2024 márciusában jókora figyelmet keltett a Sigma bejelentése: f/1,2-es fényerejű 50mm-es objektívből nincs sok, ráadásul alig egy éven belül ez volt a harmadik ötvenesük. A bejelentés külön hangsúlyt helyezett az objektív képélességére, de egyéb részletek miatt is világos volt, hogy kivételes objektív lesz ez.
Kézbe véve
A kivételessége mondjuk pont nem ordít róla. A szokásos minimalista-elegáns Sigma designt kapjuk, az Art sorozatra utaló, ezüstbe foglalt kis A betűn kívül szinte semmi feltűnő nincs ezen a kb. kézigránátnak ható objektíven. Még a bajonetthez közel elhelyezett blendegyűrű sem feltűnő.
Pedig már a frontlencse, ill. az arra tett Super Multi-Layer Coating is olyasmi, amit boldogan látnánk minden más üvegen is. Ez nem csupán a becsillanások ellen véd, de taszítja az olajat és vizet is, tehát könnyebb tisztítani is. Ami egy 72mm-es szűrőt felvevő, 81mm-es átmérőjű objektívnél sűrűn szükséges is lehet.
Az objektív hossza 110,8mm (Sony) ill. 108,8mm (L-bajonett), súlya ugyanilyen sorrendben 740 ill. 745 gramm. Úgyhogy ez nem az a fényerős ötvenes, amit minden kezdő fotósnak ki kell próbálnia, hogy megtanuljon fényképezni (az áráról később). Nyilván számít rá az ember, hogy egy f/1,2-es üveg nagy és nehéz lesz, de más tudni erről, és más megtapasztalni. Hozzátéve, hogy a tesztelésnél használt Sony A7 IV-gyel sem képzett ormótlan, nehezen kézben tartható-kezelhető kombót.
A hosszához a szirom alakú napellenző is hozzátesz egy keveset – ez egy remekül működő gombbal rögzíthető. Láttunk már ilyet más obikon is, de tán ez működik a legjobban mind közül.
A frontot követően a méretes, szépen járó kézi élességállító gyűrűt találjuk, majd egy sávot különféle kapcsolókkal-gombokkal. Van egy Click feliratú, amivel a rekeszgyűrű fokozatmentességét lehet elérni, amennyiben videózáshoz használnánk az objektívet. Az AFL gomb az autófókusz állásának rögzítésére szolgál, de másra is beprogramozhatjuk. Van AF/MF váltó, végül a cső jobb oldalán egy másik kapcsoló, mellyel azt állíthatjuk, hogy a blendegyűrű vagy A állásban maradjon, és ne lehessen átforgatni a rekeszértékekre, vagy fordítva. Merthogy a blendegyűrűn nem csupán 1/3 FÉ-nként vannak az állások (s az egészek számmal is), de van egy A állás is, amikor a gépvázra bízzuk a rekesz állítását (vagy arról állítjuk).
Az objektív összesen 17 elemből áll, melyet 12 csoportba rendeztek, ami önmagában magyarázat a méretre-súlyra. A blende pedig 13 lamellából áll, ami szintén messze túlmutat az átlagüvegeken, és ennek köszönhető az álomszép háttérelmosás.
Az objektív csepp- és porálló, ahogy egy ilyen profi eszköznél el is várható – stabilizátor azonban nem került bele. Az L-bajonettes verzió kompatibilis a Sigma USB Dock UD-II nevű dokkolójával, mely firmware frissítésekre használható.
Tudás, használati tapasztalatok
Szintén hozzá az elvárható magas színvonalat az objektív az automata élességállítás terén. Sőt, köszönhetően az f/1,2-es legtágabb blendének, még kevés fényben is igen szépen teljesít.
