Csak nekünk különleges az a korszak és hely, amelyikben élünk, amúgy csak múló pillanat a nagy egészben. Muszáj néha eszerint is mérni a saját sorsunkat, a közöset pedig másképpen nem is érdemes.  Hemzőnél a város és lakója – Cseh Tamás megidézése nagyon is indokolt ebben az esetben – mindig együttesen, egymásra hatva, egymásra vonatkoztatva jelennek meg, ahogyan a valóságban is kölcsönhatásban állnak egymással. S az evidencia: legalább annyira alakítanak minket lakóhelyünk körülményei, mint amennyire mi azokat, a fotográfus képein kézzel fogható, sőt szinte érzékien átélhető törvényszerűségként jelenik meg.

A város minden zugát átlelkesítik a lakói, így hát azokon a fényképeken is ott lüktet az élet, amelyeken nincs is emberi alak. S a budapestiek minden gesztusában – jórészt öntudatlanul – ott rejtőznek a pestiség és budaiság amúgy kőbezárt mozzanatai.  S minden képen ott a kéznyom. Egy őslakos pestié. Az exponáló gomb megnyomásakor egyszerre készül felvétel az önfeledten dodzsemező falusiakról, a rakparti Trabant -mosásról vagy a május elsejét szenvedélyes csókkal ünneplő "lázadó" fiatalokról, s minden esetben születik egy-egy önarckép Hemző Károlyról is. Utóbbi akaratlanul, persze, hiszen a fényképező több mint ötven éven át pusztán krónikás kívánt lenni. Megörökítő, dokumentátor. Kifelé figyelt, a többiekre. Örömre és bánatra, búsra és vidámra, csúfra és szépre. Mindig egyértelmű akart lenni, tiszta, átlátható képi nyelven, egyenesen beszélni. Igyekezett mindent és mindenkit megérteni, bár nem feltétlenül egyetérteni. Tárgyilagosan, ugyanakkor átélhetően, élményszerűen visszaadni a hatást, amelyet a látvány őrá gyakorolt. Tudta és alkalmazta mindazt, amit fényképezésről tudni lehetett, ahogy a téma megkívánta.  A valóság tisztelete mindenekelőtt, tán ez az egyik fontos hemzői alapigazság. S a szemérmesen tárgyilagos képek egymás mellé sorakoztatva mégis kirajzolják az alkotó egyén legbelsőbb lényegét. Ezért válnak a budapesti terek és utcák a múzeum falain Hemzővárossá.   

A magyar fotográfiai élet fél évszázada meghatározó alakja, Hemző Károly több tízezernyi felvételét – negatívok, diapozitívek, vintage kópiák –, kameráit, objektívjeit, pályájának dokumentációját a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának adományozta. A Magyar Nemzeti Múzeum mint az életmű meghatározó részének birtokosa – több ezer fővárosi témájú felvétel ugyanis korábban már a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményébe került – a Hemzőváros című kiállítás keretében ad ízelítőt a művész ötven évnyi munkásságából. Bár a fővárosi témájú felvételek az életmű fontos részét képezik, mégis csak egyik szeletét jelentik az oeuvre-nek. A mennyiségileg és minőségileg is jelentékeny Hemző-gyűjtemény feltárása és feldolgozása után a mostani tárlatot reprezentatív életmű-kiállítás és hozzá kapcsolódó monográfia megjelentetése követi majd.

- Szarka Klára -