Most a 28-75 mm-es tartományú fix 2,8-as fényerejű objektívet teszteltük.

Több adatra is kíváncsiak voltunk, mint rajzolat, felbontás, kromatikus hibák, autofókusz, torzítások, kezelhetőség.

Szerencsés helyzet állt elő, így Nikon és Canon gépvázakkal, azon belül Canon 1,6-szoros szorzójú és full frame-es géppel is tudtunk tesztelni. Minden vezrióban megállta a helyét.

Küllemre masszív, szirom formájú napellenzőjével tekintélyes optika, bár a fényerőt tekintve nem túl nagy. A zoomgyűrű széles, így könnyen használhatóvá teszi. Alapállásnál egy Lock nevű kapcsolóval rögzíthetjük zoom-ot, ez szállításnál praktikus lehet, bár én nagy ritkán használom ezt a megoldást. Sajnos az egész optika műanyagnak tűnik a bajonettet kivéve, de ez mégsem vette el a kedvünket. Így sokkal könnyebb, és nem kell labdázni vele. Zoomolásnál kissé megnyúlik, de nem lötyögős.

Az autofókusz a lehetőségekhez képest csendes (csak alig hangosabb, mint egy USM objektív), ellenben elég gyors és szinte mindig pontos volt. Egy bajom azért volt vele, hogy forgott az élességállító gyűrű fókuszáláskor, ellentétben az USM-mel. Persze hozzá lehet szokni. Viszont kézi élességállításnál kiváló a széles gyűrű.

Nincs képstabilizátor, ami pedig jó lenne. Ha esetleg választani kell, akkor inkább a fényerőt választom, mint a stabilizátort, hiszen a nagyobb fényerőnél gyorsabb mozgásokat is bemozdulás mentesen fotózhatunk, a stabilizátor viszont csupán a technikánk rezgését, illetve mozgását hivatott csökkenteni.

 Ha már szó esett a fényerőről, nézzük a hozzá tartozó optikai tulajdonságokat. Inkább a full frame eredménye érdekelt, mivel ami ebben a méretben jó, az valószínűleg jó a kisebb érzékelőn is. Így is történt. Még a képsarkok felé is megfelelő értékeket kaptunk még nyitott blendével is.

A torzítása a szokásos, vagyis nagy látószögnél hordós, de nem jelentős. 50 mm-től párhuzamos a képszélekkel.

A vignyettálás 4-5,6-os blende között megszűnt. A képsarkoknál, főleg nyitott értéknél és nagy látószögnél kevés kromatikus hibával találkoztam, de ez rekeszeléssel, zoomolással  elmúlt, illetve szoftveresen is megszűntethető.

Nézzük a legfontosabb tényezők egyikét, a képélességet! 2,8-as blendénél kissé lágy az optika, de már használható. Egyet rekeszelve, vagyis 4-es blendével már 95%-os a siker, a legjobb értéket viszont 5,6-os állásnál kaptuk. A 8 – 11-es blenék még kiválóak, a 16-os már kissé lágyabb, de még 22-es blende is állítható.

Az optika nem marad alul a vetélytársak teljesítményétől, sőt az átlag fölött teljesített. Az eredeti konstrukció 2003-2004 év EISA-díjas optikája, vagyis az év objektívje megtisztelő rangot vívta ki. Az utódon csak minimálisan tudtak finomítani.

A jó képminőség a különféle törésmutatójú lencsetagoknak, és a 4 aszférikus lencsének köszönhetjük.

XR (Extra Refractive Index), Di (Digitally Integrated), SP (Super Performance)

Kimondottan makrózáshoz nem ezt használnám, de az 1:3,9-es leképezési arány azt eredményezi, hogy egy 12 cm-es tárgy már kitőlti a képet, és ez nem is olyan rossz.

Ennek tükrében kimondottan ajánlható riportfotózáshoz, illetve természetfotósoknak is. A nyitottabb, kissé lágyabb rajz inkább a portréfotósoknak kedvez, bár ez a különbség inkább a mélységéllességben mutatkozott meg, ott meg jót tett a képnek. A nyitott blende szebben mossa el a háttérben a csillogásokat, ezek kör formán rajzolódnak, rekeszelve persze látszik, hogy 7 lamella van a blendében.

Műszaki adtok:

Konstrukció:                        16 lencsetag 14 csoportban (3 LD üveg, 4 aszférikus lencse, 2 XR lencsetag)

Blende:                                 2,8-22 –ig, 7 lamella

Minimális közelpont:         33 cm, leképezési arány 1:3,9

Szűrő méret:                        67 mm (nem fordul el élességállításnál)

Egyéb funkció:                   28 mm-es állásnál lezárható (Zoom Lock)

Méretek:                               73x92 mm, 510 gramm

Dékány Zsolt