Mit adott számodra az ottani kultúra, az emberek?
India abban ad nagy tanítást, hogy hogyan fogadd el a másképp gondolkodást. Annyira más ott az emberek életszemlélete, hogy európaiként ezt négy év után is még csak kezdem kapizsgálni. Nyugati szemmel azt gondolhatnánk, hogy az indiaiak nyomorban élnek, de rá kellett jönnöm, hogy a maguk egyszerűségében mennyivel tartalmasabb és értékesebb tud lenni az életük, szemben a miénkkel ebben a külsőségek és anyagi javak uralta világban. Hogy itt még mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, a barátság, a családok különböző generációinak viszonya. Nálunk ezek a legtöbbször igen felszínesek, míg itt még tisztán láthatóak. Nagyon szeretném ezeket a tapasztalásokat átépíteni a saját életembe, és mikor hazatérek, mindig nagyon tudni is vélem, hogy mi az, amin változtatni szeretnék. De aztán vagy ez a világ nem hagyja, vagy én nem vagyok hozzá elég erős. Nem tudom.
Vannak e további úti céljaid?
Kína például egy lehetséges következő útirány, vagy a Himalája, ahová viszont mindenképp célom még visszamenni. Fotós szemmel nézve az egy annyira gazdag terület, hogy szeretném még alaposabban megismerni.
Milyen tanácsokat adnál azoknak a fotósoknak, akik hasonlóan a „nagy utazásban” gondolkodnak?
Csak az induljon például Indiának neki, aki valóban vágyódik is oda és minden szempontból fel is van készülve arra, amivel ott szembetalálkozhat. Úgy kell szemlélni Indiát, hogy bár tudod mi a felszín, mindenképp mögé akarsz, és ez által tudsz is látni. Egyre nehezebb egyébként megtalálni azt, ami hiteles, és amit valójában keres az ember, érezni ugyanakkor, hogy ott van. Talán ezért is akar a legtöbb utazó újra és újra visszamenni oda.
Eredményt viszont csak akkor lehet elérni, ha tiszteletet mutatunk azok felé az emberek és környezet felé, amit le akarunk fotózni, haza akarunk magunkban hozni. E nélkül csak a felszínből lehet megragadni egy-két dolgot.
Idézet a könyvből:
"Ha pedig az ember nem afféle birtoklásvágyból fényképez, akkor a fotós nem tesz mást, mint eszközzé válik a világmindenség kezében, s a világ feltárja magát a fotográfust használva. Az ilyen, felülről alászálló, megélt pillanatok és fényképek képesek közvetíteni a valódi értéket, amely után az élet utazója kutat."
Nagyon sokszor éreztem azt, hogy napok teltek el, de én alig fényképeztem, és ilyenkor feltettem magamban a kérdést, vajon miért van ezt. Aztán rájöttem, hogy a képeket akkor fogom megkapni, mikor meg is "érdemlem" őket. Ha egy fotográfus kellő nyitottsággal, pozitív gondolatokkal és alázattal fordul afelé, amit szeretne befogadni és megkapni, akkor azt meg is fogja kapni. Az író is egy médium, leír gondolatokat, melyek részben az övéi. Én a fotográfust is egy médiumnak tekintem, akinek közvetítenie kell valamit: értékeket, melyeket általa mások, az ő képeit befogadók kaphatnak majd meg. Egy könyvet is akkor van csak értelme elkészíteni, ha általa olyan értékeket tudunk felmutatni, ami nagyon sok embernek ad majd vissza valamit, vagy elgondolkodtatja, netán egészen Indiáig viszi. Ha tehát az a kérdés, hogy az Álmom India ezt a küldetést vajon beteljesíti-e, akkor ma azt gondolom, hogy valószínűleg igen.
Mándi Emese
