Az X-E4 bő négy évvel ezelőtt jelent meg, így nem meglepő, hogy az X-E5 valóban számottevő újdonságokkal szolgál. Kezdve azzal, hogy ugyanaz a 40,2 megapixeles X-Trans CMOS 5 érzékelő és X-Processor 5 motor van benne, ami a Fujifilm jelenlegi csúcsgépeiben (igaz, több, mint három éve jelent meg az első olyan gép, ami ezeket használja). Túl azon, hogy 26,1-ről 40,2-re nőtt a megapixelek száma, csomó apróbb-nagyobb funkció is került az új gépbe, de ami a leginkább látványos, az az, hogy van némi markolata (az X-E4-nek nem volt).
Kézbe véve
Ez a markolat minimálisnak hat, mégis nagy segítség, még akkor is, ha az amúgy kicsi és könnyű (124,9 mm x 72,9 mm x 39,1 mm, 445 gramm) vázon a nagyobb objektívek megtartása amúgy nehézkesebb. Ha az apró, Fujinon XF23mm F2.8 R WR nevű kitobjektívvel együtt vesszük az X-E5-öt, megtévesztő a hasonlóság a Fujifilm X100VI-tal (az utóbbi évek legsikeresebb, fix objektíves kompakt fényképezőgépével).
Ránézésre talán fel sem tűnik, de a masina teteje megmunkált alumíniumból készült, s így masszívabb is, mint az előd (bár így sem időjárásálló). Érdekes módon a szélek nem annyira lekerekítettek, bár annyira nem élesek, hogy elvágjuk a géppel az ujjunkat.
A fekete-ezüst és teljesen fekete verzióban kapható, klasszikus távolságmérős (mondjuk ki: Leica) külsejű váz több funkciógombot és tárcsát rejt, mint amit elsőre észreveszünk. Ezekről lentebb.
A hátsó monitorról sem ordít, hogy előre fordítható, pedig így van, s ez is újdonság. Nem lehet ugyan oldalra kifordítani, ám vízszintesbe igen, ahogy lefelé is lehet valamennyit dönteni (pl. ha a fejünk fölül fotóznánk), és szelfizéshez-vloggoláshoz 180 fokban előre is hajtható, ami alighanem sokaknak számít (és tegyük hozzá, az X100VI sem tud ilyet!). Ez a megoldás főleg a streetfotósok számára hasznos, mindazonáltal érdemes óvatosan hajtogatni a monitort fel és le, még ha nem is tűnik gyengének a mechanizmus, mert ez mindenképp sérülékenyebb része a gépnek.
Felszereltség, tudás, használati tapasztalatok
Ahogy a Fujifilm számos gépénél megszokhattuk, külön tárcsa van a záridőnek a gép teterjén, és a gép jobb széléhez közel expo-kompenzáció tárcsát is találunk. Ez klassz, de még jobb lenne, ha lenne rajta rögzítő gomb (ami az utóbbi években jött divatba), mert úgy tapasztaltam, könnyen elfordul, akár azért, mert a fotós véletlenül hozzáér, akár akkor, ha a táskánkban viszonyag szűkebb helyen tartjuk. (A rekeszt a legtöbb Fujinon objektív esetében az objektíven lévő gyűrűvel lehet állítani.)
Fölül, a vakupapucstól balra találjuk az X-E5 egyik látványosabb újítását, azt az ablakot, amelyben az aktuálisan használt filmszimulációs mód látható. Maga a tárcsa az EVF mellett helyezkedik el (így megeshet, hogy a szemérzékelő működésbe lép, ha olyan szögből nyúlunk a tárcsához), és bár nincs rajta az összes elérhető mód, a zöme ott van (és van benne olyan állás, amit kedvünkre beprogramozhatunk).
Ugye a filmszimulációk a Fujifilm kamerák egyik legfőbb jellegzetességei – van, aki imádja őket, pl. mert kreatívan lehet velük jpg-ben fotózni, más meg azt mondja, hogy fölösleges parasztvakítás, mert ő úgyis RAW-ban fotóz. Ki mire használja ugye. Ha engem kérdeztek, a filmszimulációs módok ezen elhelyezése az eddigi legjobb megoldás. Pl. a Fujifilm X-T50-en az egyik fölső tárcsát erre pazarolták el, miközben annyi minden mást tehettek volna oda. Az X-E5-ön ez a kis ablak diszkrét, nincs rossz helyen, nem érzem azt, hogy fölösleges helypazarlás. Aki pedig szívesen használja ezeket a színprofilokat, annak nem kell menük dzsungelén átverekednie magát, hogy előkerítse őket.
