Panasonic Lumix S9 teszt – színes egyéniség

Uzseka Norbert | 2024. Július 23., Kedd 07:00

Talán csak a Panasonic mérnökei tudják, hogy valójában miért jött elő a gyártó ezzel a masinával. Innen kívülről úgy látszott, ez lesz a Pana válasza a Fujifilm X100VI kapcsán kialakult őrületre avagy hype-ra. Az amúgy okosan felépített marketing kampány alatt apránként csepegtették az infókat, és mivel könnyű, kicsi full frame gépről volt szó, valószínűnek tűnt, hogy a Panasonic is kijön egy menőn kinéző, szuperül felszerelt, zsebben is hordozható masinával, melynek fix objektívje van. Magam titkon még abban is reménykedtem, hogy a méltatlanul elfeledett (bár a napokban bejelentett Leica D-Lux 8 képében talán mégiscsak új esélyt kapó), micro 4/3-os érzékelőre épülő LX-100 full frame verziójával jönnek ki. Annak a gépnek pusztán a zoom objektívje is ér annyit más rendszerben, amennyibe a masina került, mégsem kaptak rá a fotós-videós divatokat irányító megmondóemberek.

 

Mindazonáltal a Panasonic nem ezt lépte meg, és ez egyszerre jó és rossz. Rossz pl. azért, mert sokan, akik X100VI verő fixobjektíves gépre számítottak, automatikusan csalódtak az S9-ben. És mint lentebb leírom, így járhatnak azok is, akik tisztán fotós szemmel vizsgálják. Ez ugyanis valami más, és megtörténhet (főleg, ha sikerül rávennie a Panának néhány nagy követőtáborral bíró vloggert, hogy szeressék az S9-et), hogy bejön a számításuk.

 

 

Kézbe véve

Merthogy ez valójában vlogger masina, mely történetesen remekül működik fényképezőként is. Már az, hogy négy különféle színben hozták ki (Sötét olíva, Koromfekete, Bíborvörös, Éjkék – nálam a zöld járt), és hogy ilyen minimalista, de nagyon menő dizájnnal, jelezte, hogy a Pana most nem a profi vagy lelkes amatőr fotósokat akarja megfogni. Amit végképp egyértelművé tesz az elektronikus kereső fájó hiánya…

A gép 3”-es monitora teljesen előre is forgatható, tehát könnyen lehet vele szelfizni, önmagunkat videózni, ami ugye a vloggerek zöme esetében alap. A négy különféle szín mindegyikében eszement jól néz ki a masina, és van olyan kicsi, hogy ne profi fotósnak, hanem menő hipszternek vagy tudom is én, manapság kik a menők, szóval hogy annak nézzünk ki vele.

 

Az más kérdés (méghozzá alapvető), hogy attól még, hogy van egy egész kompakt méretű (126 x 73,9 x 46,7 mm) és súlyú (akkuval-kártyával 486 gramm) vázunk, az L bajonettes rendszerben nincs valami sok szintén kompakt objektív. Az S9-cel együtt jelent meg az objektívsapka méretű, kézi élességállítású Panasonic S 26mm f/8 (ami ugyan nagy látószögű, de mégsem 24mm-es, az f/8 pedig fix blendét jelent…), továbbá ígértek egy Panasonic S 18-40mm f/4.5-6.3 nevű apró kitzoomot, de az csak az év második felében jelenik meg (tudom, hogy már ott járunk, de májusi bejelentésről van szó, és a cucc még sehol). A Sigma L-bajonettes fix objektívjei között azért találunk kisebb-könnyebb darabokat, de zoomot ott sem (s ki tudja, a Samyang mikor adja ki L-bajonettre az ilyesmi termékeit). Mindenesetre a Panasonic saját fix S obijai sem kimondottan aprók.

 

 

 

Úgyhogy momentán hiába kicsi és könnyű az S9, zsebre vágni nem fogjuk objektívostul. Ez önmagában nem egyenlő a kommerciális öngyilkossággal, már csak azért sem, mert azt tapasztaltam, hogy még a teszteléshez használt egyik kitobjektívvel, a Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro-val együtt sem lett ormótlan a cucc. OK, ezzel már elveszti az S9 a diszkrét méretét, fogni is máshogy kell, mintha csak egy kisebb obi lenne rajta, de nem kényelmetlen vagy idétlen.

