Kézbe véve
Ahogy az megszokott a Fujifilmtől, az X-T50 is átkozott jól néz ki. Nálam a szénszürke-fekete verzió volt, ami azért menőbb még az ezüst-feketénél is, mert ezt a színösszeállítást még nem láttunk olyan sok gépen. Megvannak a Fujifilm gépekre oly’ jellemző különféle, retrónak ható tárcsák, és ha nincs is mély markolata, jó a gép fogása is, kivéve, ha valami méretes telezoomot tekerünk rá (ami esetemben pont nem történt meg a teszt idején).
Az, hogy milyen sok tudást tettek ebbe a visszafogottabb modellbe, nem is nagyon látszik rajta. Pl. nincs ráírva, hogy 7FÉ-t megfogó stabilizátor dolgozik benne, ahogy az sem feltétlenül derül ki ránézésre, hogy nem időjárásálló darab. Egy apró, felnyitható vaku is került rá, ami mintegy körülöleli az elektronikus keresőt, tehát ezt sem veszi észre azonnal az érdeklődő.
Két dolog van, ami viszont látványos, és eltér a legtöbb, pláne a magasabbra pozícionált Fujifilm gépektől: 1. a filmszimulációs tárcsa, 2. a képernyő.
A filmszimulációs tárcsa ezen a gépen mutatkozott be, és a gép tetejének baloldalára került. Ez nyilván a Fujifilmet a menősége miatt vásárlók igényeit szolgálja ki, semmint a profi fotósokét, s magam is úgy találtam, jobb lett volna oda pl. egy ISO tárcsa, de ettől még nem mondanám azt a gyártónak, ha nekem akarná adni a gépet, hogy kösz, nem kell.
A képernyő pedig nem előre fordítható. Ez nem újdonság az X-Tkétszámjegy vonalon, de más Fuji gépekhez képest jelenthet hátrányt is, főleg vloggereknek és szelfizőknek. Streetfotósoknak mondjuk pont szerencsésebb ez a megoldás, hiszen csípő magasságban tartva a gépet állíthatják úgy a képernyőt, hogy így is tudjanak komponálni. Az sem mellékes, hogy a korábbi modelleknél szélesebb körűen használhatók a képernyőn az érintőfunkciók.
Szerintem a hátsó kezelőszervek kiosztása egész szerencsésre sikerült, talán a fénykép visszanézés gomb nincs az általam kedvelt/megszokott pozícióban (lévén a kereső bal oldalán, tehát jobb kézzel nehezebben vagy nem elérhető helyen), de pl. a Q-val jelzett gyorsmenü gomb pont úgy van a gép jobb felső-oldalsó részén (némileg süllyesztve), hogy nem nyomom meg véletlenül, mégis könnyű elérni hüvelykujjal. Mindez nyilván egyéni megítélés kérdése, kinek mi kényelmes. Talán annyi kritikám lenne még, hogy az expo-kompenzáció tárcsát viszonylag könnyű akaratlanul elforgatni, így arra egy záró gomb jól jött volna.
123,8 x 84 x 48,8 mm-es méreteivel és 438 grammos tömegével kézbe simuló, könnyűnek érződő, kompakt kis gép ez.
Tudás, tapasztalatok
Az X-T50-be ugyanaz a 40,2 megapixeles, X-Trans CMOS 5 HR nevű szenzor került, ami a Fujifilm aktuális két zászlóshajójában, az X-H2-ben és az X-T5-ben is hasít. Mondanom sem kell, ezek jóval drágábbak a „kicsinél”: míg az X-T50 váz magában épp 520 ezer forint körüli legalacsonyabb áron érhető el, az X-T5 vázért 760 ezret, az X-H2 vázért kb. 890 ezret kell kifizetni. Ezekben nyilván több, profiknak szánt tudás van, masszívabb, az időjárás viszontagságaiból többet elviselő gépek, de ha csak arra koncentrálok, hogy az X-T50 mit tud, akkor azért az összkép nagyon is kívánatos.
