Bő négy évet kellett várni az A7 IV utódjára, és külön cikket lehetne annak szentelni, mi minden változott közben a fényképezőgépek piacán, a gépekbe épített különféle technológiákban, vagy hogy milyen indulatokat keltett a várakozás és aztán a bejelentés. De ez a teszt csak az A7 V-ről szól.
Kézbe véve
Minthogy magam jobbára elégedett, bár néha bosszús tulajdonosa vagyok egy A7 IV-nek, egyszerre volt otthonos érzés kézbe venni az V-öt, és persze fura is tapasztalni a látható, kézzel tapintható különbségeket.
Méretben nincs jelentős eltérés (130 x 96 x 82 mm az A7 V, a IV 1 mm-rel tér el ide vagy oda), bár a markolat valahogy nagyobbnak-masszívabbnak érződik, s mintha a váz is vastagabb lenne. Ez részint talán annak köszönhető, hogy a monitor immáron nem csupán teljesen előre is kifordítható, de „álltó helyében” is lehet úgy forgatni, hogy csípőnél tartva, fölülről rá tudjunk nézni, de lehet lefelé is fordítani, ha pl. a fejünk fölé emelve használnánk a gépet. Előbbi streetfotósoknak ill. alacsony szögből fényképezéskor nagyon jól jön, utóbbit meg koncerten lehet jól bevetni (és biztonságosabban, mint ha oldalra kinyitva, s úgy forgatva használhatnánk a monitort). Nyilván újfajta felépítményt igényelt hát a monitor, mely elég masszívnak érződik, bár ettől függetlenül is világos, hogy – mint a legtöbb fényképező esetében – az A7 V-nek is a forgatható monitor az egyik legsérülékenyebb része. Felteszem, ez a fő oka a súlygyarapodásnak is: 695 grammot nyom az A7 V, ami 36 grammal több az elődjénél. A gyakorlatban ez észrevehetetlen különbség.
A különféle gombok, tárcsák, kezelőszervek kiosztása sem igazán változott, amit két, merőben szubjektív okból sajnálok: 1. nem szeretem, ha a főmenü gombja baloldalon van, mert nem érem el könnyen a gépet tartó jobb kezemmel (ugye jobb oldalon van a markolat is), 2. fölül, a kereső bal oldalán továbbra sincs semmi, pedig odaférhetett volna még egy tárcsa, pl. valami nem annyira gyakran állítgatott, de fontos beállításnak.
Hogy a monitor 3,2”-esre nőtt 3”-ről, alapvetően jó hír, bár a szokott 3:2-es képarányt használva alul van így némi ritkásan kihasznált, fekete sáv.
Máskülönben ugyanaz a masszív, megbízható, nyúzható darab, mint eddig.
Két memóriakártya fér ebbe is (abból az egyik CFexpress Type A), s természetesen maradt a por- és cseppállóság. Nem kimondottan szép (abban az értelemben, ahogy menő tud lenni mondjuk egy Fujifilm vagy OM Digital/Olymus masina), de összességében jól használható, logikusan megépített váz, különösen ha a fotós már jól kiismerte.
Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/20, ISO: 320, gyújtótávolság: 55 mm
Érdemes gyorsan átpörgetni a fontosabb eltéréseket:
- bár az érzékelő maradt 33 megapixeles, az A7 V-be részben rétegzett szenzor került, ami jobb/gyorsabb kiolvasást és még jobb zajkezelést jelent (magas ISO-n). Ennek köszönhető az is, hogy elektronikus zárral 30 kép / másodperc sorozatlövés is el lehet érni a képernyő elsötétülése nélkül (az elődben ez 10 volt), s a max. 1 másodperces előrögzítés (precapture) is ezzel működik,
- 4K videó immáron akár 120fps-sel (bár azt csak a Super35-ösnek nevezett, avagy APS-C, tehát némileg vágott formátumban tudja),
- bekerült egy új AI-chip is a gépbe, aminek köszönhetően pl. a témafelismerő AF módok pontosabbak lettek,
- 600-ról 630-ra emelkedett az egy akku-töltéssel lőhető fotók hivatalosan mért száma,
- bejött a nagyfelbontású mód, amellyel 199 megapixeles képeket is lehet fotózni (nyilván több képből állítja ezeket össze a gép, tehát statikus témákra jó),
- a stabilizátor hatásfoka az eddigi 5,5 fényértékről 7,5 FÉ-re nőtt (képközépen, mert képszélen 6,5),
…és csomó egyéb apróság
Tudás, használati tapasztalatok
A Sony A7 vonal gépei amolyan mindenesek. Fotózás és videó terén is remekül felszerelt darabok (követve, ill. néha megszabva a kor elvárásait és technológiai újításait), de inkább a két terület remek hibridjeinek számítanak. Mert mindkét területen van olyan vonala a Sonynak, ami a speciálisabb, jellemzően profik által támasztott igényeket elégíti ki – nyilván jóval magasabb áron. De ez egyben azt is jelenti, hogy az A7 V olyan gép, amely a mai fotósok túlnyomó részének tökéletesen meg kell, hogy feleljen.
