Kézbe véve
Mikor először a kezembe került ez a masina, egy pillanatra még azon is meglepődtem, hogy hátul nem a filmakna ajtaját találtam, hanem a befelé hajtva nagyon is annak kinéző monitort. Ennyire retrónak érződik ez a gép. Ebben a külsőségeken túl a tapintása és súlya is közrejátszik: magnézium ötvözetből készült, tehát egyértelműen fémes érzés megfogni, és önmagában a váz 413 grammos, a megtermett akkuval együtt azonban már 501 gramm.
Ezek után nem meglepő, hogy a gép IP53-as besorolást kapott, az átlagnál több/erősebb fröccsenéssel, porral és faggyal bír el (-10 és 40 fok között lehet vele biztonságosan fotózni), úgyhogy tényleg masszív darab!
A méretei is elütnek az átlagostól: 139,3mm x 88,9mm x 45,8mm, ez végképp nem zsebgép, ugyanakkor nem is olyan megtermett, mint a DSLR-rokon, profiknak szánt csúcsgépek. Egyébként a filmes idők két közkedvelt darabját, az Olympus OM-1 és OM-2-t idézi. Szerintem valami gyönyörű. Azt nem tudom, akik az Olympus PEN-F utódját várják már mióta, mit szólnak hozzá, hiszen az OM-3 egyfajta átmenet a pentaprizmás SLR és a távmérős gépek dizájnja között, de nem olyan kicsi és könnyű, mint a PEN-F. Az viszont biztos, hogy manapság a retro külsejű digitális fényképezők divatja minden korábbinál jobban elharapózott, de még a dömping közepette sem találni az OM-3-hoz igazán hasonlító masinát. Elegáns, menő, masszív. De ha még jobban szemügyre vesszük, kiderül, hogy a fizikális kezelőszervei között is találunk olyat, ami ritka, ha ugyan nem szokatlan.
Az amúgy minimalista elülső részen, az objektív egyik oldalán kör alakú kapcsolót találunk. Ezt a PEN-F-ből hozta át a gyártó, ám kibővítette a funkcióit, melyek elsősorban a kreatív megoldásokat kedvelőket célozzák meg. Itt van a monokróm beállítás is, de innen könnyen és gyorsan elérhetők a különféle szűrők, stílusok, ilyesmik (amiket a Fujifilmnél filmszimulációs módoknak hívnak).
A gép tetején a keresőtől/vakupapucstól balra a fotózás, videózás ill. lassított-gyorsított filmezés váltótárcsája van, valamint különálló ki-bekapcsológomb, és egy funkciógomb. Jobb oldalt a módválasztó (PASM és egyebek), két tárcsa (főleg az expoértékek beállítására), piros videós gomb és még egy funkciógomb.
Hátul a teljesen előre is kihajtható monitor, mellette a szokottnál jóval több hely és hangsúlyosabb hüvelykujjtámasz, és a szokott gombok. Plusz a kereső mellett egy gomb/kapcsoló (CP felirattal, mint Computational Photography), melyről még szó lesz.
Ami szintén hamar feltűnik, az az, hogy szemernyi markolata sincs a gépnek. Mintha egy téglát fognánk. Téglának pedig akkor érződik, ha nagyobb, nehezebb objektívet teszünk rá. Azzal együtt ráadásul kiegyensúlyozatlan lesz a fogása, az objektív elhúzza. És ez bizony baj. Jó, hogy hátul több a hely, jobban meg lehet fogni, ezzel együtt ha bármi okból fél kézzel használnánk a gépet (pl. mert kinyitnánk egy ajtót, mutogatnánk a fénykép alanyának, vagy bármi), akkor nagyon oda kell figyelni, hogy ki ne csússzon a kezünkből az OM-3. Szóval ha testesebb obit használunk, akkor bizony javallott a nyakpánt vagy csuklópánt, és hogy inkább két, mint csak egy kézzel fogjuk a gépet.
