Szerző: Nagy Anita
A kreativitás és a tökéletes kompozíció jellemzi ezeket az alkotásokat, amikről Benedeket alaposan kifaggatuk.
Mesélj egy kicsit magadról, hogyan ismerkedtél meg a fotózás világával?
Jelenleg 22 éves vagyok és a Budai Rajziskolában tanulok Művészeti és Médiafotográfus szakon. Fotózni nagyjából 10 éve kezdtem el, amikor gyerekként összegyűjtöttem a pénzt egy bridge kategóriás Olympus kamerára. A fotómasinát azóta nem sikerült letenni, csupán a márka és a kategória változott az utóbbi évek során.
Honnan támadt az az ötleted, hogy Lego elemeket használj a fotóidhoz?
A LEGO-t még régebben kezdtem el gyűjteni, mint a fotózást tanulni, mondhatni az volt az első szenvedély. Egy idő után értelemszerűen megpróbáltam ötvözni a kettőt, de nem sok sikerrel. Akkor még sem megfelelő tudással, sem megfelelő felszereléssel nem rendelkeztem, az eredmény pedig botrányos lett minden esetben. Pár hónapja történt, hogy megtaláltam ezeket a régi képeket és jót derültem rajtuk. Azokat a fotókat, amikkel már elégedett voltam, 2016 nyarán kezdtem el készíteni, ekkor vettem fel újra ezt a LEGO fonalat.
A készletek többsége a korábbi évekből van, amikor gyerekként minden lehetséges alkalomra LEGO-t kértem ajándéknak, illetve volt, amit magam vettem. Tavaly sikerült beszerezni pár újabb, ikonikus készletet is, mint amilyen az AT-ST. Komoly mulasztás volt, hogy eddig hiányzott a gyűjteményből. Illetve, ami nagyon sokat segített legutóbbi sorozatnál, hogy a Kocka Birodalom bolt szponzorált. Ez adott egy újabb lendületet a munkához, mert a fotózásra kapott űrhajókkal és figurákkal egy újabb képzeletbeli világot tudtam megteremteni a képeimen.
Mi ebben a műfajban a legnehezebb a számodra?
Hű, jó kérdés! Technikailag is komoly kihívás, de legalább ilyen nehéz kitalálni egy-egy jelenetet. Van, hogy csak 2-3 órán keresztül ülök a székben, dobálok egy labdát és gondolkodom. Mielőtt nekiállok egy képnek, szükségem van arra, hogy lássam magam előtt az egészet. A díszletet, a fényeket, látószöget, mindent. Persze előfordul, hogy menet közben változtatok valamin, de egy erős váznak már fel kell épülnie a fejemben előtte. A másik két nehéz feladat a fények és a mozgalmasságot adó "robbanás", "eső" stb. Mivel ezek nem utólagos trükkök, ott helyben kell megoldjam. Azonban nem tudom kiszámolni, hogy a sár, por, víz, füst hogyan fog viselkedni, ezért marad a rengeteg kísérletezés, ami sok időt és türelmet igényel.
Általánosan elmondható, hogy a képek Photoshop manipuláció nélkül készülnek. Vannak persze helyzetek, mikor nem tudom elkerülni, de ezt minden esetben, a publikációnál feltüntetem, így szó sincs átverésről. Nagyon fontos számomra, hogy ez a hitelessége megmaradjon a képeknek, mivel ez az egyik különlegességük, hogy valós látvány köszön vissza a monitorról vagy falról. De miért is van szükség minderre? Ezek a képek egy itthon még kevéssé ismert kategóriába, a játékfotó/figurafotó (toy photography) műfajába tartoznak.
Ez nem keverendő össze a termékfotóval, mivel más a céljuk. Az én képeim nem alkalmasak arra, hogy bemutassák a LEGO-nak a termékét, mivel sokszor nem is látszódnak rendesen. Ezekkel a fotókkal az a célom, hogy a figurákat olyan élethű, valós környezetbe helyezzem, amire, ha ránézünk, nem az ugrik be elsőnek, hogy ez egy játék. Mivel a díszletet és a fényeket is próbálom a lehető leghitelesebben beállítani, bizonyos mértékig el tudunk vonatkoztatni a figurák játék mivoltától és talán épp ettől lesz meghökkentő és érdekes. A gyerekek viszontlátják a képeken a saját fantáziájukat, hiszen játék közben ők egy hasonló világot kreálnak maguknak, a felnőtteket pedig sokszor visszarepítik a gyerekkorukba. Ezeket nem én gondolom, hanem konkrét visszajelzéseket kaptam ezzel kapcsolatban.
Mik a technikai feltételei annak, hogy igazán hangulatos és élethű képek szülessenek? Milyen géppel fotózol?
Ami a gépparkot illeti: váznak egy Nikon D7100-zat használok, az esetek 99%-ában pedig egy Nikkor 50mm 1.8G optikát.
Ahogy említettem korábban, a világítás az egyik legnagyobb kihívása a fotóknak. Elemezni kell, hogy mitől élethűek a fények, persze ez minden szituációban más. Hol diffúz, hol kemény fény kell, máskor esetleg a kettő keveréke és még sorolhatnánk. Ha tehetem és az adott jelenet is indokolttá teszi, a szabadban csinálom a képet, a Napnál hitelesebb kültéri fény nemigen létezik.
Elmesélnéd az Olvasóinknak néhány képed készítési körülményeit?
Van néhány rekord a képek között, az elkészítésükhöz szükséges időt tekintve. A Trooper's TV Room (a kép, ahol nézik a star trek-et) 8 órát vett igénybe. Az '56-os sorozat négy képét 22-én dél körül kezdtem el csinálni és cikkel együtt 23-án reggel 6-kor fejeztem be. Sajnos ott nem volt lehetőségem időben nekiállni, így muszáj volt egy nap alatt befejezni. A legrészletesebb kép pedig a karácsonyi LEGO bolt lett, itt a fények természetesen mind valósak (egyedül az utcalámpa izzása utómunka, de a reflexió már ennél is valós.)
A kültéri fotózások során előfordul, hogy a járda közepe vagy egy park vagy épp egy játszótér homokozója adja a kép hátterét és környezetét. Ez utóbbira egy sivatagos jelentnél volt szükség, de elég ironikus volt, amikor a gyerekek nem értették, hogy mért nem nyúlhatnak egy játékhoz a saját homokozójukban. Az utcán is rendre megállnak a járókelők, főleg gyerekkel, hogy mégis mi fenét csinál egy 22 éves srác a Legojával az út közepén. Ilyenkor telefonról gyorsan mutatok pár képet, ha érdekli őket, és utána már nem néznek rám olyan furcsán.
Hogyan tovább, milyen fotókat várhatunk tőled 2018-ban?
Távlati tervekből több is van. Ezekről viszont részleteket egyelőre nem szeretnék elárulni, de ha minden jól megy az idei első fotósorozat olyan lesz, amilyet még senki nem csinált. Ez a szokottnál több előkészületet igényel, mivel egyedi figurákat kell hogy legyártassak hozzá.
Linkek:
https://www.facebook.com/FigsFanPhotos/
https://www.instagram.com/aquila.photo
