Sok színproblémát könnyebb még a fehéregyensúly csúszkákon állítani, mintsem bonyolult színezős layereket építeni a photoshopban. Hogy mindez micsoda, hogyan működik, és hogyan lehet pontosan beállítani? Erre próbálok választ adni az alábbi írásban.

Ahhoz, hogy színhelyes képünk legyen, nem árt ismerni az adott felvétel készítésekor meglévő fény tulajdonságait. Az egyik ilyen alaptulajdonság a fény színe, vagy persze a megfelelő terminus technicusszal, a fehéregyensúly. Ha gyertya fényében szeretnénk fényképezni, erősen sárga színű képünk lesz. Egy hétköznapi izzó mellett enyhén sárgás, egy hegytetőn délben pedig enyhén kékes elszíneződés látszik. Mindez szabad szemmel, a felvétel készítésekor nem látható, mivel a szemünk alkalmazkodik a környezeti fényviszonyokhoz. Ahhoz, hogy hihető, elfogadható kép készüljön, a fényképezőgépet vagy a digitális felvételt is a meglévő fényviszonyokhoz kell hangolni. Így egy szürke lap valóban szürke lapnak látszik majd a kész képen is.

A fehéregyensúly beállítása nem ördöngősség. Először is el kell dönteni, hogy milyen fájlformátumban akarunk fényképezni, JPG vagy RAW. A JPG egy kis méretű, de rémisztően szerény tudású fájlt eredményez. A RAW ezzel szemben nagyobb, talán valamivel macerásabb, viszont messze a legjobb minőségű képet mutatja. Amennyiben nincs a gépen RAW, vagy a kártya mérete miatt kénytelenek vagyunk JPG-ben fényképezi, akkor még a felvétel készítése előtt meg kell határozni a pontos fehéregyensúly értéket. Ezt az átlag DSLR vázak háromféleképpen szokták engedélyezni. Egyrészt van egy automata állás, ilyenkor értelemszerűen a gép méri és állítja be a szerinte megfelelő értéket. Ez általában elfogadható, de ha egy kicsit is bonyolultabb képünk van, nem túl jó megoldás. Például egy őszi leveleket ábrázoló kép, amely szinte monokróm sárgás-vörös, vagy egy beltéri, speciális fényű világításban készülő képnél könnyen félremér a rendszer. A másik lehetőség, hogy megsaccoljuk a fehéregyensúly értéket (lámpa típusa, napfény, vaku, felhős ég stb) amely értelemszerűen csak megközelítő, így elég pontatlan lehet. A harmadik lehetőség, hogy a felvétel készítésekor a helyszínen megmérjük a fehéregyensúlyt, és a mért értéket állítjuk be még a fényképezés előtt. Ezt a lehetőséget a JPG képeknél én nem igazán szeretem. Ha már igazán pontosan akarok dologzoni, akkor inkább a RAW-formátumot választom és otthon mérem meg a fehéregyensúlyt.

Automata fehéregyensúly

RAW formátumnál ugyanis nem kell beállítani semmit sem előre a fényképezőgépben. Nem kell sem a fehéregyensúllyal, sem a színtérrel (sRGB, adobeRGB), sem a színmélységgel (8-16bit/ch) foglalkoznom. Pusztán egy képet kell készítenem egy speciális lapról, majd otthon ezen megmérnem a fehéregyensúlyt. Analóg hasonlattal élve olyan mindez mint néhány éve, amikor filmre készült minden fénykép. Hazavittük, előhívtuk, lenagyítottuk és megnéztük a végeredményt. Ha JPG formátumot választunk, akkor gyakorlatilag helyben – a kép készítése előtt meghatározott módon – előhívjuk a képet. Ha RAW-t használunk, akkor expozíció után, az elkészült expozíció figyelembevételével ”hívhatjuk” elő a képet. Ez esetben a fényképezéskor ”csak” a helyes expozícióra kell koncentrálnom (rekesz, idő, érzékenység) az összes többivel majd otthon babrálok, és mindezt úgy, hogy nincs semmilyen minőségromlás a képen.

A pontos fehéregyensúly-mérésre a mai gyakorlatban számos eszközt találunk. Egyrészt léteznek a kontrolállt körülmények között, speciális nyomdákban előállított szürke lapok. Ilyen például az xRite Color Checker, vagy a Spyder cube nevű részben szürke kocka. Mindkettő remekül használható, professzionális eszköz. Másrészt létezik egy szűrő (Expo disc) amit az objketívre tekerve mérhető a fehéregyensúly. Ez szintén profi eszköz, de én kevésbé kedvelem. Sajnos léteznek egyértelműen használhatatlan eszközök is. Habár ezek többnyire ingyenesek, cserébe viszont tökéletesen pontatlanok. Ilyen a különböző photoshop könyvek hátuljára nyomtatott szürke lap, vagy a mobiltelefonok kijelzőjén megjelenő ”szürke” felület.

Amennyiben egy adott fényviszony fehéregyensúly értékét szeretném megmérni (például egy templombelső kevert, gyertyás, izzós, részben napfényes terében), először lefotózom a speciális szürke lapot, ami ott lapul a zsebemben. Majd elrakom a lapot és elkezdem az adott eseményt fotózni. Ha változik a fényviszony, kimegyünk szabadtérre, vagy egy másik terembe, értelemszerűen újra kell fotóznom a lapot. Otthon már csak arra van szükség, hogy a RAW-konverteben a fehéregyensúly pipettával beleklikkeljek a szürke lapba, és a mért adatokat átmásoljam a következő képekre.

Mért érték

íme néhány tanács a profi fehéregyensúly beállításra:

• Ha már egyszer van egy viszonylag drága fényképezőgépünk, ne sajnáljunk néhány ezer forintért egy profi szürkelapot vásárolni.
• Ha tud a gép RAW-fájlt menteni, mindig ezt használjuk.
• A JPG-képen nem lehet a fehéregyensúlyt utólag állítani, még akkor sem, ha esetleg egy RAW-konverteben nyitjuk meg a JPG-et. Ilyenkor pusztán a meglévő pixelek színét állítja  a rendszer.
• Ha RAW-fájban fotózunk, akkor is legyen a fényképezőgép fehéregyensúly opciója automatára állítva. Ez a kész képnél értelemszerűen semmilyen hatással nem jelentkezik, de a gép hátulján, az lcd-n megjelenő preview-t ezzel az értékkel fogjuk a helyszínen látni.
• Ha kevert vagy speciális világításban fotózunk, mindenképpen legyen egy szürkelapos képünk is.
• Az érdekesebb bőrszínű modelleknél, még műteremben is, feltétlen használjunk szürkelapot.
• A szürkelap a fehéregyensúly mérésére való eszköz. Olyan képeknél elengedhetetlen, ahol kifejezetten pontos értékekre van szükség (festmény-repró). Azonban nem feltétlen kell minden esetben a mért értékhez ragaszkodni, ha a kép témája megengedi, kicsit lehet állítgatni kézzel a temp (kék-sárga) és a tint (zöld-magenta) csúszkákon. A mérés egy viszonylag megfelelő retusálási alap kialakításában segít.
• Ha nincs szürkelap, de van egy megbízhatóan szürke felület a képen, akár meg lehet próbálni erre klikkelni a fehéregyensúly pipettával. Ez nem lesz pontos, megbízható, jó megoldás, de segíthet a temp és tint csúszkák beállításában.

(Nánási László)