Ha van bármi bajom az OM-3-mal, akkor az ez. Nem tudom, maga az OM Digital tervez-e kiadni hozzá külön markolatot (jó pénzért…), de nem meglepő módon, máris kapható többféle segítség távol-keleti fotósbigyó gyártóktól…
Maszk a Római parton, Kánya Tamás műve
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Tudás, használati tapasztalatok
Ahogy elvárható, az OM Digital jószerével mindent belepakolt ebbe a gépbe, ami manapság elvárható, ill. ami a zászlóshajó OM-1 II-ben is ott van, mínusz a nagyon profiknak szánt extrák. Nem is szaporítanám a szót mindezek felsorolásával, a gép sajtóbejelentésében elolvashatók.
Inkább kiemelnék néhány dolgot.
Hogy pl. az 1053 pontos kereszttípusú, lapkára integrált fázisérzékelő négy pixeles AF az esetek túlnyomó részében nagyon jól működik, a különféle AF témáknál is (ember, különféle járművek, állatok ill. madarak külön, stb). Ugyanakkor megtapasztaltam, hogy mennyire fontos, hogy az AF terület jól legyen kiválasztva. Így pl. ha az a kép középső részét jelöli ki, akkor hiába érzékeli a gép az azon kívül eső emberi alakot / szemet, a fókuszt azért csak a fókuszterületen belül fogja elhelyezni. Tudom, mindig leírom, de nem lehet elégszer, hogy az ember szánja rá az időt, hogy alaposan kiismerje a gépét.
Túl az említett témakövető AF-eken van külön Starry Sky AF asztrofotózáshoz – ez még nem olyan elterjedt dolog, és nagyon hasznos a csillagfényképészek számára.
Az ISO kapcsán manapság már a micro 4/3-os gépek is kimagaslóan jól teljesítenek. Az OM-3 esetében a zajosodás igazából 1600 fölött kezd látszani, de még akár 12.800-ig is tekerhetjük az érzékenységet, ha muszáj. Afölött már nagyon erős a képzaj ill. a képlágyulás, a maximális 102.400-as ISO-t meg tényleg csak akkor használjuk, ha egy vaksötét pincerendszerben bolyongunk, és lámpa sincs nálunk.
A gép stabilizátora 6,5 fényértéket fog meg, ám egyes OM objektívekkel együtt 7,5-et is.
Népsziget
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24mm)
A sorozatlövés maximuma 120fps, ámbár megszorításokkal, és van Pro Capture, amikor a gép az expogomb félig lenyomására elkezdi rögzíteni a képeket, s összesen 70 fotót tárol a memóriájában így. Ez akkor nagyon hasznos, ha tudjuk, hogy történni fog valami, amit lefotóznánk, de nem tudjuk teljesen biztosan, hogy mikor.
Van beépített ND szűrő, ami ugye szoftveresen szimulálja a „sötétítőüveg” hatását. A valós, fizikai üveg jelenlétét annyiban nem pótolja, hogy pl. a tükröződéseket nem enyhíti, viszont lassabb záridőt így is lehetővé tesz, ami szintén remek dolog. Live ND-ből 1-6 fényértéknyit lehet beállítani, Live Graduated ND-ből, vagyis átmenetesből pedig 1-3FÉ fokozat elérhető.
CP gomb
Itt szólnék az említett CP gombról, mert arról érhetők el a beépített ND szűrők, továbbá a nagy felbontású módok (kézből 50 megapixeles, állványról 80 MPx-es képek készíthetők így, 14 bites RAW-ban is), a fókuszhalmozás, a HDR, a többszörös expozíció.
Benyomja az ember a gombot, erre előjön egy menü, és lehet válogatni. És ebben az a jó, sőt nagyszerű, hogy ennyire egyszerűen elérhetővé tették ezeket, úgy, hogy mégsem egy gyakran használt gomb látta ennek kárát. Nem tudom, ki hogy van vele, én ezeket a, mondjuk így, kreatív megoldásokat elég ritkán szoktam használni, de azért is, mert jellemzően valami olyan menüben vannak elrejtve, ahonnan bajos őket előásni. Az OM-3 féle megoldás jóval kényelmesebbé teszi ezt.
