Gyakori probléma, hogy nincs a műteremben olyan színű háttér, amilyet igazából a modell mögé szeretnénk tenni. Így utólag, photoshopban vagyunk kénytelenek a hátteret lecserélni. Ez, abban az esetben ha már a fotózáskor tisztában vagyunk a kívánt színnel, és a felvétel készítéskor megfelelően készülünk rá, nem nehéz feladat. Először is ki kell jelölni a képen a modellt: ez értelemszerűen akkor lehet egyszerű feladat, ha megfelelően elkülönül, és sehol sem olvad bele a háttérbe.

Ha még csak hasonló színű háttér sincs, megéri olyan színű hátteret választani a kép készítésekor, amely sem a modell bőrén, sem a haján nem található meg. Erre gyakorta használnak zöld vagy kék hátteret a műtermekben (akárcsak a tv stúdiók meteorológusai, a bluebox-ban), mivel a színkörben ezek a színek esnek a legtávolabb a bőrszíntől.

Ha elkészült a kép, első lépésben természetesen az egyértelmű hibákat, tónus és szín beállításokat, koszokat, bőrhibákat javítsuk. Ezután lehet kijelölni a modellt, pontosabban – homogén háttér esetében – egyszerűbb a hátteret kijelölni a modell helyett. A kijelölésnek sokféle módszere lehetséges. A photoshopban alapvetően tartalmi elemek mentén (szín, tónus) vagy formai elemek (négyzet, szabálytalan körvonal, stb) mentén lehet kijelölni valamit.

A tartalmi kijelölő eszközök mindegyike a pixelek valamilyen tulajdonságát figyeli. Az egyik legegyszerűbb ilyen eszköz a quick selection tool. Ez egy ecsetszerű eszköz, amellyel a megfestett terület alapján a program a közelben lévő, hasonló tulajdonságú pixeleket is kijelöli. Nincs más dolgunk, csak homogén háttéren végighúzni az ecsetet, és ha kell, korrigálni (alt) a kijelölést. Habár a quick selection aránylag ügyesen dolgozik, a program biztosan csak a modell testének körvonalát fogja pontosan megtalálni. A hajnál a körvonal lényegesen összetettebb, itt az első lépésnél biztosan pontatlan lesz a kijelölés. De a munkafolyamat ezen részén nem kell a hajjal sokat molyolni. Pusztán arra törekedjünk, hogy a tömör, egyértelmű részek a kijelölésen belül legyenek.

Alap fotó

A hajkorona szélén lévő kósza hajszálakat a refine edges teszi rendbe. Ez a parancs alapvetően a kijelölés szélének módosítására való. A kijelölés mentén egy sávban vizsgálja a pixeleket, a csúszkákkal a kijelölés formáját és a sávban a pixelek átlátszóságát szabályozza. A művelet végén pedig akár a kijelölés mentén egy önálló maszkot is készít.

Hogy a működését megértsük, megéri hasonló alapból kiindulnunk. Ehhez a következő lépésekre lesz szükség:

1. Egy alapszinten már beállított modelles képen le kell másolni az alap layert, elnevezni modellnek, majd a másolat láthatóságát kikapcsolni (erre majd később lesz szükség).

2. Az alap layerre kell egy hue&saturation adjustment layert kérni. Itt kell kitalálni az új háttér színét. Be kell kapcsolni a colorize pipát, majd keresni egy háttérszínt, főként a hue és saturation csúszkák segítségével. Most az egész kép, tehát a modell is elszíneződik, ez nem baj (további segítségért pedig lásd a 114. szám ‘Colorize’ cikkét)

3. Ha megvan a kívánt háttérszín, be kell kapcsolni a láthatóságát a modell layernek (fontos a layer sorrend: modell, H&S adjust. layer, alap layer), majd ezen a layeren kijelölni a hátteret a quick selection eszközzel.

4. Meg kell fordítani a kijelölést, mivel nem a háttérre, hanem a modellre lesz szükségünk később. Select menü, inverse parancs.