Szintén sajátos (egyben retro) megoldás az a kis vezérlőkar (és gomb), ami a gép elején, fölül, a záridő tárcsához közel található. Ilyen van az X100VI-n is, és bár ennek is átprogramozható a funkciója, alapvetően két dologra használható. Egyrészt az egyik irányba elmozdítva a digitális telekonvertert aktiválja, mely 1,4 ill. 2x-es nagyítást ad. Ez elsőre hajmeresztő ötletnek hangzik, hát miféle fotós használ digitális zoomot?! Ám az a helyzet, hogy abból a 40,2 megapixelből lehet ám vágni bőven, és ha nincs nálunk másik objektív, de jól jönne valami telébb látószög, akkor mégis hasznos lehet ez a digitális telekonverter, különösen mivel így könnyebb vele komponálni.
A kar másik alap funkciója a nézetmódot állítja, különösen, hogy mit látunk a gép bal felső-hátsó részére helyezett elektronikus keresőben (ez tehát nem átnézeti kereső, mint az X100VI-ben). Akik használtak filmes gépeket, azoknak üdítő lesz látni a piros feliratokat-jeleket, melyek az egyik ilyen nézetmódnál felbukkannak.
Bigfoot Preston és Redbreast Wilson a Muzikumban
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/75 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1250
Szintén sajátos és meglepő megoldással a gép aljára került a Bluetooth gomb, a Q feliratú gyorsmenü gomb pedig olyan jól van elhelyezve a gép hátsó jobb felső részénél, hogy nem lehet véletlenül megnyomni (nekem legalábbis egyszer sem sikerült). Amúgy a gép hátsó oldala is letisztult, elegáns, ami egyfelől jó, másfelől beletelt némi időbe, mire megszoktam a képek visszajátszására szolgáló Play gomb helyét. Összességében mégis azt mondanám, hogy amilyen kis kompakt és sajátos ez a masina, a kezelése túlnyomórészt sima volt számomra.
A gépben 5 tengelyes stabilizátor van, ami a Fujifilm közleménye szerint középen akár 7, a széleken pedig 6 fényértéket fog meg.
Érzékenység szempontból az ISO 125 a normál (avagy natív) tartomány egyik vége (az X-E4-ben 160 volt), és 12.800 a másik, ám ISO 64 ill. 51.200 is elérhető kiterjesztett módban. Úgy tapasztaltam, ez a gép/szenzor meglehetősen jól kezeli a magasabb érzékenységet, bár nyilván jelentkezik zajosodás úgy 1600-tól.
Balaton minimál
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/600 mp, rekesz: f/6,4, ISO: 250, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 35mm)
A hibrid autófókusz rendszer 425 fókuszpontra épül, megannyi különféle beállítással és móddal, ideértve az egyre elterjedtebb, mesterséges intelligencia alapú témafelismerő módokat is. Általában véve elég fürge és megbízható az AF, bár sportfotózáshoz nem ez a gép való. (Mármint, persze, nem volt az olyan rég, amikor a sportfotósok megtanultak úgy fotózni, AF meg minden ilyen extra nélkül, hogy mégis meglegyen A Kép, de most arról beszélünk, hogy jelen korunk technikai szintjéhez mérten mire képes ez az adott gép.)
Sorozatot mechanikus zárral 8fps-sel lehet vele lőni, elektronikus zárral 20 kép / másodperc a maximum, és elektronikus zárral elérhető az 1/180.000 másodperces záridő is, szóval meglehet, egy sportos kolibrit azért mégiscsak le tudunk úgy fotózni, hogy meglegyen a bemozdulatlan szárny…
Hivatalos adatok szerint az akku egy töltéssel 305 képet tud készíteni, a valós életben nekem sikerült ennél többet is kihozni belőle, de azért szó nincs arról, hogy ne lenne alap, hogy mindig legyen nálunk legalább még egy feltöltött akkumulátor.