Az autófókusz valóban gyorsabb, megbízhatóbb, mint az eddigiekben. Még a témakövetők is, bár érdekes volt megtapasztalni, hogy az újonnan bevezetett rovar témakövetésnél beletelt némi időbe, mire a masina valóban ráállt az ízeltlábúakra. Mintha kellett volna egy kis tanulási idő, s aztán már magabiztosan hozta a fókuszt oda, ahol valóban rovar látszott a képmezőben.
Kacsafarkú szender (némileg vágott kép)
Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 2000, gyújtótávolság: 200 mm
Magam részint azért szereztem be az A7 IV-et, mert sokat fotózok kisebb klubos koncerteken, ahol gyakran kevés a fény, tehát szükség van rá, hogy magas ISO-n se legyen túl zajos a kép. Ezzel elégedett is voltam az eddigiekben, de szívfájdító volt látni, hogy bizony az A7 V ezen a téren ráver min. egy kört a IV-re. A sajtóanyag anno 16 fényértéknyi dinamikatartományt emlegetett, s ez szabad szemmel is látható a megvilágítás tekintetében nagyon kontrasztos képeken.
A témakövető módoknak érdemes külön figyelmet szentelnie a tulajdonosnak, ugyanis ezeket a saját igényeinknek megfelelően lehet beállítani, finomhangolni – bár az alapbeállításaik is épp elég hatékonyak az esetek túlnyomó részében. Az sem mellékes, hogy be lehet állítani, hogy több különféle témát is keressen a vázba rejtett számítógép, ami jól jön, ha többféle téma is felbukkanhat az adott képen. De még azt is beállíthatjuk, hogy hogyan reagáljon a kamera, ha az adott, már fókuszban lévő téma előtt elhalad valami a képmezőben. Sportfotósoknak ez pl. baromi nagy segítség lehet. S általánosságban is jobban működnek a témakövetők, mint az elődmodellen.
Az, hogy a gép különféle kezelőfelületei, mindenféle beállításai kedvünkre testreszabhatók, beállíthatók, már alap. Inkább az okoz gondot, hogy annyi a lehetőség, és néha annyira nehéz ezeket előásni a gyakran hajmeresztő rövidítésekkel teli menükből. A legjobb, amit az ember tehet, túl azon, hogy tényleg rászánja az időt (ha már a nem kevés pénzét is rászánta), és alaposan kitanulja a gépet, az az, hogy a vakupapucs melletti módválasztó tárcsán kihasználja az 1-2-3-mal jelzett saját beállítású módokat. Ha van olyan téma, közeg, bármi, amit ill. amiben gyakran fényképezünk, érdemes ezen custom módok valamelyikére rápakolni az összes állandó beállítást.
VoiVod koncert az Analogban
Objektív: Sony FE 85mm f/1.8, záridő: 1/100 mp, rekesz: f/2, ISO: 1000, gyújtótávolság: 85 mm
Szintén hasznos, hogy két USB-C csatlakozó is került az A7 V-be, bár annyiban ez trükkös, hogy az egyik inkább való a nagysebességű file-átvitelre, míg a másik az akku töltésére, s utóbbit a képeink gépre másolására használva jóval lassabban fog menni a dolog…
Gyakran emlegetett további nagy előnye a Sonynak az objektívbőség, az, hogy a Sony saját (nyilván kiváló, de szerintem gyakran túl drága) objektívjein túl más gyártók termékeit is megvásárolhatjuk rá – s az sem mellékes, hogy a full frame obik használhatók a Sony APS-C szenzoros masináin is. Más kérdés, hogy mára talán a Canont kivéve a többi gyártó is teret ad egyre több külsős gyártónak, és kezd idejétmúlttá válni az a kijelentés, hogy bezzeg Nikonra / Panasonicra / Fujfilmre nincs akkora választék.