 

Apropó, fogás. Az S9 erősen hasonlít a Pana olyan micro 4/3-os vázaira, mint a GX80 vagy a GX9, ám még ezeknek is jobb a fogása – az S9-nek effektíve nincs markolata, olyan, mintha egy téglatestet fognánk (ebben a legendás GM5-re hasonlít, ami viszont tényleg apró volt, egyszersmind imádnivaló). Szerencsére a hüvelykujjnak hátul kialakítottak egy olyan támaszt, mely sokkal jobbá teszi a gép fogását, mint elsőre tűnik. Ezzel együtt, pláne nagyobb objektívvel használva, érdemes a szettet két kézzel tartani, ill. kötelező a nyak- vagy legalább csuklópánt használata.

 

A gép szemből végképp minimalista, van az objektívcseréhez használatos gomb ill. jobb fölül a fénymérő érzékelője, plusz látszanak a tetején a tárcsák, némileg Leicát idéző módra. Ám a tetején jön az új csalódás-csomag. 1. Van egy módválasztó gomb (PASM és a többi), alatta a ki-bekapcsoló, egy gomb az expo-kompenzáció előcsalogatására (szóval nincs külön tárcsája), az expogomb, körötte egy tárcsa (rekesz- vagy záridő állítására), és piros videós gomb – de semmi egyéb kezelőszerv. Ha már ennyire ezt a távmérős, retro dizájnt hozták, akkor… ja, várjunk, megfeledkeztem róla, hogy nem a fotósok a célcsoport. Vloggereknek jó lesz így is. Épp ezért ez sem annyira fontos: 2. a vakupapucsban nincs elektronikus csatlakozó. Ja, a vloggerek ritkán vakuzzák saját magukat szemen, és ebbe az effektíve tartóba attól még bele lehet állítani külső mikrofont, kisebb videós lámpát, vagy akár külső videófelvevőt is. Csak semmi olyat, ami a vakupapucshoz elektronikusan csatlakozna, hogy a gépről tudjuk irányítani.

 

 

 

Hátul ugye ott van (fotós szemmel) minden csalódás legnagyobbika: az EVF hiánya. Oda van írva a helyére, hogy S9. A monitor 3”-es, az nem foglalja el a hátsó részt teljes magasságában. Két gomb azért került fölé: a jól ismert AF-ON ill. az újdonság LUT, mellyel filmezéshez hívhatunk elő könnyedén különféle LUT színprofilokat.

Jobb oldalon a szokásos kezelőgombok ill. tárcsa található, köztük a mára alappá vált Q a gyorsmenühöz. Ezek megbízhatóan, jól működnek, kézreállnak, a fotósok is jól ismerik őket.

 

Az akkumulátort és a memóriakártyát egyazon, alulra került „ajtó” mögé tették. A gép jobb oldalán találjuk azt a nyílást, mely viszont a HDMI (Type D) és USB-C foglalatokat rejti (utóbbival lehet tölteni, de külső áramforrással is itt lehet összekötni a gépet). A másik oldalon (a monitor fölött) találni a 3,5mm-es sztereó mini-jack bemenetet, mellyel mikrofont csatlakoztathatunk az S9-hez. Fejhallgató bemenet nincs.

 

A váz nem por- vagy cseppálló, ami elfogadható kompromisszum mindazon vloggerek számára, akik nem a sivatagban vagy esős időben gyártják tartalmaikat.

 

 

Zöld Porsche

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/4, ISO: 160, gyújtótávolság: 28 mm

 

Tudás, használati tapasztalatok

A Panasonic Lumix S5 II-ben bevezetett hibrid fázis-különbség érzékelős fókuszrendszert nem spórolták ki az S9-ből, és a 24,2 megapixeles érzékelő is ugyanaz.

Az 5 tengelyes Active Dual IS2 stabilizátor 6,5 fényértéket fog meg, amit pl. azon vloggerek is nagyra fognak értékelni, akik sűrűn videóznak kézből.

