Az 50mm-es gyújtótávolságú objektívek, ahogy azt már sokszor sok helyen leírták, az emberi szemnek természetes, torzításmentes látványt adnak, kb. olyasmi látószöget, amit a humanoidok a két szemükkel élesnek látnak. Emiatt is nevezik standard objektívnek, meg azért is, mert jellemzően ez az az alap fix gyutávú obi, amely minden rendszerben megtalálható. És szükség is van rá, mert a kezdők számára általában elérhető árú darabokat is találunk, és remekül lehet velük tanulni – ugyanakkor számos profi ill. a fotótörténet megannyi nagyja is szereti/szerette. Persze olyan is van, aki szerint unalmas a látószöge.
Lévén ennyire alapvető optika, bőven van belőle választék a legtöbb rendszerben. Már csak azért is, mert míg nagyon sokáig az adott rendszerű fényképezők gyártói nem engedték külsős gyártóknak, hogy az ő bajonettjükre is készítsenek objektíveket, s még tovább tartott, amíg ezek a külsősök nem hozhattak ki autófókuszos obikat, ez mostanra már szinte teljesen a múlté. És ahogy az utóbbi pár évben láttuk, az x-edik külsős objektívmárka is jellemzően egy 50mm-es fényerős fixszel lép be az AF-es üvegek piacára. És bár az 50mm-es látószög adott, minden más tulajdonságban-felszereltségben elképesztő a változatosság.
Cikkem tárgya a Panasonic full frame gépeinél is használt L-bajonettel ill. Sony E bajonettel is kapható – utóbbival teszteltem. (Megjegyzendő, hogy a Sony APS-C szenzoros gépein 75mm-es gyutávnak megfelelő látószöget ad, de most maradjunk a full frame-nél.)

Utcakép az esti Londonból
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/2, ISO: 1600
Kézbe véve
Az nyomban kiderül, hogy nem a Sigma 50mm f/2 a legkönnyebb és legkisebb az ötvenesek klubjában – de nem is a legnehezebb és legnagyobb (70 x 70 mm, 345 gramm). Ritka jó érzés kézbe venni ezt az egyértelműen minőségi anyagokból készített, strapabírónak érződő objektívet.
Jár hozzá egy köralakú napellenző, mely látványosan megnöveli az objektív hosszát, bár feltűnő így sem lesz. Cserébe hasznos.
Az objektív frontlencséjére 58mm-es szűrő tekerhető, s ezt követően találjuk a rovátkolt kézi élességállító gyűrűt, mely nem túl széles, de épp a rá vésett rovátkák miatt nagyon jól használható. Hasonlók mondhatók el a keskenyebb, de sajnos túl kevés objektíven megtalálható rekeszállító gyűrűről. 1/3 fényértékenként vannak rajta a fokozatok, ill. az f/22-n túli végén, de biztonságos messzeségben tőle találjuk az A állást, amennyiben a rekeszt a vázról állítanánk vagy rábíznánk annak állítását a vázra. A Sigma I Contemporary sorozat megannyi objektívjén van ilyen, és kétségkívül az egyik aduásza ez a szériának.
A csepp- és porálló bajonett közelében még találunk egy szintén hasznos AF/MF kapcsolót. Az objektív tehát nem teljes mértékben vízálló, de nem kell azonnal levenni vagy esővédő alá dugni, ha az időjárás elmarad a tökéletesen idillitől.

