Maga a 70-200mm-es gyújtótávolság még a filmes időben lett népszerű. Természetes és logikus választás ez, mind a fotósok, mind a gyártók részéről. Az átfogás egyszerűen praktikus. Hosszú évek óta népszerű ez mind profi, mind amatőr fotósok körében. Előnye, hogy nagy fényerővel kiegészülve, a fókuszon kívül eső képrész elmosódottsága is nagyobb, így hangsúlyosabbá válhat az élesre állított tartomány. Ezt a tulajdonságát portréobjektív szerepkörében is nagyra értékeljük, márpedig ember számára az egyik legizgalmasabb téma a másik ember. Ugyanakkor a gyártók számára is vonzó ez a gyújtótávolság, hiszen még elég korlátozott ahhoz, hogy a kép feltűnő geometriai torzításoktól mentes legyen. Így a fejlesztés során több lehetőség marad más optikai tulajdonságok finomítására.
A kínálat ebben a gyújtótávolságban hatalmas. Szinte nincs is komoly gyártó, aki ne büszkélkedne legalább egy 70-200/f2,8 optikával. A két legnagyobb gyártó, a Nikon és Canon mindezt képstabilizátorral felszerelve kínálja. Utóbbi, vagyis a Canon ezen felül egy olcsóbb, képstabilizátor nélküli verziót is árul, ezzel tovább bővítve a választás lehetőségét.
A két objektív számos közös tulajdonsággal bír az azonos gyújtótávolságon és fényerőn kívül. Egyik ilyen jellemzőjük a képstabilizátor, ami kétféle üzemmódot kínál. Választhatunk folyamatos stabilizálást, ami már akkor aktív amikor az exponálógombot félig lenyomjuk, illetve használhatjuk őket kifejezetten csak az exponálás közben. Ha egyik beállításra sincsen igényünk, a stabilizálást akár ki is kapcsolhatjuk. Az élességállítás mindkét optikában csendes gyűrűmotor által végzett. Ez egyúttal gyorsabbá is teszi a fókuszálást. További gyorsulást érhetünk el a fókusz-limiter használatával, ami a közelpontot 1,2/1,4m helyett 2,5/5m-re módosítja (Canon/Nikon), ezzel lerövidítve a fókuszmechanika által esetleg feleslegesen bejárt utat.Természetesen az élességállítás belső, vagyis a frontlencse, illetve a napellenző és szűrőmenet mindvégig mozdulatlan. Egyúttal a zoom is belső kivitelű, ami miatt az optikák külső mérete nem változik használatközben. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert mindkét optikai időjárásálló és a professzionális fotósok elvárásainak megfelelően masszív szerkezet.
Egy-egy ilyen optika például egy hírügynökségi fotós kezében nem csak a napi rendszeres használatot kell kiállja, de sokszor a legmostohább körülményeket is. Legyen szó akár természeti katasztrófáról, akár utcai harcokról, miközben a fotós küzd a talpon maradásért, a gépnek rendületlenül kell működnie.
A vaskos, nehéz optikák persze rendelkeznek saját állványcsatlakozással is. Ez Nikkor optikáról részben, a Canonról teljes egészében levehető. Ha már szó esett az optikák méretéről és a belső fókuszról, csak egy pár szó erejéig azt is meg kell jegyezzük, hogy mindkét optika 77mm-es szűrőfoglalattal rendelkezik, ami mozdulatlansága miatt könnyen használható akár cirkuláris-polár, akár átmenetes szűrőkkel.
A Canon
A Canon 70-200/2,8-as optikájának teljes neve EF 70-200mm f/2,8L IS II USM. Az „EF” természetesen a Canon EOS kamerákon használt, pusztán elektronikus vezérlést használó bajonettre utal. A „70-200” a gyújtótávolságot jelöli, még az „F2.8” a legnagyobb fényerőre utal. A következő betű az „L” az ami alighanem sokakat lázba hoz, hiszen ez a pici jelzés utal arra, hogy az objektív a profik igényeit is kielégítő kivitel. Ez nem csak a képminőséget közvetlenül befolyásoló optikai jellemzőket sejteti, hanem a precízebb és strapabíróbb szerkezetet is.