 

A gép tudása fotós téren megközelíti az S5 II-ét, de fontos, hogy itt csak elektronikus zár van, mechanikus nincs. Megkapjuk viszont az olyan, már jól bevált, szinte elvárt extrákat, mint amilyenek a különféle témakövető autófókusz módok (ember – arc/szem, különféle állatok stb.). És én legalábbis továbbra is úgy látom ezzel a két szememmel, hogy a Panasonic Standard színmódjának színei valósághűek (de aki élénkebbet akar, az választhat más színmódot, netán előcsalogathatja a menükből az adott színmód saját beállításait). Régi panásként teljesen elégedett vagyok az S9-cel lőtt képekkel.

 

Van azonban, amit ezzel a két szememmel sem látok, legalábbis nem elég jól. Egy dolog, hogy sok fotós szereti használni az elektronikus keresőt, azok viszont, akiknek az olvasáshoz, ill. a közeli dolgok élesen látásához szemüveg kell, szenvedni fognak a monitorral. Nekik (nekünk) az EVF hiánya azzal jár, hogy fotózáskor fel kell tenniük az olvasószemüvegüket, amin keresztül a messzebb lévő dolgokat tán nem látják élesen, márpedig a legtöbb esetben amit fotózunk, az nem a közeli tartományba esik ilyen szempontból (bocs). B verzió, hogy letoljuk az orrunk elejére a szemcsit, hogy lássuk a monitort, és fölötte átnézünk a témánkra. Ez nem csak idétlen, de azzal a veszéllyel jár, hogy leesik a szemüveg. Ráadásul erős napfényben a tökéletes látással bírók sem biztos, hogy jól látják majd a monitor képét, bár az segít, ha felhúzzuk annak fényerejét (ami ugye jobban igénybe veszi az akkumulátort).

Tudom, hogy mindez kisebbségi problémának tűnhet, meg eleve a Panasonic a videósan aktív fiatalokat célozta be az S9-cel (akik között persze szintén akadnak távollátók), de nekem ez idegesítően kényelmetlenné tette az S9 használatát, pedig úgy tapasztaltam az eddigiekben, hogy kb. bármilyen fényképezőhöz képes vagyok hozzászokni. Hát, ehhez nem…

 

 

Tábla Budán

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 100, gyújtótávolság: 200 mm

 

 

Pedig tényleg jó masina ez fotózáshoz is, filmezéshez is. Nemhogy 3200-as, de 6400-as ISO-t is szemfájdító képzajosodás nélkül lehet vele használni (amúgy akár 204800-ig húzható az érzékenység, míg „lefelé” a 100 az alap, de 50-re is kiterjeszthető). Az automata fehéregyensúly a legtöbb esetben elég megbízható, és nem csinál a képen felbukkanó arcokból automatikusan vörös fejű alkoholistát (láttunk már ilyet más gépeknél…). Az autófókusz, főleg ha már kitapasztaltuk, mely témához mi a legjobb beállítás, szintén megbízható, és még sorolhatnám.

 

 

Videó

Vlogger szempontból nyilván még érdekesebb, mit tud az S9 videós téren.

– Van ugye a LUT gomb, amihez kötődik a Real Time LUT funkció, mellyel beépített színprofilokat is használhatunk, kialakíthatjuk a saját verzióinket, meg le is tölthetünk újakat a Panasonic LUMIX Lab applikációjával.

– A MOV (H.264/MPEG-4 AVC, H.265/HEVC) ill. MP4 (H.264/MPEG-4 AVC, H.265/HEVC) file formátumok mellett találunk egy MP4 Lite nevűt is (H.265/HEVC), mely, idézem: „az Open Gate 4:2:0 10 bites, 30p/25p formátumban történő felvételkészítéssel az alkotók kiváló minőségű videókat rögzíthetnek az okostelefonok számára optimális formátumban, és a LUMIX Lab alkalmazással könnyedén átméretezhetik a képarányokat a közösségi média igényeinek megfelelően. Ennek az új, egyszerűsített szerkesztési munkafolyamatnak köszönhetően a tartalomkészítők útközben is könnyedén készíthetnek felvételeket és oszthatják meg azokat.”

– Akár 6K-ban is videózhatunk (csak MOV file formátumban, 3:2, 16:9 és 17:9 képaránnyal, kétféle képsűrűséggel: 29.97p, 200 Mbit/s (4:2:0 10 bites LongGOP, H.265/HEVC, LPCM) ill. 23.98p, 200 Mbit/s (4:2:0 10 bites LongGOP, H.265/HEVC, LPCM).