Videó
Jobbára ugyanazt kapjuk itt is, mint az X-Trans CMOS 5 HR szenzorral szerelt többi gépben, és ez alighanem több, mint amire a legtöbbünknek videós vonalon szüksége van, ugyanakkor nem biztos, hogy elég a komoly filmeseknek. Van 6,2K 30p-vel, 1:23x-os vágással (ami nem olyan vészes), 4:2:2 10-bit felvétellel. 4K-t 60p-vel is rögzíthetünk, FullHD-ból pedig 240p a maximális, amennyiben lassított videót szeretnénk rögzíteni. Van F-Log 2 profil, 14+ fényértéket átfogó dinamikával, és külső felvevővel 12-bites RAW videót is lehet rögzíteni.
Van mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet viszont nincs, ellenben állítólag a dobozban van egy USB-C / 3,5mm jack adapter, ami üdvözlendő, csakúgy, mint a megszokottnál „dizájnosabb”, retro jellegű vállpánt. (Minthogy nálam doboz nélkül járt tesztelésen a gép, így ezekről csak olvastam.)
Streetfotó a Bazilikánál
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Mire való, kinek ajánlható?
Pusztán a praktikum felől közelítve ez viszonylag behatárolt. Mivel a keskeny markolat és a gép kisebb mérete miatt a megtermettebb objektíveket kissé kényelmetlen (vagy több odafigyelést igényel) használni, alapból jobb lesz azoknak, akik a rendszerben elérhető kisebb zoomokat, de főleg a kisebb fix objektíveket szeretik használni. Ez még nem zár ki olyan őrült sok területet, de ha hozzávesszük, hogy bár van stabilizátor az X-E5-ben, de időjárásálló tömítéseket, bevonatot, akármit nem kapott, máris erősen szűkülni látszik a kör. Amúgy ránézésre tökéletes streetfotós gépnek tűnik, de hát ha nem lehet kivinni esőbe…?
Viszont ha épp kegyes az időjárás, akkor csak megmutatkozik a kompakt méret és súly előnye!
Az sem mellékes, hogy az APS-C szenzor, ha nem is fullframe, de azért mégiscsak messze magasabb képminőséget jelent, mint a mindenki által használt mobiltelefonoké.
Nyilván sok olyan fotós van, akinek a fényképezőgép szimpla eszköz, pláne a profik esetében az a cucc, amivel pénzt lehet keresni, és nekik vannak olyan igényeik, amelyeket az X-E5 messze nem elégít ki. De azok száma is jelentős, akik értékelik, ha a fényképezőgép, mint tárgy, maga is szép, jó kézbe venni, és hát valljuk be, a Fujifilm elég sok ilyet gyárt. Lehet erre legyinteni, hogy ez csak marketing, de az én saját tapasztalatom az volt, hogy amikor végre jobb lett a november végi idő, és rá tudtam szánni azt a néhány órát, hogy nyakamba vegyem a várost, kimondottan jó élmény volt ezzel a géppel fotózni. Ahogy ráállt az agyam a gombok-tárcsák elosztására, egyszerűnek és simának éreztem az X-E5 használatát. Nem is csak az, hogy elkapott az a sokat emlegetett flow, meg hogy csak a témára és a komponálásra kellett koncentrálnom, de tényleg az volt az érzésem, hogy minden sajátossága (akár furcsasága) mellett is ez egy olyan gép, amit azért készítettek, hogy jó legyen vele fotózni.
Ha megvesz az ember egy fényképezőt, nyilván elsősorban a beletett technológiáért fizet, de ezen túlmenően a gyártók gyakran egészen eltérő filozófiát, hozzáállást képviselnek. A Fujifilm esetében valóban ott van ez a „menőzős”, divatos vonal, hogy akkor a fényképező mintegy kiegészítő, státusszimbólum, meg ilyenek. Mégis úgy érzem, hogy még a sajátos (akár furcsa) megoldásaival együtt is az X-E5-öt úgy építették meg, hogy élmény legyen vele fotózni.
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/220 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Összehasonlítás
Nem szólnék most a többi, APS-C szenzoros rendszerről, vagy más tekintetben hasonló nem-fujifilm gépekről, viszont a piacon elérhető többi Fujifilm X masináról muszáj lesz, elsősorban az X-E5 ára miatt. Az ugyanis úgy 619 ezer forintnál kezdődik, az apró, de jó XF 23mm f/2.8 R WR fix objektívvel együtt meg épp egy százassal drágább. És ez sok pénz, akkor is, ha megszolgálja ezt az összeget.
