Balogh Anita vagyok, a nyugati határszélen élek. Eredeti szakmám pedagógus, de évek óta az egészség-turizmusban tevékenykedem. A művészetekhez való viszonyomban meghatározó volt, hogy Ferenczi József festőművész tanítványa lehettem, aki mindig előszeretettel beszélt nekem az esztétikáról. A fotózás iránti tevékeny érdeklődésem talán úgy tíz éve kezdődött, s egyszer csak egy magyar feltöltő oldalon találtam magam. Valaki felhívta a figyelmem Saudek munkáira, minden zsigeremben szerettem a prüdériától mentes, nyers megnyilvánulásait, Prágában személyesen is láthattam a munkáit egy galériában. Persze, ami akkor ámulatba ejtett, az a mai látásmódommal némileg formálódott bennem. Nos, attól kezdve folyamatosan kerestem, kutattam az emblematikus fotográfusokat.

Valójában úgy gondolom, a fotóművészet alapvető ismerete nélkül nem tud kialakulni az ember valódi rálátása, és éppen ezért folyamatos információ-szerzésben vagyok.

Külföldi fotófeltöltő oldalakon gyakran természetes szimpátiák alakulnak ki személyek között, így kaptam ajándékba egy filmes gépet, idővel a digitális fotózást háttérbe szorította a filmtekercsek világa.

Egyre komolyabban érdekelt a filmnyersanyag, a vegyszerek, illetve laborálás folyamata.  Nemsokára megvásároltam a középformátumú gépem, hozzá laboreszközöket, és autodidakta módon sok-sok kutatás után a neten, fellelhető szakkönyvekből elsajátítottam a film hívás majd a papírnagyítások készítését. Mind ez gyökeres szemléletváltást és kifejezésmód változást eredményezett. Gondosságot, koncentrációt, valódi tudást igényelő rituálé ez.

Ha stílusodról kérdeznek, hogyan válaszolnál?

Azt mondják, hogy portréfotós vagyok. Folyamatosan hatások érnek, tehát nincs „legnagyobb hatás”, a jelenlegi a domináns bennem.  Én pusztán arról tudok beszélni mi az ami foglalkoztat és miként törekszem megvalósítani.  Az alkotói attitűd, ami jellemez az a tartalmi minőség iránti elköteleződésem. A célom nem a látottaknak hű lemásolása, hiszen a művészet nem szorítkozik csupán a valóság leképzésére vagy bemutatására, a különleges megjelenítési formák, hibák, alkalmazott technikák, mint erények emelnek ki az átlagból egy-egy alkotást. Egy képnek nem csupán mutatni, közölnie kell valamit. Feszes mozdulatok, és tekintetek rabja vagyok. Szerintem az alanyokkal, az anyaggal, a géppel való összeolvadás, együttlétezés eredményezhet figyelemre méltó vagy csupán jó képeket. Sosem vagyok maximálisan elégedett, ugyanakkor elégedetlen sem lehetek, tevékenykedem saját habitusom szerint.

 Milyen technikai eszközöket/kamerát használsz? Avass be néhány képed készítési körülményeibe!

Jelenleg egy középformátumú analóg filmes gépet használok, aminek kiválasztásában nem a váznak, mint inkább a remek Carl Zeiss objektíveknek volt szerepe. Tudtam milyen témákhoz mit akarok használni. Nem ragaszkodom tárgyakhoz, mert a képalkotásban a kamera vagy a különböző technikák használata csupán a megnyilvánulás eszköze, ami a fotós kezében életre kel.  A fekete-fehér film, számomra a szentimentális tisztaság illúzióját tudja manifesztálni, amiben az időtlenség tetten érhető, megvalósítható. Olyan szituációkba helyezem az alanyaimat, amelyek a köznapi megjelenési formáktól eltérnek, már-már intim közelséget kínálnak fel, és amivel igyekszem különleges hatást teremteni. Szeretném kiszakítani a szemlélőt a gyakran felszínes jelenből, hogy ragadjon bele egy általam megvalósított dimenzióba. Ami számomra evidencia, azt a képeimmel közvetítem.