Balatonaligai gokart
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/240 mp, rekesz: f/13, ISO: 250, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
Nem spórolták ki belőle a gyors és elég megbízható autófókuszt és a különféle, meglepően jól működő témakövető módokat (azt a trükköt pl. nem minden, amúgy arcot-szemet követő AF-fel bíró gép tudja, hogy akkor is rajta marad a fókusz az alanyon, ha az hátat fordít a kamerának, de az X-T50 ezt is hozza!). Egyébként van állat, madár, autó, motor + kerékpár, repülőgép, vonat mód is.
Attól függően, melyik AF módot ill. területet használjuk, 117 ill. 425 fókuszpontot használ a szenzor (a fókuszzónát kedvünkre állíthatjuk). Magam úgy tapasztaltam, bőven megbízható az AF. Meglehet, a sportfotósok igényeit nem fogja olyan jól szolgálni ez a kis gép, mint a drágább-nagyobb masinák egy része, és itt most a technológiáról beszélek, nem arról, hogy anno az AF nélküli filmes gépekkel is készítettek a fotográfia igazi mesterei mesteri sportfotókat, szóval van az a fotóstechnika, amit meg lehet szépen tanulni, és akkor bármely géppel meglövöd, amit szeretnél. De a legtöbb fotós számára hozza a 2025-ben elvárható szintet.
Igaz ez az ISO-ra is, mely alapból 125 és 12.800 közé állítható, de kiterjeszthető 64-re ill. 51.200-ra is, bár előbbi dinamika-vesztése és utóbbi zajosodása miatt csak végső esetben használnám ezeket. A zaj úgy 1600-nál kezd láthatóbb lenni, de ISO 3200, akár 6400 mellett is elég szép, jól használható képek készültek. Annál erősebb érzékenységnél persze már többet kell utómunkázni, vagy legalábbis jpg-ek esetében ki kell tapasztalni, hogy a gépbe épített zajmentesítés milyen beállításnál működik a számunkra legjobban (ezt – és +4 közötti skálán állíthatjuk).
A mechanikus zárat 15 percig lehet maximálisan nyitva hagyni (eltekintve a 60 percet engedélyező, külön állítandó bulb módtól), és 1/4000 másodperc a leggyorsabbja. Az elektronikus zárnál is negyedóra a leghosszabb, ellenben 1/180.000s a legrövidebb záridő. Sorozatlövésből 13fps a maximum, de ha beáldozzuk a képterület egy részét, 1,29x-es vágással 20fps-re lehet ezt felhúzni (s ez működik a külön beállítható pre-shot módban is, vagyis a kioldó félig lenyomásától kezdődően). Nyilván van ennél pörgősebb fps-t hozó, profibb gép is.
A dégi Festetics-kastély parkjának részlete a Hollandi házzal, Acros filmszimulációs móddal
Objektív: Fujifilm XF23mmF1.4 R LM WR. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/11, ISO: 125, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35 mm)
Filmszimuláció
Ez olyan terület, amely számos vitát kavart már. Effektíve minden más gépen is lehet színmódokat állítani, a sima standardtől az élénken és különféle monokróm verziókon át az ilyen-olyan-amolyanig (ideértve a szelektív színt, amikor mondjuk csak a piros színes, a többi fekete-fehér). A Fujifilmnél viszont ezeknek filmszimuláció a neve, és az egyes módok egyes, a filmes időkben kapható filmnyersanyagok márkáját/nevét viselik. Provia, Velvia, Astia, Classic Chrome, vagy pl. Acros (ami fekete-fehér film volt). Ha az ember egy picit belegondol, hogy miről van itt szó, nyomban látja, hogy van itt némi csavar (hogy ne használjak erősebb kifejezést), minthogy a digitális gépek egyszerűen nem filmes gépek. Ez adja magát, s még akkor is igaz, ha az ember történetesen kinyomtatja néha a digitális géppel készített fényképeit. Szóval alapból nem lehet olyan.
És sokan, akik sokat használták (vagy használják a mai napig) egyik vagy másik említett filmet, esküsznek rá, hogy amit a Fujifilm kikevert digitálisan, az még ha hasonlít is, nagyon nem olyan, mint az eredeti filmek. Lehet trükközni gépen belül a szemcsésséggel, utólag a képfeldolgozó szoftverekkel, egyszerűen nem lesz olyan az eredmény.