Itt bizony minden egyes csavar aprólékosan meg van tervezve. Még az optika külső borítását alkotó masszív fém tubus fehér színe is a megbízhatóságot szolgálja azzal, hogy a rá eső fény jelentős részét visszaverve némileg lassítja a szerkezet hőtágulását. Ne feledjük, hogy ennek az optikának ugyanolyan pontosan és megbízhatóan kell működnie -25°ban a sarkkörön mint az egyenlítő közelében, a 40°os hőségben.A névben szereplő „IS” a beépített képstabilizátorra utal, ami immáron 4 fényértéknyi kompenzálást ígér, szemben az előd 3 fényértéknyi teljesítményével. Ha már az elődről szólunk, a típusmegnevezésben a „II” azt jelzi, hogy ez az optika már a második generációja a képstabilizátoros, 70-200mm átfogású és F2,8-as fényerejű optikáknak. Végezetül ott áll az „USM”, ami a Canon saját ultrahangos fókuszmotorjára utal. Ez a gyűrű formájú erőforrás roppant csendes és gyors működést kínál. Szemben az olcsóbb, kisebb motort és tengelyhajtást használó megoldásokkal, itt bármikor beavatkozhatunk kézzel is az élességállítás folyamatába.
Bár erről a terméknév nem árulkodik, érdemes tudni, hogy az új objektív az elődtől eltérő, új optikai felépítést használ. A lencsék sorában 5db UD, vagyis ultra kicsi szórású üveget és egy Fluorit lencsét is találunk.
Az objektív fogása nagyon jó, kényelmes. A bajonett közelében a szerkezet viszonylag széles marad, ami elvben gondot jelenthetne az 1000D vagy 500D felhasználóknak, gyakorlatban azonban egy ilyen felső kategóriás üveg ritkán köt ki belépő szintű vázon. Nagy szélesség és a recés fogófelület nagyban könnyíti gépvázon az objektív cseréjét. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az EF bajonett az egyik legsimábban, legkevesebb ellenállással a helyére csusszanó szerkezet, akkor máris felírhatunk egy nagy plusz pontot a Canonnak. Ergonómiáról szólva a Canonnak bizony van mivel dicsekednie. A zoomgyűrű könnyű és egyenletes járású, hasonlóan a fókuszgyűrűhöz, ami talán a legnagyobb a hasonló modellek között. További elismerés jár az állványcsatlakozás gyűrűjének, ami elforgatva, hátrafelé válik lehúzhatóvá egy darabban.
A Canon optikája működés terén is remekül szerepelt. Az élességállítás szinte teljesen hangtalan és valóban villámgyors. A fókuszálás magabiztossága is példásan jó volt a tesztben használt 5D mkII vázzal. Használata valóban könnyed, nem igényel külön figyelmet.Az elkészült képeken a Canon szinte mindenben megfelelt a vele szemben támasztható elvárásoknak. Kontrasztja és színvisszaadása semmi kívánnivalót nem hagy maga után. A becsillanásra való hajlam is kicsi, ahogyan geometriai torzításra sem kell számottevő mértékben számítsunk. Közeli témára fókuszálva a nyitott blendés képeken a bokeh (fókuszon kívül eső területek elmosódottsága) esztétikus. Rajzosodásra csak kicsi hajlama van, az élességi tartomány mögött. A képstabilizátor 2m-nél közelebbi témával nem tűnt olyan stabilnak mint távolabbiakkal. Az eredmény mindenesetre így is elfogadható. A vignyettálás, vagyis a kép sarkaihoz közeledve a fényerő csökkenése csak teljesen nyitott blendén érezhető igazán. A végpontokon, vagyis 70 illetve 200mm-en ez cseppet sem zavaró. Tulajdonképpen a legtöbb esetben, ahol az ember ilyen nyílt rekeszállást használ, egy kis sötétedés a sarkok felé talán még többször is javítja a kép esztétikai értékét, mint ahányszor rontja azt. Persze mindez csak kicsi sötétedésre igaz. Márpedig a Canon objektívje 100mm körül használva, már nem kicsit, hanem egészen sokat sötétedik a sarkokhoz közeledve. Ilyenkor ez a hatás annyira jelentős, hogy még a máskor a vignyettálást teljesen kiszűrő APS-C képkivágáson is jól látható marad.Ha a sarkok sötétedésétől meg szeretnénk szabadulni, a blendét legalább F4-re kell szűkítenünk. Nem nagy kompromisszum ez.