Videó
Filmes téren jól ellátott darab az A7 V, bár érdekes módon a leginkább kihívóinak számító, más rendszerbeli full frame gépek ebben-abban felülmúlják. Magam azt tapasztaltam, hogy amit én egyáltalán levideózok, arra bőven jó a gép, sőt, sokkal többet tud, mint amire szükségem van, de aki a filmezést komolyabban gondolja, az gondolja át azt is, hogy pontosan mely funkciókra, miféle tudásra van szüksége, és aszerint válasszon.
Mindenesetre az klassz, hogy a Sonyba feltölthetjük a saját LUT-jainkat, hogy lássuk, hogy nézne ki a magunk beállításaival a felvett anyag, ám konkrétan a LUT szerinti film anyagot nem tudjuk lementeni, azt csak utólag, a számítógépen lehet rárakni (ilyen extrákra a Sony videózásra kihegyezett FX gépét kell megvenni…).
Nem sorolom végig az összes lehetséges méretet, képsebességet, talán csak annyit még, hogy UHD 4K-t max. 60 fps-ben tud (7K-ból visszaméretezve), s ebből ugye lehet már némileg lassítani, de ha 120 fps-ből szeretnénk 4K lassítást, úgy APS-C-re vágott képből tudjuk megoldani.
A témakövetés, a masszív stabilizátor szintén remekül működik videózáskor, ahogy a részben rétegzett szenzor előnyei is megjelennek pl. svenkeléskor.
Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/5, ISO: 1250, gyújtótávolság: 138 mm
Ár
A váz legalacsonyabb ára a teszt írásának pillanatában 990 ezer forint. Ez is jelzi, hogy valójában ez sem belépő szintű full frame fényképezőgép, de ezt eddig is tudtuk.
Az A7 IV továbbra is kapható, 850 ezer forint körüli áron (megbízható boltból), és továbbra is remek játékos, még ha tény is, hogy az A7 V sok ponton erősebb nála.
Különösebb összehasonlítgatásba a hasonló pályatársakkal nem mennék, legyen elég annyi, hogy jelen pillanatban az alábbi három váz van kb. egy súlycsoportban az A7 V-tel, ezek tudnak kb. ugyanannyit és ugyanúgy, s nyilván egyik ebben, a másik abban jobb vagy gyengébb nála: Canon EOS R6 III (ára: épp 1 millió forint), Panasonic S1II (1,1 milla), Nikon Z6 III (szintén 1 millió körül).
Aki pedig úgy érzi, Sonyt akar, de olyan profi igényei vannak, amelyeket az A7 V nem elégít ki, nézzen utána az A1 II-nek, az A9 III-nak, az A7R VI-nak (az R a nagyobb felbontású szenzorra utal), netán az FX2-nek vagy FX5-nek.
Összegzés
A Sony A7 sorozata az „igásló” típusú, sok mindenre használható fényképezőket adja. Filmezéshez is elég erős vázak, de azért alapvetően azért veszik sokan, mert csaknem minden fotós igényt kielégítenek. Az A7 V-be is bekerült csomó friss, ügyes és jól használható technológiai újítás, ami az elődmodell megjelenése óta eltelt négy évben felmerült. Egymilliós árával nyilván így is drága mulatság, de messze az olcsóbb full frame-es vázak közé tartozik, és van annyira megbízható, jól felszerelt, kedvünkre alakítható, továbbá elérhető objektívekkel is szuperül ellátott darab, hogy ár-érték arányban módfelett kívánatos legyen rengeteg fotós számára. Lelkes amatőrök és profik egyaránt szívesen használják, legfeljebb olyan speciális igényeknél kell más után nézni, ha mondjuk szupergyors sportokat vagy rém nehezen megközelíthető témákat fotóznánk. Bár tegyük hozzá: ez a mai, mondjuk azt, hogy középmezőnybe illő masina köröket ver tudásban, funkciókban, AF és sorozatsebességben a néhány évvel ezelőtti csúcsgépekre.
Nyilván nem mindenben ez a legjobb, és persze, hogy vannak olyan dolgok, amiket nehéz előásni a bonyolult menükből. De aki egy megbízható, jobbára jó fogású gépet akar, és nem akarja magát eszelős kiadásokba verni, itt megkapja.