Ha szükségünk van 40 megapixelre, amiből ugye lehet azért vágni bőven, akkor az SLR külsejű, de nem számottevően nagyobb X-T50 és a masszívabb, az időjárás viszontagságait jobban viselő, még jobban felszerelt zászlóshajó, az X-T5 is szóba jöhet. Előbbi váz 575 ezerbe, utóbbi 660 ezerbe kerül (egy aktuális akcióban, mert különben 767ezer Ft az ára). Ha maradnánk a távmérős dizájnnál, és nem akarjuk az obikat cserélgetni, hát ott a szénné hype-olt, de nyilván tényleg remek X100VI, melyért 720 ezer forintunktól kell megválnunk.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, és elismerjük, hogy 26,1 megapixel is elég ahhoz, amit fotózunk, akkor jellemzően olcsóbban (akár jóval olcsóbban) is megúszhatjuk az olyan gépekkel, mint az X-S20, az X-T30 III vagy a szintén távmérős retro feelinget domborító X-M5. Mindegyik jó, és mindegyiknek máshol vannak a határai.
Ezért ha választani kell, elsősorban a saját határainkat és igényeinket kell tisztán látnunk.
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/2000 mp, rekesz: f/2, ISO: 160
Összegzés
Az X-E5 szép. Önmagában is műtárgynak hat. De ami a fő: olyan fényképeket készíthetünk vele, amelyeket ugyanezekkel a szavakkal lehet leírni. Van benne csomó modern tudás, funkció, teret enged a kreativitásnak. Mérete-súlya miatt alkalmas rá, hogy egy kisebb objektívvel (amilyen a kitben hozzá járó, meglepően jól muzsikáló XF 23mm f/2.8 R WR) akár minden áldott nap magunkkal hordozzuk. Nem profiknak való igásló, de az elmélyültebb fotózáshoz, olyan alkalmakhoz, amikor az ösztöneinkre vagy a szerencsére bízzuk magunkat, és főleg, amikor az időjárás nem problémás, eszményi társ.
Értékelés: 4,7 pont
Pro:
- érdekes és hasznos megoldásokkal felreszelt, egy apró objektívvel együtt zsebben is elférő, szerethető fényképező
Kontra:
- azért nem A Tökéletes Streetfotós gép, mert nem időjárásálló, és az ára sem baráti
Technikai adatok
Fujifilm X-E5
Objektív foglalat: Fujifilm X
Szenzor: APS-C X-Trans CMOS érzékelő
Tényleges felbontás: 40,2 megapixel
Képstabilizátor: szenzoreltolásos (5 tengelyes / 7 fokozatnyi)
Fényérzékenység: ISO 125 – 12.800 (kiterjeszthető ISO 64-re ill. 51.200-ra)
Élességállító rendszer: 425 pontos, fázisérzékelős-hibrid autofókusz-rendszer
Manuális élességállítás: Igen
Záridő: 1/4000 s (elektronikus zárral 1/180.000 s)
Beépített vaku: nincs (vakupapucs van)
Elektronikus kereső: van, 2,36M OLED elektronikus kereső
Hátsó kijelző: Teljesen előre fordítható TFT LCD – Érintőpanel; mérete: 3”; felbontás: 1,04M képpont
Memóriakártya: egy SD/SDHC/SDXC UHS-II kártya helyezhető bele
Méret: 124,9 mm x 72,9 mm x 39,1 mm
Súly: 445 g
További tesztképek:
Éjjeli Budapest
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 640
Redbreast Wilson a Muzikumban
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/105 mp, rekesz: f/2, ISO: 1250, gyújtótávolság: 90 mm (ekv. 135mm)
Bigfoot Preston a Muzikumban
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/70 mp, rekesz: f/2, ISO: 1250
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/240 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/90 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/170 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 320
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/150 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 320
A Szent István Bazilika homlokzatának részlete
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/52 mp, rekesz: f/11, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/450 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Csillag és kereszt
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/2, ISO: 200
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/2, ISO: 200
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/350 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/3,6, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/2700 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/170 mp, rekesz: f/2, ISO: 640
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
A Magyar Külkereskedelmi Bank épületének részlete
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/340 mp, rekesz: f/2, ISO: 125
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/3800 mp, rekesz: f/2, ISO: 160
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/4000 mp, rekesz: f/2, ISO: 160
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/450 mp, rekesz: f/2, ISO: 200
A megállított homokóra
Objektív: Fujinon XF 90mm f/2 R LM WR. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/2, ISO: 200
Paddy
Objektív: Fujinon XF 23mm f/2.8 R WR. Záridő: 1/70 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 800
(-)
