A múlt héten órákig retusáltam egy képet, de ma már nem tetszik. Kicsit túlélesítettem, és ráadásul még rosszul is vágtam. Ki kéne javítani. Szerencsére még megvan az eredeti. Mit tegyek? Kezdjem elölről?
A helyes végeredményt elérni sokféle úton lehet. Legyen szó akár matekpéldáról, akár retusálásról. Egy kép kapcsán felmerülő retusálási problémák megoldhatóak lineárisan, roppant tudatosan, egy kitűzött cél érdekében a feladatokat egymás után pontosan végrehajtva. De ha a kedves olvasó, hozzám hasonlóan egyszerű földi halandó, akkor általában itt-egy-kicsit ott-egy-kicsit állítgatva szokott retusálni. Egy óra múlva kicsit meggondolom magam, másnap az egészet inkább átteszem fekete-fehérbe, harmadnap pedig rájövök, hogy tényleg nem jó éjjel retusálni a sötétben, mert az nappal már nem tetszik.
Ha valaki járatos a raw képek konvertálásában, az sejtheti a non-destruktív retus lényegét. Ugyanis ha egy képet átlagos raw konverterbe (CameraRaw, Lightroom) importálunk, sosem fog sérülni az eredeti, mivel minden változás pusztán az eredeti nézőképén látható, magát a retus műveletet kvázi egy üres lapra írja a program. A kész kép előállításakor, vagyis az exportáláskor kerül egy új fájlban összeolvasztásra az eredeti nyers fénykép és a retusálási információkat tartlamazó lista. Így az eredeti sosem változik és bármely beállítás később veszteség nélkül korrigálható. Ez a két igény a non-destruktív retus lényege.
Mindez a Photoshopban némileg bonyolultabb. Ha egy képet megnyitunk és elmentünk, természetesen változik a kép eredeti tartalma is. Jobb esetben persze van egy másolat az eredeti layerről, de ez még kevés. Itt egy rosszkor, rosszul megnyomott save paranccsal kidobhatunk olyan információt, ami később még fontos lehet. Például ha bármely filter (pl. élesítés) használatakor elfogadjuk (leokézzuk) a beállításokat, azokat már később korrigálni nem igazán lehet. De akár egy layer méret váloztatásakor, ha lekicsinyítjük a layert, majd később inkább alaposan felnagyítjuk, egyértelmű minőségromlás látható a pixeleken, nem úgy, mintha azonnal csak nagyítottuk volna. Az állandó layer másolgatás csak félmegoldás és leginkább a káoszt növeli. Az okos telefonok és inteligens mosóporok világában persze okos layerekre szükségünk lesz.
Íme öt tipp, amely segíthet a fenti hibák kiküszöbölésében:
- A Raw munkafolyamat használata.
Ha raw fájlformátumban fotózunk, az első lépés a raw fájl konvertálása valamilyen kép formátummá (Ps Camer Raw). A lényeg, hogy a folyamat végén ne csak az open gombra klikkeljünk, hanem a Shift+Open paranccsal Open as Smart Object-ként nyissuk meg a képet. Ilyenkor a Ps automatikusan úgy nyílik meg, hogy a background layer smart object lett.
- Minden ami Smart.
A Photosopban Smart objectként megnyitott képpel ugyanúgy lehet bánni, mint bármely másikkal. A különbség abban van, hogy ez tulajdonképpen csak egy utalás az eredetire (az előző esetben egy RAW képre). Akárhogyan is retusálunk, bármikor később az Edit Contetns paranccsal újra megnyílik a kép a CameraRaw-ban, állíthatunk kedvünkre bármit, és elokézva immár az új képpel folytathatjuk a Ps retusálást ott, ahol abbahagytuk. Sőt, ilyenkor bármely filtert használva egy önálló sor – Smart Filter – jelenik meg a layer alatt. Ez is később egy dupla kattintással veszteség nélkül újra módosítható. (Néhány filter – mint a Lens Blur – azonban nem támogatja a Smart Objecteket, így ezek nem használhatóak.)
- 3. Adjustment layerek használata maszkokkal.
Bármely, a kép tónusát vagy színeit érintő változást az Adjustment panelen található eszközökkel végezzük. Ez esetben ugyanis a beállítások később büntetlenül változtathatóak. Az automatikusan hozzá társított maszkon pedig nemcsak az egész képhez, hanem annak részleteihez is hozzáférünk.
- Hibajavítás új, üres layeren.
A hibajavító eszközök többsége (Clone stamp, Healing brush) képes üres layeren dolgozni úgy, hogy mintát vesz az összes látható layerből. Vagyis nem kell egy teljes layer másolat a klónozás előtt, hanem használjunk üres layert, és a Sample all layers kapcsolót.
- A kép vágása a leeső területek megtartásával.
Ha vágni szeretnénk Ps-ben a képből, ne dobjuk ki a leeső pixeleket, hanem csak tüntessük el. A Crop toolban kapcsoljuk ki Delete Cropped Pixel kapcsolót (a régebbi Ps-ekben a Hide kapcsolót kellett bekapcsolni.)
És most nézzünk meg néhány trükköt a gyakorlatban:
1 Megnyitottam ezt az autós képet a Photoshop Camera Raw-ban. A megfelelő fehéregyensúly, tónus és szín korrekciót beállítva, a shift-et lenyomva klikkeltem az Open gombra.
2 Megnyílt a kép a Photoshopban Smart Object-ként. Néhány apróbb területen a sötét tónusok nem tetszettek, ezért az Image/Adjustment/Shadow&Highlight parancsot kértem, és a rossz területekre koncentrálva kicsit korrigáltam a Shadow Amount és Tonal With csúszkákon.
3 Ezt elfogadva a layer alatt megjelent egy Smart Filter sor és mellette egy fehér maszk. A maszk ikonjára klikkelve, majd a Ctrl+I gombot megnyomva a maszk átváltozott feketévé, és látszólag megszűnt a hatása.
4 Innentől már csak egy fehér ecsettel (Brush) kellett megfestenem a nekem nem tetsző sötét részeket, és az ecset és a Smart Filter hatására ezek a területek kivilágosodtak.
5 Azonban a színek sem tetszettek, mivel a kék túl harsány, a zöld pedig túl sápadt volt. Ezért a Hue and Saturation Adjustment Layerre klikkeltem. Az előugró ablak bal felső részén, a mancsot választva, majd a képen a kék területekre kilikkelve levettem azok szaturációját (az egeret folyamatosan nyomva tartva eltoltam balra), majd ugyanilyen módon a zöld szaturációját megemeltem.
Persze a retusálás tovább folytatható, de már most is látszik, hogy az eredeti layerre jobb gombbal klikkelve az Edit Contets-el a raw bármikor korrigálható, vagy akár Hue/Saturation-ra vagy a Shadow&Highlightra duplán kattintva ezen beállítások is elérhetőek.
Nánási László
