Azon fotográfusok közé tartozom, akik legtöbbször előre kitalált koncepció nélkül, spontán és váratlan, különálló történéseket, rezdüléseket fürkészve járják a világot fényképezőgéppel a nyakukban. Ez az alkotói attitűd végtelen szabadságot biztosít a fotós számára, és lehetővé teszi, hogy csak azokban a pillanatokban nyomja le az exponálógombot, amikor valóban egy izgalmas, meghökkentő vagy épp egy harmonikus jelenet szemtanúja. Ha nincs előzetes téma, szerkesztői vagy egyéb felkérés, akkor nem kell mindenáron megszületnie egy képsorozatnak. Az egyetlen fontos dolog, hogy mindig olyan fotó szülessen, amely függetlenül a legtöbbször nem is létező koncepciótól, önálló világot teremt. Azok a fotográfusok, akik ezt az alkotói szemléletet részesítik előnyben, nehezen törnek utat maguknak a mai, kurátorok által uralt, erősen trend- és koncepcióalapú művészeti szcénában, ahol gyakran fontosabb a kontextus, mint maga a kép. (Folytatás a Szunnyadó értelem című fotóalbum előszavában.)