Más meg azt mondja, hogy ez őt nem érdekli, neki pont tetszik a Velvia vagy az Acros, azzal fotóz oszt jónapot. Ezek a módok úgyis csak jpg-ben jelennek meg, RAW-ból meg ki-ki azt hoz ki, amit nem szégyell. És szerintem itt jön be a Fujifilm számítása, ugyanis nagyon sok fotós szereti azonnal feltölteni netes oldalakra a képeit, ahogy azok kiesnek a gépből, tehát jpg-ből, utólagos babrálás nélkül, és nem lennék őszinte, ha azt írnám, nekem nem tetszik egyik-másik filmszimulációs móddal készült egyik-másik fotóm. A többi gépen is lehet babrálni a színmódok beállításaival, ki lehet azokból is hozni karakteres, feltűnő stílusú mixeket, de a Fujiban ezek ugye alapból ott vannak. Szóval el lehet ezekkel játszani, ki-ki a saját ízlése szerint juthat kreatív vagy épp ordítóan művi eredményre. Szokták mondani, hogy bezzeg a filmes időkben nem volt ennyi utólagos módosítás a képeken, de hát ez sem igaz, hiszen előhívás közben rengeteget tudott a fotós változtatni, alakítani a képein. Szóval ha egy mai digitális gépben vannak különféle lehetőségek, akkor miért ne használná ki ezeket adott fotós?!
A filmszimulációs tárcsán egyébként nyolc előre beállított módot találunk, további háromra a saját beállításainkat menthetjük, s van még egy C állás is, amikor a tárcsára fel nem került módokból választhatunk egy menüből (merthogy 20 filmszimulációt tud a gép!). A tárcsa alatti kis kart elhúzva jön elő a vaku. Bár végigpróbálgattam ezeket, magam leginkább a Proviának nevezett standard filmszimulációs módot használtam, minthogy minden túlzást mellőző, szép, természetes színei vannak.
Szántódpusztai ló
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/600 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 160, gyújtótávolság: 31,40 mm (ekv. 47 mm)
Menük
Mint a fentiekből sejthető, az X-T50 sem az a gép, amiben csak pár menübeállítás van, ergo a menü is okoz néha fejtörést. A már említett Q gomb ezért is nagyon hasznos, meg mert max. 16 elemet tehetünk bele, a számunkra legfontosabb beállítások könnyebb elérhetősége kedvéért. Van egyébként az elektronikus kereső mellett is egy programozható funkciógomb, de minthogy az fekete, tökéletesen belesimul a kukucskáló rész fekete környezetébe, úgyhogy beletelt némi időbe, mire felfedeztem a létezését…
Videó
Abból, hogy nincs külön videós gomb az X-T50-en, könnyű arra a következtetésre jutni, hogy a gyártó nem kimondottan filmeseknek készítette ezt a gépet. És ez részint igaz is, bár igazi filmes ezzel is tud jó filmet készíteni. Mert bár azt, hogy videót vennél fel, egy külön menüből kell kiválasztani (abból amelyikből pl. a sorozatfotózás, a panoráma és egyéb módok is választhatók, de a programozható funkciógombok valamelyikére is rátehető), attól még a masina videós lehetőségei egész gazdagok.
Tud 6,2K-t (6240x3510 pixel) 30fps-sel 1,23x-os vágás mellett, 4K-t 30fps-sel teljes képmezőn, vagy 60p-vel 1,14x-es vágással.
Lassított felvételt FullHD-ben (17:9-es képarány mellett, azaz 2048x1080 pixel méretben, nem csak 16:9 / 1920x1080 verzióban) akár 240p-vel is tud, ami 10x-es lassítást jelent – ilyet történetesen még a Sony A7 IV-em sem tud.
A stabilizátor filmezés közben is működik, ahogy a követő AF is, és a Film szimulációs módokat is használhatjuk. Komolyabb filmeseknek elérhető az F-Log2, ami 13 fényértéknyi dinamikai átfogást biztosít, azzal azért lehet utómunkázni. Van 3,5mm-es mikrofon bemenet, ámbár a fejhallgatót csak USB-C csatlakozással kapcsolhatjuk a kamerához.
