Forrás: urbanplayer.hu

A módszere a minimális utómunkán túl abban a klasszikus trükkben rejlik, hogy a filmszalag adott részére két beállítást is ráfotóz.

Az egyik rendre egy emberalak, a másik pedig egy plusz tájkép vagy városi környezet. A kettőnek az összjátékából pedig valami egész különös otthontalan melankólia érzete támad, mintha mindig másutt lennének a szereplők, mint ahol éppen lenniük kéne.

(via)