Készítesz vázlatot, gyűjtesz kellékeket… megkeresed az ötletedhez leginkább illő modellt?

Szerencsére nagyon sok ismerősöm van és teljesen más stílusú emberek vegyülnek el a társaságban, így minden ötlethez megtalálom a modellt. Csinos lányok, agyonvarrt férfiak, kerekes székes fiatal, raszta hajú … így a modellkereséssel nincs problémám. Vázlatot nem készítek, ha valami ötlet beugrik, sokszor azonnal továbbgondolom, s ha abban a pillanatban nincs „kéznél modell”, akkor én kerülök a fényképezőgép elé is. Többnyire a nagymama SZTK-s szemüvegében…

A digitális utómunka számodra akkor a fotózás része? Nem érzed, hogy a jó fotó helyett van a photoshop? A legtöbb fotómat természetesen utómunkázom. Már az exponálás előtt tudom, hogy mi az, amit az adott képen el fogok végezni. Egy rosszul komponált és exponált képből nem lehet photoshoppal jót csinálni. Első szerintem az ötlet, majd abból kell egy jó fotó, és ami az utómunkát illeti az a plusz. A színekkel véleményem szerint nagyon sokat lehet egy kép hangulatán alakítani. Ha belegondolunk, már az analóg világban is „csaltak” vegyszerekkel, így nem érzem, hogy egy jó fotó helyett lenne a photoshop.

A modell-divat fotóidon viszont nem látszik az ötletgazdagság,, ami a többi képeden…

Ennek több oka is van. A modelleknél a természetességre törekszem, inkább hangulatot szeretnék közölni a képekkel, mint hogy egy teljesen másvalaki nézzen vissza a képen, mint aki valójában ott állt előttem. Persze ha lenne lehetőségem egy profi sminkessel és stúdióban dolgozni, biztos jobban elengedném a kreativitásomat is. Sokat emel a képen a profi smink és a stylist is. Bár voltak tetovált modellek is, akikkel viszont elengedtem a fantáziámat és elég extrém képek születtek.

Mesélj a minimalista vonalról! Szeretem a természetet, viszont ebben a témában itt leginkább a hosszú záridős képek, és a minimál fotók vonzanak. Szeretem a teret, a szabadságot, vagy akár a magányt kifejezni egy tájképpel, vagy életképpel…a kevesebb néha több. Sok fotósnál látom azt, hogy túl sokat szeretne megmutatni az adott témából, és ide-oda ugrál a szemem. A minimalizmus talán pont ezért alakult ki nálam, véleményem szerint egy tájképnek a legtöbb esetben a nyugtató hatása az, ami igazán nyerővé teheti. Volt, hogy hajnalban fogtam a gépet, és a Balaton-parton kerestem témát. A fotóimon gyakran megjelenik egy kapucnis alak háttal. Ezek tipikusan azok a pillanatok, mikor azt érzem, hogy egy ember hiányzik a képről, ilyenkor jön az időzítő és a gép elé futás.

Milyen géppel, eszközparkkal dolgozol? Mire vágysz? Egy Canon EOS 40D-vel fotózok, amit még tavaly nyertem a pályázaton 2 stabilizátoros és egy portré objektívvel. Vágyak? Jó lenne egy szinttel feljebb lépni, valamint egy extra nagylátó a tájképekhez, vagy egy halszemobjektív az „idióta” képekhez.

Nem a legdrágább, legújabb a legfontosabb, ami van, abból próbálom kihozni a lehető legtöbbet.

Mi hiányzik még szerinted a tudásodból, merre tovább?

1,5 év fotózás után lenne mit felsorolni. Nagyon sok mindent szeretnék megtanulni. Jelenleg a stúdióvilágítás, ami igazán érdekelne. De minden lehetőséget és segítséget megragadok. Soha nem szégyen a jobbaktól tanulni. Merre tovább? Szeretnék egy profi mellett tevékenykedni és komolyabb szintre lépni a fotózással.