Értékelés: 4,9 pont
Pro:
- sokoldalú, jól felszerelt, megbízható
Kontra:
- a menü néha rettenetesen bonyolult
Technikai adatok
Sony Alpha 7 V
Objektív foglalat: Sony FE bajonett
Szenzor: 35 mm-es full-frame CMOS érzékelő
Tényleges felbontás: 33 megapixel
Képméret-arány és képterület: 3:2, 35,6 x 23,8 mm
Képstabilizátor: szenzoreltolásos (5 tengelyes / 7,5 fokozatnyi)
Fényérzékenység: ISO 100 – 51.200 (kiterjeszthető ISO 50-re ill. 204.800-ra)
Élességállító rendszer: 759 pontos, fázisérzékelős-kontrasztérzékelős hibrid autofókusz-rendszer
Manuális élességállítás: Igen
Beépített vaku: nincs (vakupapucs van, de elektronikus csatlakozás nélkül)
Elektronikus kereső: van, 3690K képpont, Quad-VGA OLED
Hátsó kijelző: TFT LCD – Érintőpanel; mérete: 3,2”; felbontás: 2,09M képpont; Nyitási szögek (kb.): felfelé 98°, lefelé 40°, oldalirányban 180°, forgás 270°
Memóriakártya: kettő helyezhető bele, 1. aljzat: univerzális (UHS-I/II kompatibilis) SD-memóriakártyához/CFexpress 2 Type A kártyához, 2. aljzat: (UHS-I/II kompatibilis) SD-memóriakártyához
Méret: 130 x 96 x 82 mm
Súly: 695 g
Paddy
Objektív: Sony FE 85mm f/1.8, záridő: 1/500 mp, rekesz: f/1,8, ISO: 160, gyújtótávolság: 85 mm
Hortenzia
Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/4, ISO: 100, gyújtótávolság: 70 mm
Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 500, gyújtótávolság: 149 mm
Záridő: 1/3200 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 250, gyújtótávolság: 91 mm
Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/5, ISO: 4000, gyújtótávolság: 142 mm
Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 800, gyújtótávolság: 200 mm
Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 1250, gyújtótávolság: 200 mm
A Munkás szobor Kőbányán
Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 320, gyújtótávolság: 134 mm
Kőbánya - Újhegy
Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 100, gyújtótávolság: 54 mm
Záridő: 1/5000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 100, gyújtótávolság: 28 mm
Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/9, ISO: 100, gyújtótávolság: 70 mm
Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/14, ISO: 800, gyújtótávolság: 200 mm
Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 100, gyújtótávolság: 58 mm
Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 200, gyújtótávolság: 200 mm
Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 160, gyújtótávolság: 181 mm
Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 160, gyújtótávolság: 86 mm
Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/5, ISO: 100, gyújtótávolság: 140 mm
A Muzikum ajtaja
Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 250, gyújtótávolság: 67 mm
A Soroksári Botanikus Kert részlete
Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/16, ISO: 200, gyújtótávolság: 28 mm
Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/13, ISO: 100, gyújtótávolság: 28 mm
Monokróm mód
Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 100, gyújtótávolság: 51 mm
Soroksár, Molnársziget, Kompállomás
Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/5, ISO: 100, gyújtótávolság: 41 mm
Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/5, ISO: 400, gyújtótávolság: 135 mm
Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 400, gyújtótávolság: 200 mm
Gyökerek a Mátrában
Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 100, gyújtótávolság: 28 mm
Mátrai szeder
Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 400, gyújtótávolság: 200 mm
Záridő: 1/6400 mp, rekesz: f/8, ISO: 320, gyújtótávolság: 200 mm
Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/4, ISO: 3200, gyújtótávolság: 61 mm
Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 8000, gyújtótávolság: 200 mm
Lovaskocsi a parádi Cifra Istálló és Kocsimúzeumban
Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 2500, gyújtótávolság: 28 mm
Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 2000, gyújtótávolság: 57 mm
Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 2500, gyújtótávolság: 28 mm
A parádi Cifra Istálló és Kocsimúzeum részlete
Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 200, gyújtótávolság: 28 mm
Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 400, gyújtótávolság: 200 mm
Piros övesbagoly (lepke)
Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/8, ISO: 3200, gyújtótávolság: 200 mm
Mária képoszlop, Parád
Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 100, gyújtótávolság: 39 mm
Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/4, ISO: 160, gyújtótávolság: 67 mm
A parádi Szent Ottília templom
Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 250, gyújtótávolság: 28 mm
Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 500, gyújtótávolság: 200 mm
Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 71 mm
Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 1600, gyújtótávolság: 148 mm
Sástó
Záridő: 1/15 mp, rekesz: f/5, ISO: 800, gyújtótávolság: 28 mm
Mayberian Sansküllots a Fekete Zaj fesztiválon
Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 1250, gyújtótávolság: 200 mm
Green Carnation a Fekete Zaj fesztiválon
Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 1000, gyújtótávolság: 144 mm
Galyatetői erdő
Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 320, gyújtótávolság: 51 mm
Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 800, gyújtótávolság: 200 mm
(-)
