Címlap » Hírek » Napi hírek » Panasonic Lumix G 20mm f/1.7 II Asph.: éles palacsinta

Panasonic Lumix G 20mm f/1.7 II Asph.: éles palacsinta

Uzseka Norbert | 2020. Június 24., Szerda 07:00

A Panasonic 20mm-es, fényerős fix palacsinta objektívje régi darabja a micro 4/3 rendszernek. Rajongói is elismerik, hogy az autófókusza lassú, de cserébe olyan képélességet ad, ami párját ritkítja. De ez még nem minden.

Az objektív első verziója 2009-ben jelent meg, s négy évvel később jött a több fémet tartalmazó, mégis könnyebbé tett (87 grammos) II-es verzió, immáron ezüst ill. fekete színben. Már akkor is sajátos látószöget jelentett a maga ekv. 40mm-es, még nem egészen normál/standard, de már nem annyira nagylátószögével. Sajnos a II-es verzióban sem javították az autófókusz sebességét, de legalább jobban néz ki.

Kézbe véve

A magam 20-asát anno a Panasonic GX7 vázammal együtt vettem. A GX sorozathoz ill. az Olympus kisebb vázaihoz tökéletesen illik, a nagyobbakon persze „tömpének” hat. Olyan kis helyes objektív, bár vannak nála széltében keskenyebbek is a rendszerben. 46 mm-es a szűrőmenete, ez az MFT fixek körében eléggé elterjedt. 25,5 mm-es „vastagsága” mellett nem meglepő, hogy nincs rajta semmi a kézi élességállító gyűrűn. Nem időjárásálló, nem stabilizált, de távolságskálára, AF/MF kapcsolóra, Uram bocsá’ rekeszgyűrűre sem futotta. Ezzel együtt masszív, jól megcsinált darab.

Az objektívhez nem jár napellenző, de több helyen is kapni erre a szűrőmenetre feltekerhetőt, csak az ugye azzal jár, hogy akkor le kell mondanunk a szűrőzésről.

Tulajdonságok, tapasztalatok

Az f/1,7-es rekesz önmagában még nem lenne garancia semmire, sőt, sok nagy fényerejű objektívnél tapasztalni, hogy legtágabb blendén kevésbé karcol, ám cikkem tárgya középen ott is kiszúrja a szemet az élességével. Jó, a széleken némileg lágyabb, de messze élesebb ott is sok más fix objektívvel összehasonlítva. Kissé lerekeszelve a faltól falig szuperélesség is megérkezik, és kitart f/11-ig, de még a legszűkebb f/16-os blendén is egész használhatóan muzsikál.

Váz: Panasonic GX80. Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 800

Említettem a napellenző hiányát, ami érződik is néha, akad némi lágyulás, ha belefotózunk a fényforrásba, de ez olyasmi, amit viszonylag kevés objektív tud jól kezelni. Kreatívan alkalmazva a kép esztétikájához is hozzáadhat ez.

Ám kreativitásra más alkalmakkor is szükség lehet, ha ezt az objektívet használjuk. Nyilván volt idő, amikor még nem létezett autófókusz, de igazából a kis 20-asnak az AF teljesítménye már 11 éve sem tartozott a jobbak közé. Mai szemmel nézve meg egyenest lassú. Nincs ezen mit szépíteni, ezt az objektívet a legprofibb váz sem fogja szemvillanás alatt élesre állítani. Az utóbbi években hozzászoktunk, hogy ahogy lenyomjuk az exponáló gombot (félig vagy egészen), jó eséllyel kvázi azonnal éles lesz, amin a fókuszmező áll. A 20-asnál simán eltelhet akár egy másodperc is, és akármilyen nevetségesen csekély idő is az úgy egyébként, sok fotós téma van, amely vagy aki a másodperc törtrésze alatt máshol terem, és akkor lőttek az élességnek. S persze a legtöbb fotó is a másodperc törtrésze alatt készül. Így aztán gyorsan mozgó témánál ez az objektív sok bosszúságot okozhat. De megfoghatjuk úgy is, hogy érdemesebb a régi fotósok jól bevált trükkjeihez folyamodnunk vele, pl. előre oda fókuszálni, ahova a témát érkezni reméljük, és aztán imádkozni, hogy a megfelelő pillanatban nyomjuk le teljesen az expó gombot.

