A Szíriában, El-Barazinban született hetvenéves fotográfus 1967 óta él Magyarországon. Jól ismeri tehát nyelvünket és kultúránkat, hiszen a mi életünket éli. Kiállításán látszólag két különböző világot tár elénk, amelyek azonban csak földrajzi értelemben különböznek egymástól, emberi és szellemi vonatkozásokban azonban hasonló mágneses tereket mutatnak. Ez a két tér benne egyesül, ez a ő igazi világa, és amelyet fotóművészet eszközeivel képes élményszerűen elénk tárni. Bahget Iskandernek a fotográfia „klasszikus” nyelvét beszélő, a riportfotó hitelességével megrajzolt képi világa leginkább portré formájában jeleníti meg az emberi arcokat, kezeket. Mégsem pillanatfelvételek ezek, hanem jellemrajzok, amelyek mélységében ragadják meg az emberi sorsokat, jellemeket. Rövid, szinte tőmondatos képcímeket használ, a készítés évének megjelölésével: Maszkok (1974), Kaszás (1974), Gyermek portré (1981), Kapcsolat (2009), Gémeskút (1975), Fatima (1981), Ragaszkodás (1975), Téli táj (2002), Kősivatag (1981), Maalula (2008), Korszakok (2010), Alexandriai könyvtár (2010), Anyaság (2007), Maszkok (1974), Buda Ferenc, Juhász Ferenc (2007), Faludy György (2000). Az egyszerű címek mögött azonban nemcsak egy-egy „látványosan fotószerű” arc, különleges szépségű táj, vagy érdekes tárgy jelenik meg, hanem - filozófiai értelemben - azok szellemi kisugárzása.
Fotó: Eifert János
Bahget Iskander esetében a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is. A tárlaton bemutatott képek esztétikai és technikai értelemben is kimunkált, mesterien kivitelezett, 70x100 cm méretű alkotások, amelyek a fotóművészet kedvelőinek különleges élményt jelenthetnek. Érdemes tehát Bahget Iskander kiállítását megtekinteni a Kerengő Galériában, amely március 2-ig látogatható, hétköznap 11:00-18:00-ig, hétvégén 13:00-18:00 között, előadási napokon 21:00 óráig (Nemzeti Táncszínház, Budapest I., Színház u. 1-3.)
Bahget Iskander 1943. augusztus 14-én született EI-Barazinban, Szíriában. A szíriai származású művész 1967 óta él Magyarországon, Kecskemét-Hetényegyházán. 1976-ban mérnök-tanári diplomát szerzett Magyarországon, 1979 óta magyar állampolgár. Két gyermeke van, Leila közgazdász, Zsolt jogász, és két fiú unokája van. 1968 óta foglalkozik fényképezéssel, szerepel országos csoportos és egyéni kiállításokon. Több mint 250 alkalommal állította ki képeit egyéni tárlatokon.
A többi közt kiállítást rendezett az erdélyi menekültek javára 1989-ben, az autista gyermekek megsegítésére 1999-ben, de felajánlotta munkáit a Magyar Fotográfusok Háza restaurálására is 2002-ben, 2010-ben a Príma Díjból jelentős összeget ajánlott fel a vörös iszap károsultjai javára. 2003-tól alapító és vezetőségi tagja a Hetényegyházi Városrészszépítő Egyesületnek. 2006-tól tagja a Kecskeméti Önkormányzat Tanácsadó Testületének. 2006 végén egyedülálló vállalkozásba fogott azzal, hogy a kecskeméti sportélet fiatal tehetségei közül tizenkét sportoló saját portfolióját elkészítette, az anyagból nívós művészi naptár készült és kiállítás-sorozat nyílt. 1990 óta saját műtermében reklám- és divatfotókat készít, szórólapokat és prospektusokat illetve katalógusokat tervez.
(-Eifert János-)