– Lassítani FullHD-ben 120p-ből lehet (az mondjuk pont nem olyan kimagasló, sok kamera tud ennél jobbat).

 

A teljes videós specifikáció átböngészhető ide kattintva.

 

 

Idős szépség (enyhén vágott kép)

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/4,7, ISO: 500, gyújtótávolság: 43 mm

 

Töltés és applikációk, s még pár gondolat

Ahogy manapság sajnos divatos, az S9-hez sem kapunk falitöltőt. Az akku egy töltéssel úgy 470 fotót bír, az nem rossz. Az viszont borzalmas, hogy USB-n töltve 240 percet (azaz 4 órát) kell várnunk, mire teljesen feltöltődik az akku. Lehet, hogy a hozzám hasonló old school fotósok inkább vesznek egy falitöltőt, de a vloggerek, akik az okoseszközökjöz és a webes felületekhez vannak szokva, meg pl. a mobiltelók gyorstöltőihez, alighanem inkább mégis a mobiljukat fogják használni…

 

Sajnos az említett LUMIX Lab applikációt nem próbáltam ki, de a LUMIX Sync nevű app is képes csatlakozni az S9-hez. Tudom, mert rászántam azt a potom félórát, mire megfejtettem. Az én esetemben, az én mobiltelefonommal a bluetooth kapcsolat egyszerűen képtelen volt létrejönni, a wifis de, bár annak is megvolt a maga trükkje. Lehet mondani, hogy nem én vagyok a célcsoport, hogy a vén hülye nem ért hozzá, de bocsánat, az okostelós appoknak nem az lenne a lényege, hogy megkönnyítsék az ember életét? A kérdés költői. Elég az hozzá, hogy láttam már ennél rosszabbat, de így is keserves volt rávenni a mobilomat, hogy távirányíthassam vele az S9-t.

 

 

És ezzel az is a gond, hogy az S9 célcsoportja ahhoz van szokva, hogy minden ott van az okostelóján. Miért használja inkább az S9-et, pláne ha a LUT-ok kapcsán a LUMIX Lab applikációt is működtetnie kell hozzá? Miért videózzon MP4 Lite-ban, amit akármilyen jól és könnyen lehet is átküldeni a mobilra, és ott akármilyen klasszul lehet is a LUMIX Labbal szerkeszteni, végül is jó eséllyel a mobilteló saját felvételeit még könnyebb a telefonon babrálni?! Ráadásul a mobiltelók kijelzője nagyobb az S9-énél. Hogy a full frame érzékelő sokkal nagyobb, mint a legtöbb mobiltelefoné?! Mennyire számít ez, ha 1. úgyis netre megy minden, ahol alig látszik a különbség, 2. a mobiltelefonokra számtalan kép- és videószerkesztő alkalmazás elérhető, nem szólva az AI segítségéről, melyekkel a látszó különbségek is eltüntethetők, és simán létre lehet hozni kő profinak látszó videókat és fényképeket?!

Na jó, mobiltelefonra nehezebb másik objektívet tenni. Erre kiad a Panasonic egy ilyen gépet, amihez effektíve egyelőre nem elérhető elég kicsi objektív. Egy mobiltelefonhoz képest az S9 és kb. bármely rácsavart objektív böhömnek, nehézkesnek fog tűnni. Nem úgy kellett volna ezt csinálni, hogy az S9-cel együtt kiadnak 4-5 palacsinta- meg kompakt méretű obit, hogy legyen miből válogatnia a célcsoportnak?!

 

És akkor abba még bele sem kötöttem, hogy ha videózásra használod a gépet, akkor akármilyen klassz SD kártyát teszel is az egy szem foglalatba, az előbb-utóbb betelik. De nem tehetsz bele még csak XQD-t sem, nem hogy CF Express-t, amelyek az SD-kártyáknál jóval gyorsabbak, tehát megbízhatóbbak filmezéshez. Vagy hogy a kártyát a gép alján kell behelyezni. Nem biztos, hogy állványra téve mindenképp le kell róla szedned (nem próbáltam, de ránézésre talán a legtöbb állványfej csatlakozója nem lóg bele a nyílásba), de lesz benne kihívás, hogy cseréld az akkut vagy a kártyát.

