Forrás: phoo.hu
A pásztorok tavasszal, a hagyományok szerint èppen Szent György napján, április 24-én hajtják ki az állatokat – lovakat, juhokat, marhákat -, és a Nagy-Hagymáshoz közeli, a világtól távoli, 1000-1200 méter magasságban található esztenán is maradnak egèszen szeptember közepéig, az első fagyokig. Az itt dolgozók mind a közeli településekről, Csíkszentdomokosról, Csíkmadarasról vagy Balànbànyáról valók. A Nagy-Hagymás hegység vagy Bárány-havas, románul Hășmașul Mare, egy egészen különleges sziklaformáció, s a Békás-szoros–Nagy-Hagymás Nemzeti Park részeként a Keleti-Kárpátokban, Hargita és Neamț megye határán fekszik.
“Régóta vonz a világuk, hogy velük legyek, köztük töltsek egy kis időt. Az ember érdekel. A különálló kis világok, ahol élünk, és amelyek között látszólag nincs átjárás.
Elsőként július elején vitt el Ferencz Tamás barátom Csíkszentdomokosba, hogy onnan, Gáll Levente segítségével, feljussunk a Nagy-Hagymás alatti esztenához. Levente jó néhány embert fölvitt már a pásztorokhoz, ilyen-olyan célból. Balánbánya után már csak földút van. És az is olyan, hogy még a terepjárók közül sem mindegyik bírja el.
Amikor kiszálltunk az autóból, és elkezdtek körbeszaglászni, körbeugatni a kutyák, rögtön éreztem, hogy nem csak az emberekkel kell hamar szót értenem ahhoz, hogy maradhassak.”
