....miközben egyre jobban beleszeret a fotózásba, aminek itthoni előzményei is voltak. Már gyerekként filmes akar lenni, elsőként a filmforgalmazásban dolgozik a Hun­garofilm –nél, és arról álmodozik, hogy filmrendező lesz, amiről Kárpáti György, az ismert filmrendező, a Filmművészeti Egyetem tanára lebeszéli. Vásárol magának egy orosz Cmena (Szmena) fényképezőgépet, azon kezd tanulni, és válogatás nélkül, szinte mindent lefényképez. Dél-Kaliforniában tartózkodik, amikor az Édesanyjától kapott születésnapi ajándékból, egy használt Nikon FM2 -t vásárol, amin folytatja a fényképezést, de már egyre tudatosabban és egyre jobban vonzódva a fotózáshoz.

Három évvel ez előtt, félbehagyva üzleti karrierjét, feladja állását, hóna alá csapja portfolióját, és elmegy a San Francisco-i Művészeti Akadémiára, ahol felvételt nyer. Férje, aki korábban zenészként dolgozik, felhagy a muzsikálással, pályát változtat, és önzetlenül támogatja Judit fotózási ambícióit. Ebben a döntéssorozatban szerepet játszik az is, hogy közben két kis gyermekük születik, akiknek a nevelése és felügyelete több időt igényel. Mind ehhez a fotózás nagyobb mozgásteret, megfelelő időbeosztást biztosít.Művészi fejlődésében nagy szerepet játszik az Akadémia légköre és nyitott oktatási szemlélete, melynek fő célja, egyben módszere, az egyén saját stílusának kialakítása, és az ehhez vezető úton nyújtott szakmai segítség. Ennek lényege, hogy az egyénben kialakult vizuális szemléletet, olyan ismérvekkel és egyéni stílusjegyekkel ruházza fel, ami azt eredményezi, hogy a fotóst, akár egyetlen munkája alapján is be lehessen azonosítani.

Judit nagy tisztelője többek között Richard Avedon, Paul Strand, Michael Kenna és Stephen Shore munkáinak valamint a ma San Franciscoban élő Michele Clement, Todd Hido és Cristiana Ceppas fotóinak.
Hat évet él San Francisco-ban, majd családjával átköltözik a Golden Gate hídon túli külvárosba, de napjainak túlnyomó részét, ma is a városban tölti. Útja minden nap a hídon viszi keresztül, aminek a látványa olyan szép, - mint mondja - hogy azt soha nem lehet megunni.  Egzisztenciáját alapvetően megrendelt munkákból biztosítja. Elsősorban portrékat készít vállalati vezetőkről, különböző amerikai cégek megbízásából, de családokat, gyerekeket, időnként színészeket is fotografál. Még az Akadémiai évek alatt megismeri a híres amerikai fotográfus
Jason Langer munkáit, amibe azonnal beleszeret. Mikor Langer kurzust indít az Akadémián, azonnal beiratkozik, nem is figyelve a kurzus témájára. Építészet, mint tájkép… Felkelti érdeklődését az építészet fotózás amitől eddig semmit sem tudott. Langerről kiderült, hogy nem csak nagyszerű fotós, de kíméletlen tanár is.