A képélesség tényleg elképesztő. Jó eséllyel a legélesebb képet adó objektív ez, amit valaha próbáltam, és bizonyosan a ma kapható üvegek egyik legélesebbike. Méghozzá legtágabb blendén is. Képszéleken is. f/2 és f/4 között van a csúcs, de őszintén szólva f/1,2-n is olyan pengeéles a kép, hogy ha kidobnám azon objektívjeimet, amelyek nem tudnak ilyet, hát, nem sok minden maradna… De ez nem minden: a legszűkebb, f/16-os rekeszen alig valamivel gyengébb a kép. Szóval, ha nagy mélységélességre lenne szükségünk, hát a Sigma 50mm f/1,2-es azt is megoldja. Komolyan mondom, jól gondold meg, nem hogy megveszed, de egyáltalán kipróbálod-e ezt az üveget, mert utána elég sok más objektív képe annyival szerényebbnek fog hatni, hogy időbe telik majd, mire visszaszoksz rájuk…
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 160
Hanem ha már rámtört az őszinteség, szólnék arról az f/1,2-ről is. Mert igen, uramisten, mennyire durva, ilyen tágra nyitható blende, hát ezzel csillagtalan éjjelen is bármely tehenet le lehet fotózni a mezőn! Hogyne. És tény, hogy kevés fényben, és ha képesek vagyunk megfelelő helyre fókuszálni(!!!), nagyon jól jön ez. Nem kell annyira felhúzni az ISO-t, nem kell annyira félni a zajosodástól. Nem vitás, hogy ez óriási előny.
Vagy, várjunk csak! Az f/1,2 fél fényértékkel fényerősebb az f/1,4-es obiknál, kb. 1FÉ-vel az 1,8-asoknál. Mely utóbbiakból azért találunk olyat, ami sokkal olcsóbb-kisebb-könnyebb, és élességben, hát, jó, élességben szinte semmi nem éri utol cikkem tárgyát, de ha nem mindenáron a csúcs felől nézzük, akkor látjuk, hogy bizony, egész sor objektív van (50-es is, meg általában is), ami azért nagyon is éles meg szép képet tud lőni.
Vagy vegyünk egy f/2,8-as objektívet: kb. 2,5 fényértékkel „sötétebb”. Tehát mondjuk amit meg tudunk lőni az f/1,2-essel adott ISO és zársebesség mellett, azt 2,5FÉ-vel kevesebbre kell kisakkoznunk. A zársebesség akkor érdekes, ha mozog a téma (és igen, ez az a pont, ahol az f/1,2 nagyon számít!), az érzékenység… nos, ha viszonylag új fényképezőnk van, akkor azért nem, hogy az ISO 3200, de még a 6400 sem ördögtől való, még mindig relatíve kevésbé lesz zajos a kép…
OK, jogos a felvetés, hogy azért a profiknak igenis számít. Nem is állítom az ellenkezőjét.
De nézzük meg a másik fő területet, ahol fontos lehet a tág blende: a háttérelmosás, vagy még inkább a mélységélesség. Nem vitás, hogy a Sigma 50mm f/1.2 DG DN Art megérdemli a bokeh-monster becenevet, álomszép, sírnivalóan gyönyörű bokeh-t produkál, és a témánkat úgy kiemeli, hogy az összes laikus leborul majd előttünk, hogy mekkora fotósok vagyunk. De valójában f/1,2-n olyan hártyavékony a mélységélesség, hogy csak nagyon okosan alkalmazva fogunk tudni használható képet lőni. Tessék, ezen a fotón Paddy megmutatja, milyen az, ha a fotó témájának csak egész pici részlete éles, a többi meg már-már felismerhetetlenül el van mosva:
Paddy demonstrálja az f/1,2-es mélységélességet
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 800
Ez az 50-es simán használható portrézásra is, pláne, ha a környezetet is belekomponálnánk a képbe, ám két dologra nagyon oda kell figyelni. 1. Ha portrénk alanya sírógörcsöt kap, ha akár csak egy kicsi bőrhibát is lát a képen, akkor pont hátrány lesz az objektív brutál élessége. 2. Ha viszont meglőjük f/1,2-vel, hogy csak az alany éles és kritikus szeme legyen éles, akkor meg abba fog belekötni, hogy de hát a füle, a haja, az orra hegye is csak homály.
