Ennek a kiterjedt gépcsaládnak egyik tagja az 503CW, melyről ebben a cikkben írni szeretnék.
F.W. Hasselblad egy kereskedelmi céget alapított 1841-ben, körülbelül a fotográfia megszületésével egyidőben. Fia, Arvid Viktor Hasselblad hozta létre a cég fotográfiai ágazatát, bár nem sok reményt fűzött hozzá egy neki tulajdonított mondat szerint: „nem hiszem, hogy túl sokat fogunk keresni vele, de legalább ingyen készíthetünk képeket”. Arvid találkozott George Estmannal, a Kodak megalapítójával, és 1888-tól Hasselblad lett a kizárólagos terjesztője az Eastman termékeknek Svédországban. 1908 után létrehozott egy országos kiskereskedelmi és fotó laboratórium hálózatot is.
Az üzletet később fia, Karl Erik vette át, aki elhatározta, hogy fiának (szintén Viktor Hasselblad) alapos fényképészeti ismereteket biztosít, ezért 1924-ben Drezdába (az optikai ipar fellegvárába) küldte tanulni. Az ifjú Viktor tanulmányait különböző európai és USA-beli fotográfiai cégeknél, így a Rochester-i George Eastman-nál is folytatta. 1937-ben saját fotográfiai vállalkozást hozott létre Gothenburg-ban, Viktor Foto néven.
A II. világháborúban a svéd hadsereg lefoglalt egy légi felderítő kamerát egy lelőtt német repülőgépből, és a svéd kormány 1940-ben megbízta Viktor Hasselbladot, hogy gyártson egy hasonló célú fényképezőgépet. A HK7 kamera munkái a Gothenburg-i Ross AB-ben folytak (ezt Viktor Hasselblad alapított egy autójavító üzemben 1940-ben). 1941-ben a svéd légierő újabb kamerát – az Ska4-et – rendelt meg. 1941 és 1945 között Hasselblad 342 kamerát szállított a svéd hadseregnek. Apja halála után 1942-ben Viktor vette át a családi vállalkozás irányítását, melyben nem csak kamerákat, hanem óra alkatrészeket is gyártottak.
Viktor Hasselblad álma egy polgári célokat szolgáló kamera volt, mely később Rossex néven látott napvilágot.
1948-ban jelent meg a Hasselblad 1600F, mely nevét az 1/1600 mp-es záridőről (ellentétben a későbbi 500-as változatokkal, ez redőnyzáras volt) kapta, és a történelem egyik leginnovatívabb kamerája volt. Legfőbb építési elvét – a modularitást – mind a mai napig megtartották. Az 1600F érzékeny szerkezet volt, ezért a megbízhatóság növelése érdekében sok változtatást kellett végrehajtani rajta. Megjelenésekor az ára $600 volt (ma áron kb $6000).
az eredeti Hasselblad logó
1953-ban a javított változat, az 1000F jelent meg, melyet 1954-ben a Zeiss 38mm-es Biogon objektívjével házasítva létrehozták az SWA (Super Wide Angle) kamerát, és ezt a két típust 1954-ben a Photikina-n is szerepeltették. Az amerikai Modern Photography magazin elismerő cikket írt az 1000F-ről, melyet 500 tekercs film felhasználásával teszteltek, és kétszer szándékosan elejtettek, de a kamera működőképes maradt.
Az 500-as széria 1957-ben jelent meg az 500C-vel. Ez a típus több mint 40 évre meghatározta a Hasselblad kinézetet, és kis szériában még ma is gyártják (az 503CW-t is).
A NASA 1962-től használta a Hasselbladot az űrhajózásban, mely a név ismertségét hatalmas mértékben megnövelte. Az első motoros filmtovábbítású gép, az 500EL 1965-ben jelent meg a NASA-nál. Ezt a kamerát először az Apolló 8 útja során használták, majd egy módosított változata elkísérte az Apollo 11-et a holdraszállásra. A Space Shuttle programban az 500 EL/M, 553 ELS, 205TCC és a 203FE kamerákat alkalmazták. Gyűjtők figyelem: a Hold felszínén, a repülések után 12 db elhagyott Hasselblad maradt!!