Használati tapasztalatok
Akárhány gyártó készítsen is fényerős fix 50-est, az mindig nagy kérdés lesz, hogy adott fényképező autófókuszával hogy működik együtt az adott üveg. A Sigma 50-ese remekül. A Sony számos különféle autófókusz módjának egyikénél sem volt torpanás, vagy bármi kiugró.
A képélesség igen erős. Sok olcsóbb 50-esnél tapasztalni, hogy legtágabb rekeszen, még ha képközépen szép éles is, a széleken erős a lágyulás – ez nem az az objektív. f/2-n is szuper élességet kapunk faltól falig, és úgy f/16-nál tapasztalni először némi kis visszaesést, de még a legszűkebb f/22-es blendével is bőven használható képeket lehet lőni.
Az objektív közelpontja 45 cm, ami azt jelenti, hogy nem épp makrózásra találták ki, de az 50mm-eseknél ez általában így van.
A háttérelmosás tág rekeszeken szép, köszönhetően a 9 lamellának is. Tény, hogy vannak 50-esek hasonló árkategóriában, melyek ¼ FÉ-vel fényerősebbek (f/1,8), de nem ez lesz az a különbség, amely egyik vagy másik üveg felé billenti a mérleg nyelvét.
Már csak azért sem, mert a Sigma 50mm f/2-es annyira jól eltalált csomag, tudása, felszereltsége, képélessége, használhatósága olyan remek, hogy sok f/1,8-ast lepipál. Magam legalábbis módfelett élveztem ezzel az objektívvel fotózni, tökéletesen illik a Sony A7 IV vázra, s a rekeszgyűrű miatt csak még inkább ad némi klasszikus fotós élményt. Amire egy 50-es használható (s az szinte bármi lehet, főleg, ha témától függően elég messze vagy közel tudunk hozzá menni), arra ez tökéletes. Az f/2 kevesebb fényben általában elég, a bokeh is van olyan szép, hogy portrézáshoz is jó legyen (mondjuk inkább nem csak-fej-vállak portréhoz, hanem amikor mutatnánk valamit a környezetből is). Streetfotózáshoz eszményi, de ha torzításmentes képet lőnénk épületről, s van elég terünk hátrébb lépni, hogy bele is férjen a téma a képmezőbe, akkor erre is jó ez az üveg.

Nevermore szobra az Oxfordi Botanikus Kertben
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/2500 mp, rekesz: f/2, ISO: 160
Ár, összehasonlítás
Cikkem tárgya jelenleg 280 ezer forintért kapható, ami azért még mindig magasabb ár, mint amit a kezdő fotósok, ha kipróbálnák magukat a kitzoomok világán túl is, csak úgy kivágnak az asztalra. Ér ennyit az üveg, de erős a konkurencia.
Arra nem vállalkoznék, hogy akár csak ide listázzam az L- ill. Sony E bajonettre elérhető 50-eseket, de legyen szó néhány kurrensebb darabról.
Sony vonalon ott a tipikus 50mm f/1,8-as verzió (Sony FE 50mm F1.8 a hivatalos neve), az elérhetőbb árú, kompakt kialakítású üveg, mely jó centivel rövidebb a Sigmánál, mindössze 186 grammot nyom, és most épp akciózzák itt-ott 76 ezerre, de ha épp nincs is akció, akkor is levadászható 90 ezer alatt. Ez igen alapra vett üveg, és bár középen jó éles a képe tág blendén, ha a széleken is élesnek kellene lennie a fotónak, akkor jócskán le kell rekeszelni. Túl sok dicsérő szót még nem olvastam róla, de magam nem próbáltam.
Bezzeg a két GM (azaz Grand Master) jelzésű, f/1,2-es ill. f/1,4-es üvegeket dicséri, aki csak fotózott velük. Azok viszont természetesen nagyobbak, nehezebbek (még az 1,4-es is félkilón túl), és jóval drágábbak: 830 ill. 600 ezer forint körüli összeget kell értük kicsengetni. Profik és megszállottak nyilván megteszik, bár meglehet, hogy az 50-est szívesen használó streetfotósoknak fontosabb a kompakt kialakítás, mint a még nagyobb fényerő.
Van a Sonynak még egy f/2,5-ös üvege is, amely ugyan fényerőben elmarad a nagyoktól, ellenben kicsi-könnyű, 35 cm a közelpontja, és élességben van olyan jó, mint cikkem tárgya – mindezt úgy 200 ezer forintért.
A Samyang AF 50mm f/1.4 II-es verziójához még nem volt szerencsém (az I-es OK volt, de nem minden hiba nélkül való, de úgy hírlik, a II-esben javították, amit kellett), és amivel többet tud a Sigma 50mm f/2-től fényerőben, azt megfizetjük méretben-súlyban – ára ellenben barátságosabb, 240 ezer körüli.
De a Sigma is gyárt további 50-eseket, és míg az épp csak bejelentett Sigma 50mm f/1,2-ről egyelőre csak sejteni lehet, hogy brutális, az f/1,4-esről elég konkrétan tudható, hogy bődületesen éles képet ad. Más kérdés, hogy a Samyang 1,4-esnél is termetesebb és súlyosabb, az ára pedig 380 ezer forint körül van.

