlen elforgatást. Továbbá az autofokusz használata sem a megszokott, már nem az exponáló gombot kell félig nyomva tartanunk. Erre is új gombot kaptunk – AF ON néven. Elsőre nekem szokatlan volt, de rövid időn belül megszokja az ember. Hátul a forgatható tárcsa, megmaradt, a joystic viszont eltűnt. Nagy segítségünkre lesz még a felső kijelző, amely az alapvető információkkal lát el bennünket (zársebesség, záridő, kártya szabad kapacitása, fénymérés módja, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, fókusz üzemmód, stb.).

Beszéljünk most kicsit a már korábban említett 3”-os forgatható LCD-ről, amely gyönyörű 1.040 ezer szubpixeles felbontásával nyűgöz le minket. Így már igazán használhatóvá válik a Liveview funkció, akárhonnan fotózhatunk, akár a fejünk fölül is. Természetesen a kijelzőn bekapcsolható a státuszkijelzés, módosíthatunk beállításainkon, viszont a keresőbe nézve magától nem kapcsol le, mivel nincs infra adó/vevő, mint a Canon 550D esetében. Lejátszáskor lehetőségünk nyílik a képbe való belenagyításra, maximum 10x-es méretig.
A kereső nem változott sokat, lefedettsége minimálisan nőtt. Itt a következő információkat láthatjuk (akku állapot, fénymérés rögzítés, vakuhasználat és vakumód, vakuteljesítmény kompenzáció, zársebesség, rekeszérték, expozíciós skála, érzékenység,stb).
A fényképezőgép lelkét a 19 millió pixeles CMOS szenzor adja, ami ténylegesen „csak” 18 milliót használ valódi képalkotásra. A processzor a már jól ismert DIGIC4-es, mely kiválóan szolgálja ezt a gépet is. A szenzortisztítás két módon megy végbe szoftveresen és hardveresen. Utóbbi bekapcsoláskor és kikapcsoláskor is működésbe lép.
Az elkészült képeket SD, SDHC, SDXC kártyákra menthetjük, a korábbi CompactFlashhel ellentétben. A csatlakozók a gép bal oldalán foglalnak helyet, a cseppálló gumifedél alatt. Mit találunk itt tehát? Mikrofon bemenetet, a HDMI kimenetet, a kombinált USB és A/V kimenetet, valamint a jack távkioldó csatlakozót. Az LP-E6 lítium-ion akkumulátor ismét a markolatba került, egy feltöltéssel akár 1100 képet „lőhetünk”.