Előfordult már Veled, hogy tönkrement egy CD/DVD lemez, vagy winchester, és számos fotód veszett el? Okozott már sok perces bosszúságot, hogy nem tudtad, hová mentettél le egy képet, videófelvételt és keresgélned kellett a külső lemezeken, pendrive-okon, írott CD-ken, vagy épp több számítógépen? Futottál már össze egy rég nem látott ismerőssel az utcán, és sajnáltad, hogy nincsenek Nálad a családi fotóid? Telt már meg a merevlemezed, és nem volt elég hely a gépeden, hogy lementsd a kamerád memóriakártyáját? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszod, itt a megoldás, olvass tovább! Megmutatjuk, hogy a digitális fotózást hobbiként, vagy akár napi szinten űzők hogyan tudnak profitálni a NAS (Network Atached Storage) szerverekből, melyekről egyre gyakrabban hallhatunk manapság!
Talán a legfontosabb feladat a képeinkkel kapcsolatban azok biztonságos és rendszerezett tárolása. Az elérési sebesség és kereshetőség, de az egységnyi tárhelyre jutó költség miatt is egyértelmű, hogy a HDD-n tárolás jobb választás a CD/DVD-re történő archiválással szemben. Mivel a számítógépbe beépíthető tárhely mérete véges (főleg ha laptopot használunk), kézenfekvő – de közel sem ideális megoldás – a külső háttértárak használata.
Ha csak számítógépünk biztonsági mentéséhez használjuk a külső winchestereket, valamit már érzünk annak fontosságából, hogy ne bízzunk a legdrágább tárhelyben sem. Sajnos, a HDD-k közül is 5–10% tönkremegy a használat első 3 évében, és nem fog vigasztalni minket, hogy egy garanciális lemezről veszett el több giga- vagy terrabájtnyi felvételünk. Ha a külső lemez az egyetlen hely, ahol a fontos adat létezik, nem vagyunk semmivel sem óvatosabbak azoknál, akik bíznak a számítógép belső tárhelyében.
A külső lemezzel a legfőbb gond az, hogy költséges a bővítése (újabbat kell venni, ha kinőttük; megint fizetünk a házért, az abban lévő elektronikáért, a tápegységért, stb.), és nehézkes is a használata.
PhotoStation timeline
Bár gyors, ha már csatlakoztattuk, de amíg idág eljutunk kábeleket, tápegységet kell dugdosnunk, főleg, ha több külső lemezünk is van. Ráadásul a gyorsaság is relatív, hiszen a legelterjedtebb USB2-n működő külső lemezek átlag 22–25 MB/s sebessége jelentősen lassabb a belső lemezeknél megszokottnál. Komoly fotó-, videó-, programgyűjteménnyel rendelkezők asztalán nem ritka a külső lemezek miatti káosz, a kábeldzsungel és az elosztók sokasága. De csatlakoztassunk akár több 2–3 TB-os külső lemezt is a gépünkhöz, korlátokkal kell szembenéznünk még mindig:
– Katalogizálni kell, mi melyik lemezen van, hiszen nem látom egyben az összes tárhelyemet, nincs egyetlen áttekinthető könyvtárrendszerem.
– Minden adatnak két helyen is meg kell lennie, ha nem akarunk rettegni a HDD meghibásodásától. Így az összes tárhelyünk felét(!) a biztonság oltárán fel kell áldoznunk (dupla költség).
– A külső lemezeken lévő képeimet csak akkor tudom elérni, ha a számítógépem is be van kapcsolva. Ha szükségem lenne rájuk egy másik eszközön (mondjuk a tévén néznék egy diavetítést), ahhoz kell csatlakoztatni a lemezt; alapvetően egyszerre csak egy készülék használhatja.