A Nikon
A Nikon, vagyis az AF-S Nikkor 70-200mm f/2,8G ED VR II. szintén második generációs szerkezet. Nevében az „AF-S” az optikába szerelt fókuszmotorra utal. Jelen esetben ez egy SWM, vagyis csendes gyűrűmotor. A „Nikkor 70-200 f/2,8” aligha igényel külön magyarázatot. Természetesen itt is a gyújtótávolság és a legnagyobb fényerő áll a számok mögött. Az „ED” megnevezés már sokkal izgalmasabb, hiszen az extra alacsony fényszórású lencséből ebben az objektívben mindjárt 7db-is találhatunk.
A „VR” a képstabilizálásra utal a „II” pedig azt jelzi, hogy ez már a második generációja ennek az optikának. A szerkezet titkait felfedve tt még mindenképpen meg kell említsük, hogy a Nikon több lencsetagot is ellátott új Nano Crystal felületkezelésével ami mind a becsillanás, mind a szellemképek kialakulása ellen hatékony.
Az objektív burkolata hátul, a bajonett közelében jelentősen leszűkül, ezzel elvben növelve az ujjaink számára rendelkezésre álló helyet. A gyakorlat azonban, ahogyan a Canonnál is, itt is azt mutatja, hogy az ilyen objektívvel leginkább párba állított, nagyobb modellek markolata már elég nagy ahhoz, hogy nem az objektíven múljon az esetleges helyhiány. Sajnos a Nikkor-ról hiányzik hátul mindenféle recézettség, így az objektív cseréje kevésbé kényelmes. Némi kapaszkodót adhat az állványcsatlakozás, ami a Nikon optikájáról csak részben eltávolítható. Egészen pontosan, gyűrű, gyűrűcsonk és szorítócsavar nem eltávolítható. Levenni csak az állványmenettel ellátottt, cipő szerű rész tudjuk. A szerkezet mechanikusan igazi remekmű. A fókusz és zoomgyűrű mérete megfelelő.
Használat közben a Nikkor csendes és gyors volt. A D3x vázzal használva csak ritkán vált az élességállítás bizonytalanná.A Nikkor képminősége maximálisan megfelel a vele szemben támasztott szigorú elvárásoknak. Bár közelpontja 140cm, ami 20cm-el elmarad a Canontól, ezt remekül kompenzálja a tetszetős bokeh. További előny ezen a téren, hogy kisebb távolságokon belül is jól stabilizált. Az igazi érték ebben az objektívben mégis a fantasztikusan közvetlen kép, amit a rendkívüli kontrasztnak köszönhetünk. A színhibák keresése szinte tejesen reménytelen feladat. A színtorzítások látószögtől és blendeértéktől függetlenül, alacsonyak. Csak tele állásban volt megfigyelhető egy kevés torzulás a sarkok közelében. A képstabilizátor nagyon stabilan működik. A teszt alatt nem sikerült a VR rendszer hibájából vagy elégtelenségéből fakadó bemozdulással találkozni.A Nikon optikai szempontból igazán nagyot alkotott.
Végeredmény
Mivel a Canon objektívje épp úgy nem használható a Nikon vázán, mint a Nikon optikája a Canon vázon, az összecsapás természetesen csak jelképes. A két optika között nincsen akkora minőségi különbség ami önmagában eldönthetné, hogy Canon vagy Nikon rendszert használjunk. A rendszer kiválasztása ennél jóval összetettebb kérdés.
Képminőség terén a mind a két optika első osztályú. Persze nem is vártunk mást. Ugyanakkor kép terén a 100mm körül, nyitott blendén tapasztalható erős vignyettálás miatt a Canon csak másodikként végezhetett ebben a versenyszámban. Még akkor is, ha ez a fajta hiba, legtöbbünket cseppet sem zavar. Képminőségben a Nikon mellett szól még a finoman elkent bokeh.Szerkezeti s ergonómiai szempontból a Nikon kevéssel marad el a Canontól. A Nikon állványcsatlakozása kétség kívül ötletesebb, ugyanakkor használat közben nem tűnik annyira kényelmes és stabil megoldásnak mint a Canon -féle szerkezet. Élességállítás terén mindkét objektív gyors és csendes, az elsőség azonban a Canoné.
Mindent egybevetve akár Canon akár Nikon rendszerünk van, akár Full Frame vagy APS-C érzékelőt használunk, a gépvázak gyártói által kínált professzionális optikákban biztosan nem csalódunk.