Csónakok a Cherwell folyón, Oxfordban
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/11, ISO: 160
L-bajonett vonalon a már említett két még fényerősebb Sigmán kívül két Panasonic üveget találunk. A már általunk is tesztelt Panasonic Lumix 50mm f/1.8 is remek üveg, s bár picit hosszabb cikkem tárgyánál, enyhén könnyebb is, ára pedig még inkább: 160 ezer körül kapható (ami köztünk szólva még mindig erős összeg lehet sok kezdő fotósnak). Ezen viszont nincs rekeszállító gyűrű. Bezzeg a Panasonic Lumic S Pro 50mm f/1.4 nevű szépségen van. De az összes felsorolt közül ez a legnehezebb (955 gramm), legnagyobb (90 x 130 mm), és bizony az ára is ennek a legdurvább (úgy 950 ezer Ft).
És további jó pár ötvenes elérhető (legalábbis Sony E-re) más gyártóktól. Van tehát miből választani.
Összegzés
Bármekkora is a konkurencia a fényerős 50mm-esek piacán, a Sigma 50mm f/2-ese annyi erényt tud felmutatni (képélesség, rekeszgyűrű, építési minőség stb.), hogy ár-érték arányban bizonyosan az egyik legjobb standard objektív. Még kevés fényben is elég lehet az az f/2, és bár tágabb rekesszel még tovább fokozható az álomszép háttérelmosás, azért ezzel is egyértelműen ki lehet emelni témánkat a kép többi részéből. Az ára is tükrözi ezt a tudást, ám ha az ember rákap ennek a látószögnek az ízére, akkor valószínűleg inkább rászánja majd ezt az összeget az előnyei miatt.
Értékelés: 4,8 pont
Pro:
- az átlag 50-eseknél jobb felszereltség
Kontra:
- az átlag, „belépő” 50-eseknél testesebb és drágább

Technikai adatok
Sigma 50mm F/2 DG DN | Contemporary
Elérhető bajonett(ek): Sony E, Leica L
Gyújtótávolság: 50 mm
Objektív felépítése: 11 lencsetag 9 csoportban
Lamellák száma: 9
Látószög: 46,8°
Legnagyobb blende: f/2
Legkisebb blende: f/22
Legkisebb tárgytávolság: 45 cm
Szűrőmenet: 28 mm
Méret: 70 x 70 mm
Tömeg: 345 g
Stabilizátor: nincs
Időjárásálló: igen, mérsékelten

Cirmi zord
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 1600

Élesség elöl
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/2, ISO: 500

Élesség hátul
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/2, ISO: 500

Kormos varjú a londoni Brompton temetőben
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/2, ISO: 500

Brompton Cemetery
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/2, ISO: 500

Megdőlt síremlék angyala
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/2,2, ISO: 500

Londoni est
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/2,5 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 800

Holland Park Mews, London, este
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/2, ISO: 1600

Az Oxfordi Botanikus Kert leghíresebb padja
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/2, ISO: 160

„Arra”
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/5000 mp, rekesz: f/2, ISO: 160

Virág az Oxfordi Botanikus Kertben
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 160

Egy másik virág az Oxfordi Botanikus Kertben
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 160

Japán kert a Kew Gardens-ben, Londonban
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/2, ISO: 320

Paddy
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/2, ISO: 800
(-)