5. A hajkorona kijelölését pontosítani a refine edges parancsal lehet (select menü/refine edges…).

6. Hogy többé-kevésbé a végeredményt lássuk a refine edges ablak első részén, a view mode-ban, válasszuk az on layer módot.

7. A radius csúszkával lehet beállítani, a korábban említett sáv szélességét. Az itt megadott érték a kijelölés egészén érvényes, viszont nekünk a hajnál egy ilyen általános eszköz nem jó, tehát csak annyit kell állítani, amennyit a test kijelölése igényel.

8. A hajkoronát a csúszka mellett található refine radius tool ecsettel lehet precízen definiálni. Nincs másra szükség, csak a hajkorona szélének megfestésére. A lényeg, hogy csak azt a területet fessük, ahol látszik a háttér és a vékony hajszálak együtt. Tehát a tömör haj területen, vagy a tiszta háttér felületen ne fessünk! Ha korrigálni kell, az ecsetre jobb egérgombbal klikkelve előjön a radír is.

9. A következő adjust edges keretben található smooth (finomítás), feather (folyamatos halványítás), contrast, és shift edges (terület növelése-csökkentése) csúszkákat a mostani feladatnál nem kell használni, maradjon minden nullán. Ezek a csúszkák mindegyike a kijelölés szélének minőségét állítja, de mivel a mi kijelölésünkbe nem csak a test, hanem a nagyon vékony hajszálak is beletartoznak, bármilyen módosítás ezen hajszálak eltűnéséhez vezetne.

10. Az output ablak decontaminate color pipa bekapcsolásával és a hozzá tartozó csúszka segítségével beállíthatjuk a korábban a rádiusszal és az ecsettel definiált sáv átlátszóságát. Valójában ez nem valódi átlátszóság, egyszerűen a program itt a háttér színét egész finoman rátölti a kijelölés szélére. Ezért kell az új háttérszínt előre beállítani, utólag már csak kis mértékben módosítható.

11. Ha tetszik a végeredmény és az ‘Output To’ legördülő menüben a layer maszk van beállítva, csak az oké-ra kell klikkelni, és elkészül a modell layeren egy maszk, amely a régi hátteret kitakarja és csak a modell látszik rajta.

12. Ha mindezzel kész vagyunk megéri a modell bőrszínét egy kicsit az új háttérhez igazítani. Erre a legegyszerűbb egy color balance adjustment layer. Csak az a lényeg, hogy a clipping legyen bekapcsolva, mert így az adjustment layer csak az alatta lévő layerre hat, nem az egész képre.

Igény esetén az elkészült új háttér anyagszerűségét is lehet módosítani. Kő vagy fa erezetet, papír gyűrődést betenni nem nehéz, csak egy megfelelő alap képet kell overlay áthatásban beilleszteni. Erről majd egy későbbi lapszámban bővebben olvashat.

Retusálás előtt:

Falat idéző háttérrel

1. Akármilyen ügyes is a refine edges, azért önmagában mégsem tökéletes. Csak akkor lesz elfogadható a végeredmény, ha már a felvétel készítésekor a megfelelő körülményekre törekszünk.

2. Hófehér háttérből nem lehet fekete hátteret csinálni. Olyan háttér kell a fotózáskor, ami egyszerre biztosít megfelelő kontrasztot a modell és a háttér között, valamint nincs óriási különbség az eredeti és a kreált háttér közt.

3. Ha közel van a modell a háttérhez, a fotózáskor használt háttér színe megjelenhet az arcélen. Erre nem árt figyelni a kreált háttér készítésekor is.

4. Ha van egy fehér, fekete és egy zöld háttér a műteremben, megfelelő világítás mellett szinte minden szín elérhető utómunkával.

5. Ha szürke háttér kell egy képre, elég a fehér hátteret nem, vagy a feketét nagyon világítani, rögtön szürke lesz belőle.

6. Ha a modell saját, vetett árnyéka nem látszik a háttéren megéri egy képet készíteni csak a háttérről, modell nélkül is, állványról, ugyanabból a szögből. Így van egy kép, ahol van egy tökéletes anyagszerűségű, csak rossz színű háttér.

 Kék háttér

Nánási László