Akkumulátor, töltés, memóriakártya
Az említett USB-C csatlakozóval lehet tölteni az aksit (tehát kamerán belül, külön fali töltőt nem ad a gyártó). Az NP-W126S névre hallgató akkumulátor egy töltéssel a hivatalos adatok szerint 305 fotót tud lőni, és magam is ekörüli eredményt tapasztaltam. Jónak ezt nem hazudnám a mai mezőnyben, de van ennél rosszabb. Legalább a töltés sem tart nagyon sokáig.
Az X-T50-ben egy SD kártyának van hely, nyilván a sorozatlövés vagy a speciálisabb videók igénylik a gyorsabb fajtájú (UHS-II) memóriakártyákat.
Itt kell szólnom arról, hogy bár jobbára nem látom negatív hatását a fotókon annak, hogy 40,2 megapixelesre van feszítve a szenzor, azért a képek mérete okozhat problémát. Az, hogy legjobb minőségű JPG és RAF (a Fujifilm-féle RAW) mellett egy fotó e két verzióban átlag 72-75 megabyte-ot elfoglal, a memóriakártyán és a számítógépes meg egyéb tároló eszközökön is irdatlanul zabálja a tárhelyet. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy tényleg minden fotónkhoz szükség van ekkora felbontásra, hiába, hogy „abból elvileg jobban lehet vágni”.
Kit
Mint fentebb írtam, a váz magában 520 ezer forint körüli összegbe kerül, de kétféle kitben is elérhető. Nálam az XF16-50mm f/2.8-4.8 R LM WR nevű kitobival járt, ami a 18-55-ös, igen szuper kitzoomot váltotta le. Ezzel együtt 650 ezerbe kerül a kit, és a tapasztalataim azt mutatták, hogy ez egy igazán remek obi, érdemes rááldozni azt az extrát. Külön megvéve 280 ezer forint körüli áron kapható, szóval matek szempontjából is érdemesebb kitben venni. Hamarosan érkezik a teszt róla is.
Az XC15-45mm f/3.5-5.6 OIS PZ nevű, fentinél is kisebb kitzoommal ki lehet fogni egyes üzletekben 550 ezerért is a gépet. Arról az üvegről egyelőre nincs saját tapasztalatom, a neten olvasott vélemények, cikkek alapján becsületes, de nem kimagasló darab. Mondjuk ennyiért akár csak kipróbálni is jó.
Különvélemény
Itt inkább a fotós piac és a trendek kapcsán felmerült gondolataim következnek, s hogy a Fujifilm hogy mozog ezekben, szóval akit csak az X-T50 teszt érdekel, bátran ugorjon a következő részhez!
Ott kezdeném, hogy a Fujifilm talán a legtöbb vitát generáló gyártó a fényképezőgépek piacán, méghozzá azért, mert nem pusztán nagyon adnak a gépeik külső megjelenésére, de konkrétan arra építik a kampányaikat, hogy menőnek, kívánatosnak állítják be ezeket a masinákat. Ld. azt a részint gerjesztettnek érződő őrületet, ami a fix obis, kompakt, csuda-retró X100VI kapcsán kialakult. Más gyártóknak is vannak retró kinézetű gépei (elég csak az Olympus/OM System megannyi termékére utalnom), de a coolság, hipszterkedés sehol nincs ilyen szinten túltolva.
Ezzel kapcsolatosan volna egy objektív és egy szubjektív meglátásom. Előbbi az, hogy ha az ember mondjuk autót vesz, akkor sem csupán praktikus szempontok alapján dönt, a legtöbbek döntésében közrejátszik adott kocsi külseje is. Miért lenne ez másként a fényképezőknél?! Amíg adott gép hozza, amire adott fotósnak szüksége van, mit számít, hogy a külseje és a hype miatt IS vette meg az adott gépet az adott fotós?!