Távol áll tőlem a patikai mérleggel kimért pontosság, precizitás, néha eldobom az eredeti koncepciót, egyszerűen hagyom, hogy jöjjön a pillanat, ami igaz. Különösen élvezem a feszültséget fotózás közben.

A Voodoo sorozat során használt kellékhez egy kilőtt fácán teljes tollazatára volt szükségem, amiben egy vadász segítségét kértem, és így tudtam elkészíteni az elképzelt fejdíszt, komoly hangsúlyt szántam ennek. Rettenetes januári hideg volt a külső felvételek készítésénél, de a jó fények mindenért kárpótoltak.

Ez év nyarán készült Into the Wild sorozathoz egy karizmatikus, szakállas egyént kerestem. Fél évet vártam, hogy a kiszemelt alany beleegyezzen a felkérésembe.  Minden várakozásomat felülmúlta, amit együtt teljesítettünk, A sűrű erdő, aljnövényzet, és a beszűrődő fény, csodás együttállás volt. Néha bokáig iszapban állva exponáltam. 

Már akkor dédelgettem egy tervet az elkészült negatívokat látva.  Egy alternatív eljárás, amivel különös aura hozható létre, és artisztikus megjelenést ad a képeknek. Az emulziót a Foma cég gyártja. Ezt üveglemezre öntve, illetve akvarellpapírra felhordva, egy cserzési folyamatot követően készítettem nagyításokat, egy Meopta gyártmányú szerkezettel. Jelenleg az anyagban látom egy újabb megnyilvánulási forma lehetőségét, amivel talán még fokozottabb szellemi intenzitás érhető el, amivel az eredmény talán már a műalkotás rangjára is tud emelkedni.

Inspirációt honnan merítesz? Mely oldalakat, fotósokat kedveled?

Rettenetesen hiányzik egy olyan alkotó közeg, ahol az egyén autonómiája nem sérül. Én művészeti alkotások létrehozására törekszem.  A Budapest központú művészeti élet, nem vagy csak nehezen vesz tudomást a vidéki fotográfiáról, és alkotókról. Így marad az egyéni útkeresés, a saját közeg, ami kevésbé esemény gazdag, de úgy gondolom a különböző internetes portálokon talán mindenki egy rajtvonalról indul.

Nemzetközi oldalakon mutatom meg a munkáimat, olyanokon, mint a Behance, az Art Limited, az 500px, vagy a Flickr és persze a saját oldalam. Szerepelt már képem illetve sorozatom a Get Inspired, Blur , Neurtal  Density online magazinokban, és két projectem a Photography Served oldalán. Sajnos pályázatokon nincs szerencsém, rettenetesen rossz versenyló vagyok. Nem él bennem állandó közlési kényszer, változó intenzitású alkotói stádiumokat élek meg.

 Most éppen feltöltődöm, jazz, blues rajongó vagyok, nagyon szeretem a szépirodalmat, Kurt Vonnegut, Charles Bukowski verhetetlen szürreális, fanyar, élces humorát, Kusturica filmeket és a magyar mozit kedvelem.  Szeretem hallgatni magyar színművészek versmondásait, ezek inspirációk, de lehet, hogy holnap valaki szembejön velem az utcán és az arca elindít valamit bennem. A komoly magyar alkotó erőn kívül, Sarah Moon, Sally Mann, Susan Burnsteine - és még sorolhatnám – munkái érdekelnek, akikhez rendszeresen visszatérek vizuális élményekért.

Mik a terveid?

Túl mindenféle esztétizáláson - mert ez nagyon szubjektív a művészetekben- szeretném jól használni a már megismert alternatív eljárásokat és tervezem egy házi alkotó labor megvalósítását. Szeretném kiaknázni a középformátum adta lehetőségeket, és amint eljön a lehetőség, a nagyformátum és a kollódium lehet a következő elsajátítandó nagy feladat. A tavaszi kiállításom a Tűztorony lábánál lévő Museum Cafeban pozitív visszajelzést kapott így persze egy újabb jövőbeni egyéni kiállítás is foglalkoztat, de nem utasítanám el egy csoportos megnyilvánulás lehetőségét sem. ( - )