A „Roma ikonok” kiállítás anyaga egy hatalmas és szinte állandóan változó, bővülő alternatív fotó és videó anyag. Képeinek egy részét polaroid fotópapírra készítette, ezek igen kis méretűek, melyeket csak beszkennelés után nagyítanak a kívánt méretre. Az egyetemi képzés a jazz tanszakon négy évig tartott. Diplomájában érdekes módon, mégis a másodiknak választott téma kerül kiemelésre: Fine Arts Diploma - magyarul, Képzőművészeti Diploma, pedig számára az első, mindig is a zene volt. Az után film és fotószakon is megszerzi a mesterfokozatot, amely két évig tartott. Filmes tanulmányaiból őriz is néhány dokumentumfilmet, amit New York-ban és itthon készített. Amerikában kettős életet él, hiszen a fotózás mellett aktívan zenél, rendszeresen jár az egyetem zenekarával work-shopokat adni. Tagja lesz az ottani Flamenco zenés színháznak, amit nagyon élvez, zenésztársai nagyon kedvelik, mert könnyen ötvözi a spanyol roma és jazz zenét. New York mindenre nyitott kulturális világa és az amerikai közönség nyitottsága és befogadókészsége rá is nagy hatással van. Közben rajzot és művészetet tanít egy brooklyni állami iskolákban, ahol a pedagógusok multikultúrális szemlélete nagy hatással van rá.
2004 –ben, 15 év után végleg haza költözik. Miközben korábban minden évben hazalátogatott, egyre inkább érzi a család hiányát. Döntését nagyban befolyásolja a honvágy, ami mögött ott a felismerés, hogy úgy érzi, lánya egyre jobban amerikaivá válik, Ő pedig azt szeretné, hogy Sophia Magyarországon közelebbről megismerje az itteni családját is, az európai kultúrát, tanulja meg a nyelvet és ismerje meg azt a környezetet, amiben ő is nevelkedett. Hozza a teljes amerikai - magyar anyagot. Új életet kezd, miközben ráébred arra, hogy itthon mindent elölről, kell kezdenie. Jelenleg annak a hatalmas élményanyagnak a feldolgozását szeretné elvégezni, amit Amerikában és itthon készített. Első „Roma ikonok” fotóalbumának anyaga már körvonalazódik. Rengeteg fotója van a legkülönbözőbb témákban, aminek előkészülete és publikálása évekig is eltarthat. Külön fejezetet szentel majd a fekete-fehér munkáinak. Ez a folyamat úgy tűnik hosszú ideig tart. Most inkább a zenei ambíciók kerülnek előtérbe, a jazz, de ebben is keresi a zene és fotográfia együttélésének a lehetőségét, amely talán a jövő meglepetése.
Legközelebbi célja, hogy a „Roma ikonok” című anyag, (Kincses Károly fotómuzeológus szerkesztésében és a Mai Manó Ház támogatásával) könyvben és kiállításban megvalósuljon. Képei különleges alternatív eljárással készülnek,
végső formájukban kísérletező módon feszegetik a fotográfia és a képzőművészet határait. A képek eredetije kisebb mint egy füzetlap, de a polaroid méret is gyakran fordul elő munkái között. Magasabb érzékenységű (800 és 1600 ASA) filmeket használ, amivel rosszabb fényviszonyok között is tud exponálni, nem szereti a villanófényt. Lényegesnek tartja a fotópapír minőségét
a nagyításnál, itthon sajnos közel sincs az a választék, ami kielégítené az igényeket. Fotótechnikái között előszeretettel használja az „image transfer” eljárást, aminél a fotózást, csak külön erre a célra készített kamerával lehet elvégezni, amit itthon nehéz beszerezni.
Nagyon nyitott a különböző technikákkal készített más művészek alkotásaira, de elmondása szerint egyetlen művész, sem hatott rá annyira, hogy annak művészi stílusát átvegye, vagy alkalmazza saját képeinél. A nagyok közül Andy Warhol, Salvador Dali és Anton Corbijn munkáit tartja izgalmasnak, szereti a múlt századi nagy magyar fotográfusok, mint például Andre Kertész és Robert Capa képeit és kedveli a Graffity című film absztrakt világát. Elhivatottan vallja, hogy a dolog lényege a kidolgozásban rejlik, aminek kapcsán két ugyanolyan végeredmény sohasem születik, minden alkalommal új változat készül el, amivel hallatlanul izgalmas eredményeket hoz létre. Ez már nagyon messze jár az átlagos fotótól, és önálló alternatív képzőművészeti alkotásnak számít. Erika szerint, a technika határtalan lehetőségeket rejt magában, és ettől válik igazán izgalmassá talán annak is, aki nyitott a modern művészetekre. Maga a megvalósítás valójában egy olyan absztrakt alkotási helyzet, aminek a hatására teljesen felszabadul az ember. Véleménye szerint ettől a technikától azért várhatnak többet az emberek, mert ezek a képek itt túllépnek a valóságos környezetükön. A néző, amikor találkozik velük, beviheti a saját fantáziavilágát is a szemlélésbe, olyan részleteket fedezhet fel, ahol az asszociációk nagyobb teret kapnak. Ettől a portré vagy kép kap egy külön narratívát, amitől a mű az alternatív eljárás eszközeivel más dimenzióba tereli az értelmezést.
(-sr-)