A szubjektív véleményem pedig az, hogy profi fotósból, akinek csak a tudás számít, aki tényleg ki is használja a mai gépek hiperszónikus mindenféle tudományát, relatíve kevés van, a nagy többség valószínűleg többé-kevésbé hobbiból, saját örömére fotózik, tegye bár azt pusztán azért, hogy menőnek lássák a többiek, vagy hogy néha lefotózza a családját, vagy akár profikat megszégyenítő érzékenységgel és látásmóddal. És ebbe az örömbe simán beletartozhat az, hogy örömet okoz az embernek, hogy neki személy szerint jól esik ránéznie is arra a gépre, amivel fotózik. Még akár az is beleférhet, hogy a tükörben nézegeti magát, hogy milyen jól néz ki adott géppel, hát kiköpött XY (ide be lehet illeszteni tetszőleges klasszikus, közismert fotográfus nevét). Nem mindegy? Kinek árt vele?! Ha anyagilag megengedheti magának, ám tegye. Lehet, hogy a Fujifilm egyes gépei, vagy más gyártóké is, a hype miatt is némileg drágábbak a többinél, de arra még egyik gyártó sem vetemedett, hogy csináljon egy igazán frankó gépet, és azt a többieknek alávágva, jó olcsón adja…
Amúgy meg a retró külső kapcsán megosztanék egy személyes esetet. Történt, hogy az akkor elég újnak számító, szép kis retró külsejű Panasonic GX80-ammal fotóztam egy jobbára családoknak szóló rendezvényen, és egy fiatal srác, az apja vaskos, tükrös Nikonjával vagy Canonjával a nyakában megkérdezte, hogy ez ugye valami nagyon régi gép nálam. Szóval tessék, a menő retró külső visszafelé is elsülhet J
A filmszimulációs módokról pedig még annyit, hogy nyilván nagyon sok fotós számára parasztvakításnak hatnak, de nagyon sokan vannak, akik szeretik azonnal megosztani a neten a fotóikat, és az ő szempontjukból nagyon is előny, hogy ennyi kreatív lehetőség van az X-T50-ben, és tök jól eltalált, klasszul kinéző jpg-eket lehet lőni vele, amiken nem kell semmit szöszölni utólag. Attól még, hogy miket tud ez a gép, ehhez is tudni kell úgy fotózni, hogy ne bukjon be vagy égjen ki a kép, és a többi.
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/5, ISO: 200, gyújtótávolság: 21,40 mm (ekv. 32 mm)
Összegzés
Az APS-C szenzoros kamerák piaca mára igencsak kibővült, a Sony és a Fujifilm gépei mellé erős masinákat adott ki a Nikon és a Canon is, van tehát miből választani, ha ilyesmit szeretnénk venni. Az X-T50 mellett szól a relatíve alacsonyabb ára (aminek minden forintját megéri), a beletett számos jóság (mint a meglepően megbízható követő AF, a számtalan kreatív lehetőség stb.), a gazdag objektívkínálat, a jól kezelhető felület és a kényelmes, könnyű kialakítás is. Meglehet, profi fotósok egyes speciális igényeit nem elégíti ki, de általában véve annyira jól használható, és annyira jó fotókat (és videókat!) lehet vele készíteni, hogy élmény vele fotózni. Igen, menő retró külsőt kapott, és van benne olyasmi, amit sokan fölöslegesnek ítélnek, de aki egy stílusos és jól használható fényképezőre vágyik, az nem fog csalatkozni.