 

Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha a célcsoport adott tagjának módja nyílik kipróbálni az S9-et több különféle objektívvel, a vele készített anyagok láttán már szívesebben nyúl majd a pénztárcájáért vagy bök rá a rendelés gombra. Mert ha nem is való mindenkinek, ha vannak is hibái, azért a vele készült képek és videók magukért beszélnek.

 

 

Zöld Teknős 28mm-en

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/4, ISO: 160, gyújtótávolság: 28 mm

 

Zöld Teknős 200mm-en

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 160, gyújtótávolság: 200 mm

 

 

Ár, összehasonlítás

Az S9 váz önmagában 660 ezer forintba kerül. Kétféle kitben is kapható: a meglepően jól teljesítő Panasonic Lumix S 20-60mm f/3.5-5.6 objektívvel együtt 800 ezret kóstál, míg a tele oldalon jóval messzebb látó, ám nagylátó vonalon messze szerényebb Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro-val együtt már effektíve egy millió forintot kérnek érte. Mindkét objektív sokoldalúan használható és megbízható, de nyilván mindkettőnél találni még jobbat.

De nem ez az egyetlen, vloggerekre optimalizált full frame-es kamera! Az S9 legfőbb kihívója a szintén EVF-mentes Sony ZV-E1, mely núansznyi mértékben kisebb-könnyebb nála, a szenzor felbontása mindössze 12 megapixel, így 4K a videós maximuma – cserébe viszont 4K-ban sokkal többet tud felmutatni, mint az S9. A váz maga kerül egymillióba, viszont az objektívválasztékra nem lehet panasz.

Fotós szempontból azonban még erősebb kihívó a Sony Alpha A7C Mark II, mely kb. ugyanakkora, mint az S9, picikét nehezebb, de van EVF-je. Videóilag itt is 4K a maximum, és ez tipikusan hibrid fényképező, amennyiben fotósoknak és videósoknak is egész sokat ad. Plusz van értelmezhető markolata. A váz önmagában 875 ezer körül kapható, a 28-60mm-es kitobival egymillióért.

A Sigma két verzióban elérhető kis téglája, az fp két változatban kapható (az L 61 megapixeles, a régebbi alapgép 25 Mpx-es), mindkettő kisebb-könnyebb az S9-nél, objektívellátottsága ugyanolyan, EVF egyiken sincs, de itt eleve az volt a koncepció, hogy bárki úgy szerelje fel extrákkal, ahogy neki jól esik. Hanem a monitora fix, nem lehet semerre fordítani. Az ára pedig még az alap fp-nek is 800 ezerre rúg. Ez a két gép sokkal inkább a filmeseknek lett kitalálva, mint a vloggereknek.

 

A full frame-nél kisebb szenzoros, vloggereknek szánt gépekről most nem szólnék, de a fentebb említett, APS-C szenzoros és fix 23mm-es (ekv. 35mm) objektíves Fujifilm X100VI árát még elárulom: 691 ezer forint.

 

 

A Ferenciek tere metróaluljáró részlete

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/15 mp, rekesz: f/4, ISO: 400, gyújtótávolság: 28 mm

 

Összegzés

A teszt folyamán számomra egyértelművé vált, hogy az S9-et nem elsősorban fotósoknak szánták, hanem olyan online tartalomgyártóknak (pl. vloggereknek, Insta influenszereknek stb.), akik valami igazán menő és jól felszerelt masinával szeretnék gyártani a tartalmaikat. Nem mellékesen amúgy fotós szempontból is remek kis gép ez, de videós tudást is jócskán pakoltak bele. A teljesen előre is fordítható monitor alapvető fontosságú a célcsoportnak, és számos más aspektusa van az S9-nek, amit ők jól tudnak használni. Fotós szemmel azonban borzasztóan hiányzik az elektronikus kereső, az sem szerencsés, hogy nincs mechanikus zár, csak elektronikus. Az pedig bármely felhasználónak problémát okozhat, hogy ehhez a kompakt méretű és súlyú vázhoz egyelőre alig találni hozzá illően kompakt objektívet. Ez a jövőben biztosan változni fog, de addig is élvezhetjük a remek képminőséget (úgy fotók, mint videók terén), a megbízható autófókuszt és a többi okosságot, amit az S9 felvonultat. S mindehhez jön a színválaszték, mely végképp egyedülállóvá és kívánatos külsejűvé teszi ezt a masinát.

