Sok féleképpen lehet makro fotót készíteni. Az extrém nagyításokhoz viszont kisebb trükköket kell alkalmazni! A legtöbb makro objektív 1:1 leképzést tud, ha ennél nagyobb nagyítást szeretnénk, akkor be kell vetnünk néhány eszközt, például egy fordított objektívet és közgyűrű sort vagy épp egy kuplung gyűrűt, ami nem túl drága megoldás az extrém nagyítás eléréséhez!
Például ahhoz, hogy extrém nagyítást érjek el, én közgyűrűt és egy fordított 50mm objektívet használok. Ezáltal nagyon nagy nagyítás érhető el, ami persze jól hangzik, de ugye ismerjük a közmondást: „nem minden arany, ami fénylik”!
Ezzel semmi kétség, hatalmas nagyítás érhető el, de azt is tudni kell, hogy a nagyítás növekedése mellett a tárgyak mélységélessége drasztikusan csökken. További probléma, hogy a közgyűrűk használatánál súlyos fényértékeket vesztünk, ami azt jelenti, hogy a vaku használata elengedhetetlen lesz a sikeres végeredmény eléréséhez. És itt még nincs vége, mert nem csak fényerőt és mélységélességet bukunk a közgyűrű miatt, hanem tárgytávolságot is, ami drasztikusan le fog csökkeni a közgyűrűk, és a fordított objektív-használatnak köszönhetően.
Fotó: Csíkos István
Egy egyszerű példa:
Az ilyen nagyításokhoz, én egy Nikon AF-S 50mm f/1.8G objektívet használok. Ennek alap esetben 45cm-re van a legközelebbi fókuszpontja ennél közelebbi tárgytávolságnál nem képes éles képet befogni, de ha ezt az objektívet egy fordítógyűrű segítségével és közgyűrűk beiktatásával használjuk, akár 1 cm távolságból is fogunk tudni éles képeket készíteni! Ez azt jelenti, hogy egy gyufa fejét le tudjuk úgy fotózni, hogy az kitölti, a teljes képet vagy esetleg bele sem fér a teljes képmezőbe.
Tehát ha összeraktuk a gépünket és rajta van a fordított objektív és a közgyűrű, akkor már csak a vakuzás kérdése maradt tisztázatlan. Hogyan is tudunk az objektív elé 1-2 cm-re elegendő egyenletes fényt juttatni. Erre több megoldás is van. Ilyen például a makro körvakuk vagy a vakura szerelhető makro vaku előtétek. Lehet házilag is készíteni úgy, hogy a már meglévő vakunkra fehér derítőlapokat rakunk, és azzal kellő fényt terelünk az objektív elé, ami talán a legolcsóbb megoldás. A lényeg, hogy mindig legyen elég fény.
Ha össze ált a gépünk, akkor nem marad más hátra, mint a fotózás, ami nem olyan egyszerű feladat ekkora nagyításnál. A kiszemelt prédánkhoz, ami akár lehet egy kis bogár vagy egy csöppnyi kis pók nagyon közel kell mennünk,. így legalább 1-2 cm-re lesz az objektívünk a kiszemelt alanytól, ami persze vagy eltűri a közelségünket vagy nem és elmenekül! A fókuszálás sem egyszerű, ha kézből fotóz az ember. Itt szó szerint a gépünk előre hátra mozgatásával kell megtalálnunk a helyes fókuszt és kellő időben exponálnunk. Sajnos nem egyszerű ez a fotózási mód, de némi gyakorlással megszokható. A mélységélesség lesz a legnagyobb ellenségünk. Ez azt jelenti számunkra , hogy a téma körülbelül egy tized milliméter távolságban éles , előtte és utána már elmosódik minden, és homályos lesz a kép! És akkor most ki is térnék az utolsó, de nagyon fontos dologra.
105 mm makro objektívvel készült kép
Kétfajta objektív van. Az egyiknél (általában régebbi típusok) a blendeállítás manu??lis, tehát külön rekeszállító gyűrű van rajta. A másik csoportban lévő objektíveknek teljesen automatikus a blendeállításuk, ez esetben a bajonettnél van egy kar, aminek a segítségével a váz állítja a blendét, tehát mi nem tudjuk manuálisan fixen beállítani.
Ha fordítógyűrűvel olyan objektívet teszünk fel, amin nincs rekeszgyűrűt akkor a blende mindig a legszűkebb állásban lesz, ami akár lehet f/22 is, tehát szinte semmit nem fogunk látni a keresőben. Ilyen esetekben nekünk kell kézzel - fotózás közben - a kart mozgatni a kívánt blendére, amit más esetben a gépünk mozgat helyettünk! Tehát célszerű rekeszgyűrűvel ellátott objektívet használni erre a célra ezzel nagyban megkönnyítve a saját dolgunkat, vagy fotózás előtt kitámasztani tetszés szerinti blendére az újabb típusú objektívet.
Én leginkább kézből és cserkelve szoktam makrófotókat készíteni, de az állvány nagy segítség lehet ekkora nagyításnál, csak meg kell találnunk hozzá a türelmes alanyokat! Mindenki más trükköket vet be a kitűnő végeredmény érdekében!