Értékelés: 4,8 pont
Pro:
- hiába az X-T5 „kistestvére”, így is nagyon sokat tud, és szép képeket lehet vele készíteni
Kontra:
- azért néha jól jönne, ha lenne rajta némi eső/porvédelem
A fényképezőgép honlapja: www.fujifilm-x.com/hu-hu/products/cameras/x-t50
Technikai adatok
Fujifilm X-T50
Objektív foglalat: Fujifilm X bajonett
Szenzor: APS-C X-Trans CMOS érzékelő (23,5 x 15,6 mm)
Tényleges felbontás: 40,2 megapixel
Képstabilizátor: szenzoreltolásos (5 tengelyes / 7 fokozatnyi)
Fényérzékenység: ISO 125 – 12.800 (kiterjeszthető ISO 64-re ill. 51.200-ra)
Élességállító rendszer: 117/425 pontos, fázisérzékelős-hibrid autofókusz-rendszer
Manuális élességállítás: Igen
Záridő: 1/180.000 – 15 perc (Bulb módban kiterjeszthető 60 percre)
Beépített vaku: van (de van vakupapucs is)
Elektronikus kereső: van, 2,36M felbontású elektronikus kereső
Hátsó kijelző: fel-le fordítható TFT LCD – Érintőpanel; mérete: 3”; felbontás: 1,84M képpont
Memóriakártya: egy SD/SDHC/SDXC UHS-II kártya helyezhető bele
Méret: 124 x 84 x 49 mm
Súly: 438 g
Időjárásálló: nem
Híd a Zuglói Japánkertben
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/16, ISO: 200, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
Paradicsom a Zuglói Japánkertben
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/680 mp, rekesz: f/4,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
Vajdahunyad-vár
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/680 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 28,70 mm (ekv. 43 mm)
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/4,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
A Magyar Zene Háza bejárata
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/110 mp, rekesz: f/5, ISO: 160, gyújtótávolság: 16 mm (ekv. 24 mm)
A dégi Festetics-kastély részlete
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/4, ISO: 160, gyújtótávolság: 37,40 mm (ekv. 56 mm)
A dégi Festetics-kastély egyik kiállításának részlete
Objektív: Fujifilm XF23mmF1.4 R LM WR. Záridő: 1/420 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 200, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35 mm)
Dégi asztalok Acros filmszimulációs móddal
Objektív: Fujifilm XF23mmF1.4 R LM WR. Záridő: 1/40000 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 125, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35 mm)
A dégi Festetics-kastély parkjának részlete, játékkamera móddal
Objektív: Fujifilm XF23mmF1.4 R LM WR. Záridő: 1/1400 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 125, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35 mm)
A dégi Festetics-kastély parkjának részlete, miniatűr móddal
Objektív: Fujifilm XF23mmF1.4 R LM WR. Záridő: 1/1800 mp, rekesz: f/3,2, ISO: 125, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35 mm)
A dégi Festetics-kastély hátsó bejárata
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/4,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
Hintaló a Szántódpusztai Majorság múzeumában
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/3,7, ISO: 800, gyújtótávolság: 30,50 mm (ekv. 46 mm)
A Szántódpusztai Majorság retró irodája
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/3,1, ISO: 640, gyújtótávolság: 19 mm (ekv. 29 mm)
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/3,7, ISO: 640, gyújtótávolság: 31,40 mm (ekv. 47 mm)
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/17 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 1600, gyújtótávolság: 37,90 mm (ekv. 42 mm)
Szántódpusztai papagájok (a rács ellenére is könnyen követte a madár követő AF a témát)
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/4,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
A Szántódpusztai Szent Kristóf kápolna
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/550 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 160, gyújtótávolság: 28,70 mm (ekv. 43 mm)
A Szántódpusztai Majorság egyik épülete Acros filmszimulációs móddal
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/1100 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 125, gyújtótávolság: 23,40 mm (ekv. 35 mm)
Faló a mendei Szekeres Udvarban
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/3200 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 16 mm (ekv. 24 mm)
Angyal a Fiumei úti sírkertben
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/350 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 200, gyújtótávolság: 40,80 mm (ekv. 61 mm)
Mozaik részlete a Fiumei úti sírkertben
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/4, ISO: 320, gyújtótávolság: 30,50 mm (ekv. 46 mm)
Sír részlete a Fiumei úti sírkertben
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/1100 mp, rekesz: f/4,8, ISO: 320, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
Antall József síremlékének részlete a Fiumei úti sírkertben
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/5, ISO: 320, gyújtótávolság: 30,50 mm (ekv. 46 mm)
Luna
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 20,80 mm (ekv. 31 mm)
Velvia (élénk) színek
Objektív: Fujifilm XF16-50mmF2.8-4.8 R LM WR. Záridő: 1/220 mp, rekesz: f/4,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 75 mm)
Paddy
Objektív: Fujifilm XF23mmF1.4 R LM WR. Záridő: 1/240 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 125, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35 mm)
(-)