Igen, és a régi fotósok ezt gyakran úgy oldották meg, hogy kézzel oda állították a fókuszt (oda tekerték a gyűrűt). A 20-as esetében azonban a manuális fókuszgyűrű is problémás, ugyanis retek lassan és nehezen jár, már a versenytársakhoz mérten. Mint az őrült, kell tekerni, hogy a közelponttól a végtelenig jussunk, annyi idő alatt még egy virgoncabb csiga is elmozdul. Nem mintha a 20 cm-es közelpont elég közeli lenne makrózásra – de azért nem olyan rossz az. Viszont mindez a videózásnál is zavaró lesz, akárcsak a fókuszmotor zaja, amennyiben mégis inkább autófókusszal próbálkoznánk… Távolságskála hiányában tehát a kézi élességállítással is nehézkes megoldani azt, hogy jól van, beállítom x méterre, f/akárhányas rekeszre, és akkor tudom, hogy ott éles lesz. Különösen, ha tág blendét szeretnénk használni, mert f/5,6-on vagy 8-on már közeltől végtelenig minden éles lehet, de f/1,7-en nyilván igen keskeny a mélységélesség.

Így aztán sport-, bármiféle akcióval járó (pl. mozgó gyerek) vagy épp streetfotózáshoz sem könnyű használni ezt az objektívet. Sőt, az olyan vázakon, ahol választható AFC vagy AFF fókusz is, tehát mozgáskövető vagy folyamatos, ezen opciókat be sem lehet kapcsolni, AFS és MF, vagyis egyszeri autófókuszálás és kézi érhető el vele, slussz-passz. Bár úgy tapasztaltam, hogy az arc/szemkövető autófókuszt tudó gépeknél azért működik az arc/szemkövetés, de ugye ott is csak egyszeri fókusszal…

Walking Papers-koncert az Instantban

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/1,7, ISO: 1600

És mégis az egyik kedvenc objektívem a rendszerben, és tudom, hogy sokan vannak így ezzel. Mégis ezzel lőttem életem egyik legjobb koncertképét (pedig az is olyan terep, ahol alapvető fontosságú a megbízható és villámgyors fókuszálás), de használható streetfotót is tudtam vele találni, nem szólva város- és tájképekről, riportfotókról (meg úgy bármiről, amihez a mérsékelten nagy- ill. normál látószög jó). Mert amellett, hogy megvannak a maga korlátai, amelyek egy részén tudatos, koncentrált fényképezéssel sem lehet túllépni, olyan egyedi, karakteres képi világa, olyan gyönyörű színei, s olyan képélessége van ennek az objektívnek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni.

Ebben nyilván benne van a sajátos látószög is, mely kellemes a szemnek, és az, hogy ritkán látni ilyen nagy-normál látószögnél olyan szépséges háttérelmosást, mint amire ez az objektív képes – ami persze főleg közeli téma, távoli háttér esetén működik, de nem kizárólag. Van valami meseszerű, vagy talán már-már retro hangulata az ezzel az objektívvel készített képek egy részének. Ha egy laikus rájuk néz, ő is azt fogja érzékelni, hogy igazi fényképet lát, olyat, amit mobiltelefonnal nem igazán lehet megcsinálni.

Persze a rendszerben jó pár hasonló látószögű fix obit találni (a 15-30mm-es sávban), melyek egytől-egyig gyorsabban fókuszálnak, és egy részük nem is nagyobb a 20mm-esnél. Magam mégsem váltanám le (pedig beh sokszor jönne jól egy fürgébb autófókusz, ami nem kérdez vissza, hogy tényleg azt akarom-e élesnek…), mert ilyen egyedi, hangulatos képi világa egyiknek sincs.

Természetesen örülnék, ha a Panasonic készítene egy III-as verziót, mely csupán az AF/MF sebesség terén változna (pozitív irányba), de egyébként is jó lenne, ha a micro 4/3 rendszerben újra figyelmet kapnának a kisméretű, mégis éles objektívek. Az MFT egyik legfőbb erénye, hogy ilyeneket lehet készíteni rá, az utóbbi években mégsem érkezett ilyen objektív. Klassz, hogy profiknak szánt, f/1,7-1,8-nál is fényerősebb (ámde nagydarab) üvegek is elérhetők, ahogy a különféle remek zoomoknak is van helye, de sokunk számára ezek az apróságok adják a rendszer savát-borsát.

Fröccsbusz

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/1,7, ISO: 200

Összegzés

Igen, a ma megszokott villámgyors autófókusszal megáldott objektívek korában lassúcska a 20mm-es Pana. Ráadásul a kézi élességállítás is macerás és lomha rajta. Stabilizátor, időjárásálló bevonat, távolságskála: ezeknek is híján van. Cserébe olyan egyedi, hangulatos képi világa van, amilyen nagyon kevés másik objektívnek, és az élessége is párját ritkítja. Emellé kicsi és könnyű, és bár fürge témát nehéz vele elkapni, de nem lehetetlen.

Értékelés: 4,6 pont

Pro:

- hangulatos képi világ, szuper élesség

- kompakt méret és súly

Kontra:

- lassú autófókusz és kézi élességállítás

Az objektív honlapja