Melyik tengerben kezdtél el igazán a fotózásra koncentrálva merülni?

Számomra mindig is a Vörös-tenger volt a "házi" tenger. A legjobb képeim többségét ott készítettem, ami érthető is, hiszen nagyon sok időt töltöttem ott, és mindig jobban tudsz fotózni azon a helyen, amit igazán jól ismersz. Tudom, honnan, hogyan jönnek a cápák, és így tovább. Mivel nekem Egyiptom az, ahol ilyen szempontból otthon érzem magam, a Vörös-tenger a hazai pálya, és az már több pályázaton is kiderült, hogy a fotósok nagy része a megszokott környezetben készíti a legjobb képeit. Mindez összefér azzal, hogy az ember azért vágyik az új tengerekre, új élményekre is.

Amikor a fotózás komolyabbra fordult, mi lett a cél: a versenysikerek, lapokban megjelenni vagy a saját elvárásaidnak megfelelő fotók készítése?

Érdekes kérdés... Nekem eltelt nagyjából három év, amíg az első versenyen részt vettem, és akkortól kezdve motivált ez, mert a szakmai elismerés nagyon fontos. Mondhatnám azt is, hogy jelenleg pályázati fotósnak tartom magam, mert nekem egy túráról elég egyetlen kép is, ha az jól sikerült. Egy-egy merüléssorozatban egy témával foglalkozok, nem tudok riportszerűen végigfotózni egy túrát, hangulatos felszíni és változatos víz alatti képekkel- van, aki ezt nálam ezerszer jobban csinálja. Aránylag kevés képet hagyok meg a túrán készítettek közül. 

Hol tudtál a legjobban, leghatékonyabban dolgozni?

A Vörös-tengerről már beszéltünk, azon belül is szívesen emlékszem vissza a marsa shagrai túrákra, ahol nagyon sok jó képem készült, cápákról, teknősökről, dugongokról. Szintén nagy kedvenc a Lembeh-szoros, ahol minden ideális a fotósok számára, mert nincs mélység és áramlás, a bázisok is fel vannak rájuk készülve, a vezetők pedig felkutatják a témákat, és nem csörögnek, hogy menni kell tovább mert már 30 perce foglalkozok valamivel egy helyen. A merülés túlnyomó részét fotózással tölthetem, a bázison van kameraszoba, nyugodt körülmények között lehet képet nézni, szerelni. A Bahamákon éltem még meg hasonlót, ahol csak cápát lehet fotózni, de azokat aztán folyamatosan, mert mindig ott vannak.

Hol élted meg a legnagyobb találkozásokat?

Voltak emlékezetesek, mint a nagy tigriscápák a Bahamákon, de azért sok kimaradt. Például soha nem láttam még bálnát a víz alatt. Aztán jó lenne orcát is fotózni. A cápák nagy része már "megvolt", még a nagy fehér is, szóval jöhetnek a cetek. Nagyon szeretnék eljutni az Antarktiszra is.

Melyik az a hely, ami sokat adott mert látványos, de fotózni nem igazán alkalmas?

A Cocos sziget talán a világ legjobb búvárhelye, óriási halrajokkal, számtalan pörölycápával, olyan éjszakai merülésekkel ahol százával vadásznak a szirtcápák, szóval ehhez hasonló máshol talán nincs is. Fotózni viszont nagyon nehéz, mert a látótávolság nem olyan jó, merüléstechnikailag is problémás a nagyobb mélység és az áramlás miatt. Gyakran lapulni kell az aljzathoz, kifejezetten nehézkes közel kerülni a cápákhoz. A búvárélmény viszont az egyik legnagyobb, amit valaha átéltem.