De egyébként is nagyon-nagyon oda kell figyelni, ha legtágabb blendén használjuk ezt az üveget. Akármilyen csúcsszuper is a Sony (vagy akár az L-bajonettes Panasonic) kamerák autófókusza, ilyen csekély mélységélességnél simán megeshet, hogy nem az lesz éles, aminek lennie kellene. Ilyenkor jobb nem az automatikára bízni a fókuszálást, vagy nem a témafelismerőkre, netán, ha a téma megengedi (pl. mert nem szalad el), belenagyítva élesíteni.
Az objektív közelpontja 40 cm, szó nincs tehát makróüvegről, ez 1:6,2-es nagyítást jelent, de mondjuk még egy ilyen csúcs ötvenestől sem várja el senki, hogy makrózásra is használható legyen, a standard vagy normál fixek nem erre valók és pont.
Szentivánéji tűzszobor Wekerlén
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8 mp, rekesz: f/8, ISO: 800
Ha bárkiben felmerül, hogy akkor mire valók: nos, mint ismeretes, az 50mm-es gyújtótávolság olyan látószöget ad, mely nagyon közel van ahhoz, amit az emberi szem élesen lát. Nagy erénye a torzításmentesség (szemben a nagylátószögű ill. teleobjektívekkel, melyek a maguk módján torzítják a látványt), viszont nyilván olyan képkivágást ad, melybe nem fér olyan sok, mint a nagylátókéba, s nem is olyan koncentrált, leszűkítő, mint a teléké. Épp ezért alkalmas arra, hogy az ember megtanuljon általa fotózni, itt ugyanis rákényszerül, hogy komponáljon, hogy átgondolja, mi fér a képbe, mit szeretne egyáltalán belevenni. Ilyenformán számtalan témára használható, de van, amire csak akkor jó, ha elég közel vagy elég távol tudunk kerülni a témához/tól. Érdemes (OK, valójában kö-te-le-ző) a régi nagy mesterek képeit nézegetni, hiszen a könnyű, kisfilmes (35mm-es) fényképezőgépek elterjedésekor jellemzően az 50mm-es standard objektív volt az alap (sőt akár az egyetlen opció), és pl. Robert Capa vagy Henri Cartier-Bresson is ötvenessel lőtte történelmi jelentőségű fényképeit.
Cikkem tárgyával azért a súlya volt a legnagyobb bajom. Sony FE bajonettre bőven kapni ennél kisebb-könnyebb fixeket, és hát épp ez az egyik fő erényük, ami itt ugye kilőve. Ez a Sigma 50-es konkrétan ugyanolyan nehéz és majdnem ugyanakkora, mint a Sigma 24-70mm f/2.8 DG DN II A, amellyel párhuzamban teszteltem. Nem használni nehéz, ó, az álomszerű, nem. Hanem x órán át cipelni, kézben tartani, az a sok.
Ár, összehasonlítás
Az f/1,2-es Sigma pár forint híján 600 ezerbe kerül. Hogy ér ennyit a mai mezőnyben, az nem vitás.
Az f/1,8-as meg még „sötétebb” fix 50-esekről csak annyit, hogy a Sony némileg kritizált, de azért tanulásra és szép képekre egyaránt jó kis 1,8-asa 75 ezerért vihető, a Viltrox több dicséretet kapott, nem annyira kicsi 1,8-asa 165 ezerért érhető el, az ezeknél 1/3 FÉ-vel „lassabb” Sigma 50mm F/2 DG DN Contemporary-t tavasszal teszteltem, és mivel az átlag ötveneseknél jobban felszerelt, de remek a képe, eléggé szerettem is – ő 280 ezerbe kerül.
L-bajonettre a Sigmák mellett ott van még a Panasonic Lumix S 50mm f/1.8, mely szintén klassz üveg, és ha nem kitben vennéd is baráti az ára: 177 ezer.
Az ezeknél 2/3 fényértékkel „világosabb” f/1,4-es ötvenesek csoportja is gazdag. Ezek egyikéről sincs első kézből való tapasztalatom, de ahogy a véleményeket látom, egyiket sem szidták még nagyon: a Sony FE 50mm f/1.4 GM 600 ezerbe kerül, az annál némileg testesebb, de nem különben kiváló Sigma 50mm f/1.4 DG DN A 380 ezerbe, a Samyang AF 50mm f/1.4 II pedig 240 ezerbe. (A Samyang I-es verzióját teszteltem anno, nem voltam annyira oda érte, de úgy látom a véleményekből, hogy a II-es korrigálta annak hibáit.)
