Riportfelszerelés? Esetleg portré? Képstabilizátor és/vagy nagy fényerő. A nagy fényerő általában csak az F2.8-as zoomokat jelenti a legtöbb fotósnak. Ők nem tudják, hogy van F2, F1.8, F1.4, F1.2-es lencse is. Sorjában, 0.5 fényértékkel nő a fényerősség. Egy ilyen lépcsőfok pedig kb. 10 perccel meghosszabbítja a munkánkat, ha megy le a nap, vagy előbb elkezdhetünk fotózni hajnalban. Az F2.8-as zoomhoz képest a 2/35 mm-es fix objektívvel 20 perccel több a „munkaidőnk” riportnál, az 1.8/85 mm-es objektív pedig plusz fél órát ad. Ez a két lencse újonnan sem drága, és az utóbbival nagyon szépen lehet portrézni. Nemcsak műteremben, kültéren, sok fényben, hanem gyertyafénynél és kék órában is. A kék óra-vízpart kombináció, illetve a nyílt hegytető-kék óra kombináció nagyon szép, lágy fényeket ad! A kék égnél nagyobb soft-box ugyanis egyetlen egy műteremben sem található a világon. Fekete-fehérben is nagyon ajánlom kipróbálni!
Ha „csak” kit objektívünk van, az sem baj. A stabilizátor segíthet a dolgon. A modern kit objektívekben is 4 fényértékes stabilizátor van, azaz ha például 1/125 s expozíciót tudunk biztosan megfogni stabilizátor nélkül, akkor 1/8 s-ot exponálhatunk a stabilizátor segítségével. Ez sokat jelent! A háromlábú állvánnyal ellentétben az egylábú állvány jól használható képstabilizátorral, így a 2-3 fényértékes stabilizátorokat is „fel lehet segíteni” a modern stabilizátorok szintjére. Egy mobil állvány, egy stabilizátor, és fényerőben máris ütőképesek vagyunk. Mindössze egy dolgot ne felejtsünk (a szúnyogriasztón kívül): a stabilizátor csak a fényképezőgép remegését stabilizálja. A téma mozgását nem! Nem mindent lehet tehát lefotózni képstabilizátorral, amit viszont nagy fényerővel lefotózhatunk.
Másfelől a nagy fényerő az autofókusznak jelent gondot! Lehetőleg csak a középső AF-mezőt használjuk, hogy a kép szélén fokozottan jelentkező lencsehibák ne okozzanak félrefókuszálást. Nagy fényerőnél a mélységélesség is nagyon kicsi, ezért pontosan oda állítsunk élességet, ahol éles pontot szeretnénk a képen.
Kékórában fotózva Fotó: Török György
Mit tehetünk a zaj ellen? Ma már egyre kevésbé bír tartalommal ez a kérdés. A mai gépek CCD-i ISO 800/30°-on is szép, alig zajos képet adnak. Hasonlóan nagyot fejlődtek a RAW konvereterek zajelnyomó algoritmusai is. Alapvetően arra kell figyelnünk, hogy a hosszú expozíciót nem szereti a CCD. Egy bizonyos határon túl vészes mértékben zajosodik a kép az expozíciós idő növelésével. Ezt kell kitapasztalnunk. Az 1998-as Kodak DCS-520-as gépem ¼ s-nál hosszabb expozíciónál már zajosodott. Ha elértem ezt a küszöbértéket, rekeszt nyitni pedig nem tudtam, inkább a fényérzékenységet növeltem, mert például az 1/8 s - ISO 800/30° jobb képet adott az ¼ s - ISO 400/27°-nál. Két éve a Canon EOS 500D-t teszteltem, ahol 10-15 s közötti záridőknél érezhető ez az ugrás. 10 év alatt igen sokat fejlődött a technika, hiszen 10x-esre nyúlt a használható leghosszabb záridő, és nagyjából 10x-esre nőtt a megapixelben mérhető felbontás is. Általában véve a kék órás városképekhez másodpercnyi hosszúságú expozíció kell, F8 környékén, ISO 100/21°-os fényérzékenységnél. Itt tehát a zajjal nem lesz problémánk.
Kézből fényképezett riportnál pedig a stabilizátor vagy a nagy fényerő, valamint a fényfoltok keresése akadályozhatja meg, hogy túlságosan zajos képet adó fényérzékenységgel kényszerüljünk fotózni. Ha mégis így járunk, a RAW képet a gép eredeti felbontásához képest kisebb felbontásban nyissuk meg. A RAW konverter zajszűrő modulja így hatékonyabban tud dolgozni. Egyébként sem szentségtörés egy 15 megapixeles képet 12 vagy 10 megapixelre kibontani. Hiszen néhány évvel ezelőtt még az ekkora felbontású gépek is újdonságnak számítottak. Végül: riportnál a zajt ki is lehet használni, ugyanis a szemcsés képeknek is van hangulata, egyedi képi hatása. Ez esetben pedig pont a zaj elkerülése érdekében felsorolt tennivalókat kell fordítva alkalmazni: legmagasabb fényérzékenység, hosszabb expozíciós idők, plusz zaj hozzáadása Photoshopban.
Fotó: Török György
Komoly, szakmai trükkök? Igen, léteznek. A kék óra jellegzetességeit magasabban álló napnál, több fényben, kényelmesebben dolgozva is előállíthatjuk. Különösen az amerikai reklámfotóban jellemző az, hogy magasabb állású napnál tabakszűrőzik az eget. De ettől eltekintve, a kevésbbé látványos kék órára is rásegíthetünk a következő módokon. Analóg esetben- sajnos csak színes negatívnál működik, és kézilaborban, kézi hívással - a színhívóba nem teszünk startert, azaz kálium-bromid-oldatot. Emiatt a legalsó réteg hívása háttérbe szorul, ami miatt erősen kékülnek majd a szkennelésen vagy a nagyításon az árnyékok. Digitális esetben a Photoshop RAW konverterének utolsó, vagy utolsó előtti fülecskéjét kell megkeresni: „Camera profile”. Ez az igazi profik színszűrő ablaka: beállíthatjuk az egyes alapszínek („RGB”) színezetét és telítettségét. Ezekkel akár egy-egy filmet ius szinte pontosan reprodukálhatunk. Az árnyékok csúszkával pedig az árnyékok színét állíthatjuk kékebbre, ugyanúgy ahogyan ezt az analóg laborban a fátyolgátló-retarder elhagyásával megteheti a profi laboráns. A kék órában ugyanis mindig kékülnek az árnyékok.
Török György
műszaki és reklámfotográfus