 

 

Értékelés: 4.6 pont

Pro:

- vloggereknek különösen remek, de fotózásra is kiváló gép

Kontra:

- se elektronikus kereső, se elektronikus érzékelő a vakupapucsban

 

A fényképezőgép honlapja

 

Technikai adatok

Panasonic Lumix S9

Objektív foglalat: Leica L bajonett

Szenzor: 35 mm-es full-frame CMOS érzékelő

Tényleges felbontás: 24,2 megapixel

Képméret-arány és képterület: 3:2, 35,6 x 23,8 mm

Képstabilizátor: szenzoreltolásos (5 tengelyes / 6,5 fokozatnyi)

Fényérzékenység: ISO 100 – 25.600 (kiterjeszthető ISO 50-re ill. 204.800-ra)

Élességállító rendszer: 779 pontos, fázisérzékelős-hibrid autofókusz-rendszer

Manuális élességállítás: Igen

Záridő: (csak elektronikus zár van) 60 s – 1/8.000 s

Beépített vaku: nincs (vakupapucs van, de elektronikus csatlakozás nélkül)

Elektronikus kereső: nincs

Hátsó kijelző: Teljesen előre fordítható TFT LCD – Érintőpanel; mérete: 3”; felbontás: 1,84M képpont

Memóriakártya: egy helyezhető bele, UHS-I, SD/SDHC/SDXC

Méret: 126 x 74 x 47 mm

Súly: 486 g

 

 

 

 

 

Szent Hedvig szobra a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom mellett

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 100, gyújtótávolság: 200 mm

 

A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom részlete

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/20 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 160, gyújtótávolság: 200 mm

 

Látkép az Erzsébet hídról

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/10, ISO: 160, gyújtótávolság: 28 mm

 

A Budai Vár az Erzsébet híd felől

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/22, ISO: 160, gyújtótávolság: 121 mm

 

Lakatok az Erzsébet hídon

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 160, gyújtótávolság: 200 mm

 

Szent Gellért szobra az Erzsébet híd felől nézve

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 160, gyújtótávolság: 36 mm

 

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/4 mp, rekesz: f/4, ISO: 640, gyújtótávolság: 28 mm

 

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 160, gyújtótávolság: 200 mm

 

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola homlokzata

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/5,8, ISO: 100, gyújtótávolság: 90 mm

 

Paddy szemét profilból is megtalálta az állatszem felismerő témakövető autófókusz

Objektív: Panasonic Lumix S 35mm f/1.8. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 160, gyújtótávolság: 35 mm

 

Gül Baba türbéje

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/4, ISO: 100, gyújtótávolság: 28 mm

 

Gül Baba szobra

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/4, ISO: 100, gyújtótávolság: 28 mm

 

A Margit híd Gül Baba türbéje felől

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/14, ISO: 100, gyújtótávolság: 200 mm

 

Leányka szobra Budán

Objektív: Panasonic Lumix S 35mm f/1.8. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 100, gyújtótávolság: 35 mm

 

Corvin Mozi

Objektív: Panasonic Lumix S 35mm f/1.8. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 100, gyújtótávolság: 35 mm

 

A Vad Virágok képregénykiadó standja a nyári MondoConon

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/4, ISO: 1250, gyújtótávolság: 28 mm

 

Cosplayer a nyári MondoConon (enyhén vágott kép)

Objektív: Panasonic Lumix S 35mm f/1.8. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 100, gyújtótávolság: 35 mm

 

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 500, gyújtótávolság: 96 mm

 

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 125, gyújtótávolság: 200 mm

 

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/6, ISO: 125, gyújtótávolság: 113 mm

 

Buddha szobor a siófoki Pálma és banánkertben

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/6,4, ISO: 100, gyújtótávolság: 141 mm

 

Virág a siófoki Pálma és banánkertben

Objektív: Panasonic Lumix S 28-200mm f/4-7.1 OIS Macro. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/14, ISO: 100, gyújtótávolság: 134 mm

 

Paddy

Objektív: Panasonic Lumix S 35mm f/1.8. Záridő: 1/1300 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 160, gyújtótávolság: 35 mm

 

 

 

 

 

 

 

 

(-)