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/2500 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Color és Monochrome Profile vezérlő
Ugyanez igaz a gép elülső részén található Color és Monochrome Profile vezérlőre. Van, hogy az ember szívesen kreatívkodna, de ha általában nem használja ezeket a beállításokat, akkor jó eséllyel vakarni fogja a fejét, hogy hol a csudába is vannak elrejtve a menükben.
Ezzel szemben az OM-3-on ott van elöl az a tárcsa, elforgatom Monochrome-ra, és máris ff-ben látok. Olyan fekete-fehérben, amit számos módon kedvemre paraméterezhetek. Vissza Color-ra, és kiderül, hogy a színeket még annál is több módon állítgathatom. Az OM-1II-ben jött be ez a körgrafikonos megoldás, de csak itt éreztem rá igazán, hogy mennyivel érzékletesebben mutatja, mit állítok, szemben a sima, megszokott számskáláknál. Itt bele lehet nyúlni az élességbe, dinamikába, árnyékok és csúcsfények kezelésébe is. Önmagában mindez nem újdonság, az elhelyezés, a jóval könnyebb használhatóság az, ami új és klassz.
A tárcsa két további állása az ART és a CRT feliratot viseli, ide kerültek a különféle filmes, retro, speciális képhatású beállítások. A legtöbb komoly fotós legyint ezekre, parasztvakításnak tartja, legjobb esetben is csupán „játszásira valónak”. Ám nem csak a retro külsejű fényképezőknek van most reneszánsza, de annak is, hogy ahogy elkészült a fotónk, azonnal megosszuk azt online. A mobiltelefonok borzalmas szűrőivel készült képekre áradnak a like-ok – miért ne csináljuk akkor már jól?! Miért ne legyenek akkor már igazi fotók, és miért ne legyen sokkal nagyobb kreatív szabadságunk a különféle szűrők, képi hatások fölött?! Szóval aki szeret ilyesmikkel játszani, és a gépből azonnal a netre, Instára, FB-re, akárhová fellőni a képeit, az az OM-3-mal sokkal könnyebben-kényelmesebben megteheti ezt, mint sok más fényképezővel. (Ehhez persze kell az is, hogy az OM Digital okoseszközökön elérhető applikációja, az OI.Share jól működjön. A saját tapasztalatom hasonló az összes ilyen appal: kínkeserves rávenni a mobiltelót és a fényképezőt, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, de ha ez egyszer sikerül, onnantól általában minden sima, és pont az OI.Share meglepően fürgén kapcsolódott is aztán minden további alkalommal az OM-3-hoz.)
Menük
Mindezek után az OM-3 menürendszere is érdemel némi dicséretet. Színkódok segítik benne a tájékozódást, mondjuk az érintésérzékeny monitoron az ujjainkkal csak lapozni tudunk, a beállításokhoz kellenek a hátsó gombok. Nyilván annyi tudás, funkció van ebben a gépben is, hogy nem lehet mindent és bármit könnyen megtalálni, de a menü zöme logikus, jól felépített.
Az OK gombot benyomva pedig a Super Control Panelbe jutunk, amiben megannyi, fontosabb, sűrűbben használt beállítást találunk, s amit kedvünkre át is alakíthatunk. Ez is nagyban segíti, hogy a gépet kényelmesebb legyen használni.
Videó
A gyártó itt sem spórolt, több tudást pakolt a gépbe, mint amire a legtöbbünknek valójában szüksége van, de ez videós szemszögből nagyon is jó.
Van 4K 60p-vel, belső 10-bit H.265, OM Log400 színprofil és két új OM Cinema színmód, ProRes RAW külső felvevővel, C4K, FHD, akár 240fps-sel (tehát ebből lehet a leginkább lassítani).
Van a gépben fejhallgató és mikrofon csatlakozó, bár HDMI-ből csak micro.
Akkumulátor
Az OM-3 a testes 17Wh BLX-1 akkut használja, amit az OM-1 II is. Ez egy töltéssel úgy 590 fotóig bírja, ami igen remek, ráadásul meglepően gyorsan töltődik (kamerán belül, USB-vel, mert fali töltőt nem találunk a dobozában).
