... nem is beszélve a videó felvételről egy tükörreflexes kamerában. Mindezek vajon szentségtörésnek számítanak, vagy egy új szintre emelik a fotózás élményét? A gépváz fogása a jól ismert nikonos érzettel ajándékoz meg, a hüvelykujjnál egy kevés gumírozott betéttel, a többinél a fogantyún egy vájattal a stabil tartás érdekében. A forgótárcsák – melyekkel például a rekeszt és a zársebességet állítjuk – megfelelő helyre kerültek, akár egy kézzel tartva is lehetséges a forgatásuk. Az előddel ellentétben az OK nyomógomb a navigációs gombok közepére került és a véletlen benyomást megelőző Lock kapcsoló kialakítása is megváltozott. Az élőkép funkció dedikált gombot kapott természetesen, mivel a D80-ban még nem volt megtalálható ez a képesség. A legfontosabb funkciókat továbbra is közvetlenül a vázról vezéreljük, mint az érzékenység, a minőség, vagy a fehéregyensúly, de az optika mellett elhelyezett programozható gombra tetszőleges funkciót rendelhetünk.
Az optikai kereső mattüvege 16 négyzetre osztott, közepén a 11 fókuszponttal, eleinte kissé bonyolultnak ható látvány fogad, de minden expozíciós és egyéb információ kijelzésre kerül, csak meg kell barátkozni vele. A lefedettsége 96%-os (0,94% nagyítású), világos és torzításmentes képet ad, a komponálás tökéletes eszköze. A 3”-os LCD kijelzőnek nemcsak a mérete, hanem a felbontása is megnőtt, 100%-os lefedettsége főleg élőkép módban bizonyul jó tulajdonságnak. A 920 000 pixel felbontás visszajátszáskor kamatoztatja tudását, az élesség, vagy a részletezettség viszonyait könnyen le tudjuk ellenőrizni. A váz tetején elhelyezett státuszkijelzőről az összes információ és a kamera adott állapota leolvasható, zöld háttérvilágítással ellátva, amely néhány másodperc múlva automatikusan elsötétül, ha nem történik változtatás, ezzel is kímélve az akkumulátort (EN-EL3e, 7.4V, 1500 mAh, kb. 850 kép).
A csatlakozók között megjelent a HDMI aljzat, hiszen a D90 az első tükörreflexes, amely a mozgókép felvétel lehetőségét megkapta. Egyelőre szűkösebb határokkal kell beérnünk, hiszen a felvétel alatt csak manuálisan fókuszálhatunk és a felvételek hossza 5 percben, vagy 2 Gb méretben limitáltak. A videókban azonban pozitívan kellett csalódnunk, mert HD minőségben hasonló élményt nyújtanak, mint a videó kamerák felvételei. Élőkép módban az OK gombbal indítható a felvétel és a kijelzőn figyelemmel kísérhető a várható hosszúsága. A D90-et ezúttal egy új CMOS érzékelővel gyártották, de továbbra is az EXPEED processzort rejti a gépváz, melyet mindig a gyors működés jellemzett. A DX formátumú érzékelő gyújtótávolság szorzója 1,5-szörös, tehát a 18-105 mm-es optika egy 28-160 mm-es objektív gyújtótávolságával egyezik meg. Az érzékenysége a két végpont között is tágítható, így az ISO100-ISO6400-as tartományban mozoghat. A szenzor tisztaságáról egy nagyfrekvenciás szűrő gondoskodik, ami ki- vagy bekapcsoláskor lép működésbe, de beállítható mindkét esetben is.
Képminőség, funkciók
A tesztfotók az AF-S Nikkor 18-105mm 1:3.5-5.6 G ED SWM objektívvel készültek, alapbeállításon enyhén lágy képhatást eredményeztek, a színek élénken reprodukáltak, a dinamika-átfogás tág határok között mozog, amit a D-Lighting funkcióval több lépésben is növelhetünk. A D-Lighting akár felvétel előtt is beállítható öt fokozatban, de ugyanaz a hatás a Retus menüből is elérhető. A D90 - akárcsak a többi Nikon kamera - kifinomult képszerkesztési műveletek egész sorát kínálja, például a perspektíva-korrekció, torzítás-csökkentés, halszem-hatás, RAW konverzió vagy a többféle színszűrő, melyekkel a számítógépes utómunka megspórolható, és minden korrekciót a gépen belül el tudunk végezni. Az eredeti felvételt változatlanul meghagyja, de a sor végére elmenti a módosított képet, így nincs ok az aggodalomra, ha mégsem tetszene a korrekció eredménye.








