Az előd – Pentax K-7

Talán meglepődik a kedves olvasó, hogy formabontó leszek és nem a külső boncolgatásával kezdjük a leírást. Úgy érzem, nem mehetünk el szó nélkül az előd mellett, hiszen a Pentax K-7 és K-5 között annyi a hasonlóság, hogy laikusként már a külsőségeknél elakadnánk, ha választani kellene, melyik az előd és ki az utód. Éppen ezért, a teszt megkezdése előtt tekintsük meg az összehasonlító táblázatot, mely rávilágít, hogy miről is érdemes szót ejtenünk.

                      Pentax K-7

                       PENTAX K-7                                        PENTAX K-5

Külső

Úgy látszik a Pentax nem váltogatja gyakran a dizájnereit, hiszen a formavilágon nagy változások nem látszódnak a K-7-hez képest, szinte semmi. Számomra ez nem jelent gondot, nekem tetszik a minden lekerekítettséget nélkülöző kialakítás, tényleg olyan mintha a gépvázat a múltból hozták volna, majd a jövőben kicsit megbuherálták. A Pentaxot így kell szeretni, hiszen nem akar ő feltűnősködni, csak dolgozni és lőni a fotókat gyors egymásutánban. Fogás tekintetében hozza a kényelmes szintet, 670g-jával a magnéziumváz ellenére nem túl nehéz tartani, egy kézzel is könnyen elboldogulunk vele, ha a helyzet úgy kívánja. A géptest hátán található gombok viszont túl kicsik, hideg téli napokon kesztyűben nem javallott nyomkodni őket.

Pentax K-5

A gép lelke

Technikai oldalról már több változtatásra is figyelmesek lehetünk, a ráncfelvarrásnál ez jóval több. Itt van például a 16,93 millió képpontot eredményező CMOS szenzor, amely talán egy leheletnyit túllépi a határt, de még így is a vállán viszi a gépet. Történt egy olyan újítás is, ami már-már sokkolóan hat az emberre, ez pedig, hogy a fényérzékenységet az eddigi sokszorosára növelték, vagyis kiterjesztve egészen 51,200-ig elmászhatunk, ha nem szégyellünk. Ezen kívül már 7 képet készíthetünk másodpercenként, ami nem csak, hogy szép adat, de immáron a K-5 lett a Pentax leggyorsabb gépe. Az AF rendszer szintén fejlődött, a kiváló működésről a SAFOX IX+ rendszer gondoskodik.

A 3 colos LCD, 921.000 képponttal szolgálja a felhasználót, így a szemnek fáradságmentes könnyű leolvasást biztosítva.A jobb fényképezőknél megtalálható a második kijelző is, ez itt sem marad ki, így aki gyorsan szeretne informálódni a blendéről, zársebességről vagy például a fehéregyensúly beállításáról, itt megteheti.

Menü

A Pentax K-5 menüje bár könnyen kezelhető és teljességgel megfelel a felhasználói elvárásoknak, nem fejlődött tovább a K-7-éhez képest. Az alapvető felépítés és dizájn a régi maradt, kissé csalódást okozva ezzel. Az info vagy a menü gomb megnyomása után a menüben 4 fül közül választhatunk: Felvétel, lejátszás, beállítások illetve az egyéni beállítások. Minden fül kiválasztása után további fülekre osztódik a menü, melyeket számokkal jelöltek, a megkülönböztethetőség érdekében.

Először biztos, hogy idegen lesz a kezelés, de ha sokat használjuk a gépet, logikussá és egyszerűvé válik az irányítás.

Videó

A Pentax K-5 is beszállt a piacon dúló DSLR videó harcba, immáron ő is a szabványt követi és 1920x1080 pixeles HD minőségével nem lehet panaszunk rá. Az autofókuszt sajnos nem állítható felvétel közben illetve a záridő és a blende állíthatóságától is búcsút kell vennünk menet közben. A manuális fókusszal kompenzálhatunk, mint a többi DSLR-nél, egyelőre a videózás inkább a fix jelenetek felvételéről szól, mint komolyabb mozgások rögzítésére.

Végítélet

Hogy mi a bírói ítélet gyors tesztünk végén? Pontozás. Aki most vesz Pentaxot annak mindenképpen érdemes az új K-5-öt választania, aki már rendelkezik az előddel, annak nem javaslom a váltást, hiszen a csábítóan magas ISO érzékenység, a gyors sorozat és a HD videó rögzítés nem jelent annyi újdonságot, amiért érdemes lenni kukába dobni régi masinájukat.