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/6400 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Összegzés
A klasszikus OM-1 és OM-2 filmes fényképezőgépek stílusát használva valami valóban egyedit, újat hozott az OM Digital a digitális gépek piacára. Ez nemcsak az őrülten menő külsőben jelenik meg, de abban is, hogy a vázhoz használt fém anyagok miatt valóban az átlagnál masszívabb masina lett az OM-3. Melyre és melybe több egyedi megoldás is került, gondolok itt főleg a kreativitást támogató gombra-tárcsára a gép elején ill. hátulján.
Szerencsére a gép nem „hal meg a szépségben”, fotózni, videózni egyaránt remekül lehet vele, tudása, funkciókészlete még mai szemmel is szinte zavarba ejtő. Magam úgy tapasztaltam, a legjobban akkor élveztem vele a fotózást, amikor kisebb, könnyebb objektív volt rajta, a nagyobb-nehezebb darabok a markolat teljes hiánya miatt kényelmetlenebbé, nehezebben (ill. inkább csak két kézzel) kezelhetővé teszik az OM-3-at.
Jelenleg a váz akcióban 770 (amúgy 850) ezer forintba kerül, a remek 12-45mm f/4 Pro objektívvel együtt 920-999 ezerbe. Ezek jelentős összegek, függetlenül attól, hogy ez a szépség megér ennyit. Pályatársakban, kihívókban nincs hiány, sem micro 4/3 rendszeren belül, sem azon túl. Abban biztos vagyok, hogy megvan ennek a gépnek a maga sajátos vonzereje, ami a szívet melengető külsőből és az ügyes megoldásokból fakad, és abban is, hogy aki ezt választja, nem fog csalódni.
Értékelés: 4,8 pont
Pro:
- a gyönyörű retro külső rendkívül masszív és tudással jól felszerelt fényképezőt rejt
Kontra:
- melynek nincs markolata, így nagyobb objektívekkel használva igazából kétkezes
Technikai adatok
OM System OM-3
Objektív foglalat: micro 4/3
Szenzor: Stacked BSI Live MOS Quad Pixel érzékelő
Tényleges felbontás: 20,4 megapixel
Képstabilizátor: szenzoreltolásos (5 tengelyes / 6,5, ill. egyes objektívekkel 7,5 fokozatnyi)
Fényérzékenység: ISO 80 – 102.400
Élességállító rendszer: 1053 pontos, fázisérzékelős-hibrid autofókusz-rendszer
Manuális élességállítás: Igen
Záridő: 1/8000 s (mechanikus zár) / 1/32.000 s (elektronikus zár) - 60 s
Beépített vaku: nincs (vakupapucs van)
Elektronikus kereső: van, 2,36M OLED elektronikus kereső
Hátsó kijelző: Teljesen előre fordítható, érintésérzékeny LCD; mérete: 3”; felbontás: 1,62M képpont
Memóriakártya: egy SD/SDHC/SDXC UHS-II kártya helyezhető bele
Méret: 139,3mm x 88,9mm x 45,8mm
Súly: 501 g (akkumulátorral és memóriakártyával)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 320, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Paddy
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Szobor a Budai Arborétumban
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 21 mm (ekv. 42mm)
Borzas kúpvirág
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/3200 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Madárberkenye
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24mm)
A Budai Arborétum tava
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/5000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24mm)
A Feneketlen-tó és a Budai Ciszterci Szent Imre templom
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/2500 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 250, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/2,2, ISO: 250, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 250, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/2, ISO: 200, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/5, ISO: 200, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Az Újpesti vasúti híd
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/3,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 16 mm (ekv. 32mm)
Csónakház a Római parton
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 46mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/2500 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 36 mm (ekv. 72mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/5000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 40 mm (ekv. 80mm)
Padok a Római parton
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/3200 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24mm)
Hinta a Római parton
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/3,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
Objektív: OM SYSTEM M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 II. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/3,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 25 mm (ekv. 50mm)
(-)