Csíkos István barátom a makrofotózás ” feketeöves” bajnoka, képei önmaguk helyett beszélnek.
István a képeit Pentax k5 vázzal készíti és fordított Canon fd 50mm f2.0 objektívvel, illetve Canon fd 28mm f2.8-al, ez utóbbinál még nagyobb a leképzés. Az 50mm-es objektívhez általában 65mm közgyűrűt szokott használni. István is külső vakut használ, egy házilag gyártott lágyítóval, amit kartonpapírból, ragasztóból és papírtörlőből rakott össze. Mindig kézből fotózza a témákat, és általában több képet csinál elcsúsztatott fókusszal, ha van rá mód, mert a fordított objektív miatt nagyon kicsi a mélységélesség. A fotózás végezetével utána Photoshop-ban, rétegenként rakja össze a képeket, amivel nagyobb mélységélességet tud elérni!
Remélem felkeltette az érdeklődést ez a cikk és kellő kedvet csinált ahhoz, hogy ti is kipróbáljátok a makrofotózást ezzel a trükkös módszerrel!
A fotóról pár mondat:
Ez egy Farkaspók fajta.
Egy Nikon D800-al készült, amin volt egy Nikon 105 f2.8 mikro VR objektív és erre egy kuplunggyűrűvel elé fogatott Nikon AF-S 50mm f/1.8G objektív! Erre a fotóra nagyon büszke vagyok, mert az idei 34. Sajtó Fotó Pályázaton „Természet Tudomány Egyedi” kategóriában az utolsó fordulóban még bent volt, ami azt jelenti, hogy a legjobb 9 kép között még ott volt és olyan emberek képeivel versenyzett, mint Máté Bence és Vince Bálint, ami nagy örömmel tölt el.
Mi az a közgyűrű és mire jó:
A tükörreflexes gépek egyik fő előnye, hogy az objektívek cserélhetőek és az objektív és a gépváz közé közgyűrűt is lehet tenni. A Közgyűrű megnöveli az objektív és a film távolságát és ezzel lehetővé teszi a közelebbi tárgyak élesre állítását. A közgyűrűk előnye, hogy legtöbbször megmarad az objektív és a gépváz között minden kapcsolat, így az automata rekeszműködés, és a fénymérés is. Működik a TTL vaku fénymérés is. További előnynek tekinthető, hogy a közgyűrűkkel nem iktatunk be az objektívhez nem tervezett optikai elemeket, ami ez esetben rontaná a képminőséget.
/Létezik olyan közgyűrű, ami minden elektronikát átvisz a váz és az adott objektív között, tehát a teljes kapcsolat megmarad az objektív és a váz között, ez a drágább megoldás. És vannak azok, amiket azoknak ajánlom, akik csak fordított objektívvel szeretnének fotózni, azoknak elég a sima snassz műanyag közgyűrű mivel nincs szükség a váz és az objektív közötti elektromos kontaktra. Ilyet már 3-5 ezer forintért lehet kapni még a másik 25-40 ezer forintba kerül./
Fordító Gyűrű:
A fordítógyűrűt azért hozták létre, hogy segítségével az objektívet fordított állásban, a frontlencsével a fényképezőgép felé is fel lehessen helyezni. Makro fotózásnál a legjobb minőséget akkor kapjuk, ha a tárgy nagyobb a filmre rajzolt képnél. Amikor 1:1-nél nagyobb leképezési aránnyal fényképezünk, ez a feltétel megfordul, a kép nagyobb lesz, mint a felvétel tárgya, ilyenkor jobb minőséget kapunk, ha az objektívet is megfordítjuk. Már 1:1-es leképzéstől indokolt lehet az objektív megfordítása, ami akkor lehet praktikus, ha például egy rovar kétszeres életnagyságban, vagy még ennél is nagyobb nagyítással szeretnénk lefényképezni. Egy ilyen fordítógyűrű 2-3 ezer forint mindössze.
Makro kuplung gyűrű:
Ez egyszerű, és nagyszerű dolog! Ez nem más, mint egy kis gyűrű, amivel két objektívet lehet egymással szemben összecsavarni az objektív szűrőmeneteinek segítségével. Az egyik objektív nálam egy Nikon 105mm makro objektív, erre egy kuplunggyűrű segítségével egy fordított 50mm-es Nikon objektívet csavartam. Lényegében ez által egy hatalmas nagyítású előtétlencsét csináltam az 50mm objektívből.
Ezzel a módszerrel is hatalmas leképzést lehet elérni, de itt már, fellép a peremsötétedés is ezért az elkészült kép széleit vágni kell! Ez a sötétedés az arccal egymásnak fordított objektívből ered! A 105mm-es makro objektívnek a lencséje 62mm, míg a vele szemben levő fix 50mm-es lencsének a mérete csak 58mm, tehát kitakarja a kép széleit. A kuplunggyűrű mérete ez esetben 62-58mm es volt. Ára 2000 ft.