És akkor természetesen van még a Sony FE 50mm f/1.2 GM, a méretre hasonló, súlyban cseppet még erőteljesebb, árban viszont mindent felülmúló nagyágyú, az egyetlen f/1,2-es 50mm-es alternatíva Sony bajonettel, melyért 830 ezer forintunktól kell megválnunk. Nyilván az is csúcsszuper üveg.
Szóval nagyon fényerős 50-esből akad bőven, f/1,2-esből meg csak egy vagy kettő, bajonettől függően. Az árakon kívül még számos tényező segíthet a döntésben. Jó szórakozást hozzá…
Siófoki városrészlet
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Összegzés
Elképesztő tudású, felszereltségű üveg ez, s bár az f/1,2-es legtágabb blende az, amire mindenki felkapja a fejét, valójában a képélesség, a rekeszgyűrű, az építési minőség is ugyanolyan vonzó tulajdonságai. Ha őszinték vagyunk, el kell ismernünk, hogy ez speciális objektív, melynek kb. minden más üveget kenterbe verő élessége és a legtágabb rekesz adta papírvékony mélységélessége nagy-nagy odafigyelést igényel a fotóstól. Mindezeket megfelelő okkal és tudással lehet igazán jól használni és kihasználni, mérete és súlya pedig pont, hogy hátrány is lehet, főleg hosszabb távú kézből fotózásnál. Igazi mestermunka ez, hozzáértő kézbe való, de megértem, ha bármely milliomos amatőr fotós is máris megveszi.
Értékelés: 4,9 pont
Pro:
- túl az f/1,2-n: brutál képélesség, remek felszereltség
Kontra:
- nagy, nehéz, megkérik az árát
Technikai adatok
Sigma 50mm f/1.2 DG DN Art
Elérhető bajonett(ek): Sony E, Leica L
Gyújtótávolság: 50 mm
Objektív felépítése: 17 lencsetag 12 csoportban
Lamellák száma: 13
Látószög: 46,8°
Legnagyobb blende: f/1,2
Legkisebb blende: f/16
Legkisebb tárgytávolság: 40 cm
Szűrőmenet: 72 mm
Méret: 81 x 109 mm
Tömeg: 745 g
Stabilizátor: nincs
Időjárásálló: igen
Lovaskocsi a Gödöllői Királyi kastélyban
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/2, ISO: 100
Útjelző a Gödöllői Királyi kastély parkjában
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 100
A Gödöllői Királyi Kastély a park felől nézve
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/6,3, ISO: 100
Sütis bokeh-teszt: f/1,2
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Sütis bokeh-teszt: f/4,5
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 100
Sütis bokeh-teszt: f/14
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/14, ISO: 100
Táncosok a wekerlei Szentivánéjen
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 1600
Szentivánéji tűzszobor Wekerlén
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/13 mp, rekesz: f/11, ISO: 125
Paddy
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/2,2, ISO: 125
Budapesti közlekedési lámpa
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/6400 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 200
Budapesti teázó
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 200
Bokehteszt: f/1,2
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/2500 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 200
Bokehteszt: f/3,2
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 200
Kirakati színek
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 160
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 160
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 160
Kulturális Központ Siófokon
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 100
A siófoki Víztorony
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Czóbel Béla szobra Siófokon (Varga Imre műve)
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Élesség elöl
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Élesség hátul
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/8000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Bokeh-teszt gödöllői Trabanttal: f/1,2
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/1,2, ISO: 100
Bokeh-teszt gödöllői Trabanttal: f/2,8
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 100
Bokeh-teszt gödöllői Trabanttal: f/5,6
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 100
Bokeh-teszt gödöllői Trabanttal: f/11
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/11, ISO: 100
Bokeh-teszt gödöllői Trabanttal: f/16
Váz: Sony A7 IV. Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/16, ISO: 100
Bokehteszt sor Columbo szobrával
f/1,2
f/1,8
f/2,2
f/2,8
f/4
f/5,6
f/8
f/11
f/16
(-)
