Zsolt 1974 ben született Debrecenben, és nem ma kezdte az ismerkedést a fotográfiával. Már gyermekként fellángolt benne az érdeklődés a képalkotás iránt, akkoriban elsősorban édesapja hatására, aki amatőr fotográfusként rengeteg képet készített.
Kezdetben még nagybátyja Pajtás és testvérétől örökölt Zenit gépeivel gyakorolt és fedezte fel a saját maga kreativitását és annak határait. Később elhatározta, hogy a fotózást hivatásként fogja művelni, beállt „fotósipari tanulónak”, majd –mintegy húsz évvel ezelőtt-, 1995-ben elvégezte Debrecenben a Fényképész Szakmunkásképző iskolát. Ebben az időszakban, ahogyan sokan mások, még analóg kamerával fotózott, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Egy filmes Canon EOS 5-ös géppel örökítette meg a ballagások, esküvők, családi események történéseit. A debreceni, alkalmazott fotográfiával eltöltött évek után Budapestre utazott szerencsét próbálni, nem kisebb céllal, mint hogy betör a reklámfotósok zárt világába.
Vásárolt egy rollfilmes kamerát és igen hamar nagyformátumban kezdett el dolgozni. Használt többek között Hasselbladot is, amihez beszerezte a legkülönfélébb optikákat. Ebből az SWC típust, ami egy nagyon szép nagylátószögű kamera, a mai napig is őrzi. 1998-ban egy fotólaborban dolgozott mintegy két évig. Az épületfotó műfajhoz úgy keveredett, hogy ebbe az üzletbe járt Polgár Attila fotós is, akivel hamar megtalálták a közös hangot. Sokat beszélgettek a különféle fényképezőgépekről és egyik délután elmentek közösen a West End City Centert fényképezni, ami Zsolt számára mérföldkövet jelentett a fotózásban, ugyanis ezen a napon, beleszeretett az építészeti fotógráfiába.
Jelenleg egy Canon 5 D Mark II digitális kamera a mindennapi munkaeszköze, és Sinar f2 Sinar Emotion digitális hátfalat használ, de saját bevallása szerint szeretné egyre gyakrabban elővenni a 8x1o inches Sinar filmes kameráját is.
Véleménye szerint, a profit az amatőrtől az különbözteti meg, hogy az előbbi képes az épületeket lenyűgözően, legjobb aspektusukan láttatni. Nagyon fontosnak tartja, hogy parallaxis korrigáltak legyenek a házak oldalai, hiszen ettől születnek szép, feszes, és szabályos képek.
Kíváncsiak voltunk, hogy pályája csúcsán, mi az, ami inspirálja. Zsolt úgy gondolja, hogy mindig van hová fejlődni, szeretne még jobb és színvonalasabb munkákat készíteni itthon Magyarországon, és szerte a világon egyaránt. Büszke a nemzetközi sikereire, láthattuk fotóit a Wallpaper CityGuide Budapesten, vagy éppen az idei tavaszi fesztivál londoni metrón szereplő hirdetésein.
Fontosnak tartja a közreműködését abban a törekvésben, hogy a fotót ne csak termékként kezeljék az emberek, hanem el is fogadják azt, úgyis mint művészeti alkotást, mert az rendelkezik azzal a bizonyos többlettel, ami maga a művészeti érték, amit a fotós munkáival megmutat, kifejez. A fotográfia mai helyzetét illetően úgy látja, hogy sajnos – és ezzel főleg a hazai viszonyokra utal -, nem csupán a laikusok, de gyakran még a megrendelők sincsenek tisztában a fotográfusok szerzői jogaival, és ezért sürgősen tenni kell valamit.
Azt nyilatkozta, hogy pályája és szakismerete jelenleg is folyamatos fejlődésben van, amihez nagyban hozzájárulnak azok a kortársak, akik igényesen, és a fotózás szakmai ismereteinek birtokában olyan szinten alkotnak, ami számára példaértékű. Ebben az értelemben mesterének tartja a Debrecenben élő és alkotó Vencsellei Istvánt, Máthé Andrást, de nem utolsó sorban Polgár Attilát is, akitől-kezdetektől fogva rengeteget tanult, és akihez mai napig is szakmai barátság köti,- mint mondta - valójában a karrierjét is neki köszönheti.
A külföldi alkotó fotográfusok közül Ivan Baanholland épületfotós munkáit szereti nagyon, napi munkáihoz pedig a legtöbb inspirációt Atget (www.atgetphotography.com) fotói jelentik számára.
Jelenleg is számos projekten dolgozik. Közöttük, ami most szívéhez a legközelebb áll, a Forster Gyula Központ műemlékeinek feldolgozása.
(-fv-)
