Ez a folyamatos interakció a fotós és az általa rögzített táj között olyan ábrázolást tesz lehetővé, amely óhatatlan szubjektivitásában sem válik el teljesen a helyszín dokumentációszerű, objektív bemutatásától. Ahogy Lewis Baltz is megfogalmazza, a táj végtelen lehetőséget biztosít az elmélyült elemzésre, mert a megfigyelők nézőpontjai szerint változik. Morten Barker, Emanuel Cederqvist és Philipp Meuser munkái is többek egyszerű tájképeknél.
A hely által eleve meghatározott sejtelmesség és bizonytalanság felfedezése jelenik meg Meuser Waiting for Buyan (Buyanra várva) című sorozatában. Buyan egy mitikus sziget, amely valószínűleg a ténylegesen létező, németországi Rügen-szigetnek felel meg. A hiedelem szerint innen erednek a különböző időjárási jelenségek, és az univerzum középpontját jelölő mágikus Alatyr-kő is itt található. Ugyan számos történet kering a szigettel kapcsolatban, Buyan létezésének még sincs egyértelmű bizonyítéka, így a sejtések és a találgatások narratívája fonódik köré.
Cederqvist The Margin of Error (Hibahatár) című projektjének képei nem a tényleges helyet és annak fizikai jellemzőit helyezik előtérbe, inkább a svédországi Sarek Nemzeti Park vizuális sajátságait tükröző utalásként értelmezhetők. Itt veszett nyoma Emanuel Hofling svéd meteorológusnak 1917-ben. Cederqvist saját fényképei mellett a XIX. század végén és a XX. század elején készült archív fotókkal is dolgozik. Ezek a képek egy múltbéli sorsot rekonstruáló alkotó szándékát tükrözik, aki az őt körülvevő tér változásait értelmezve töpreng saját jelenlétéről.
Fotó: Morten Barker
Barker Hiroshima mon amour (Szerelmem, Hirosima) című munkáját az azonos című Alain Resnais-film ihlette. Ahogy a film egy dialógus Férfi és Nő között, a kép is tekinthető egyfajta vizuális párbeszédnek két különböző eredetű táj, a Föld (a hirosimai atomrobbanás után) és a Hold felszíne között. Barker ezt a struktúrát használva ötvözi a megfigyelt és a konstruált táj elemeit egy sajátos vizuális rendet alkotva ezzel.
Az itt bemutatott fotográfiai projektek a romantikus tájkép és a különböző vizuális kódokat keverő kollázs műfajai között egyensúlyoznak. A rétegesen felépített munkák lépésről lépésre vezetnek el a vizuális percepció határain túli jelenségek megértéséhez. A nézés aktív látássá válik, a vizuális élmény pedig impulzust ad az elmélkedésre és a reflexióra. Így a tájkép, amely a fotózásban monotonnak tekinthető, többszintű térként tárul fel. A kiállításon a hely a kutatás, az idő érzékelése és a mitikus örökség forrásává válik, így biztosítva megfelelő környezetet a felfedezéshez és a vizsgálódáshoz.
Kiállító művészek: Morten Barker, Emanuel Cederqvist, Philipp Meuser
A kiállítás a PARALLEL Európai Fotográfiai Platform projekt részeként jött létre.
