Prológ:

  Kérdezte egy barátom, hogy milyen optikákat vegyen, mert a jelenlegiekkel nincs megelégedve.

- Mi az elvárás?

- Szeretnék éles képeket készíteni.

- Milyen optikákat használsz?

- Többnyire kit-objektíveket.

- De hisz azok elég jók. A géphez vannak optimalizálva.

- Nem mindig ad éles képet.

- És milyen állványt használsz?

- Azt meg minek?

- Csak mert éles képeket szerettél volna készíteni.

- Az kell hozzá?

- Naná! Egy jó állvánnyal akár több jó optika is kiváltható, pontosabban fogalmazva a gyengébb objektívekkel is lehet jobb képet készíteni.

Hogy mért van így? Mert szinte minden optikának van jó, vagyis optimális állása, ahol jobb, élesebb (részletgazdag) képet kapunk. Ez amatőr optikáknál 8-as blende környékén van, plusz-mínusz 1-1 rekesz. Ilyenkor persze a záridő kicsit hosszabb, mint nyitott állásnál, és ha nem szeretnénk a magas ISO-t (érzékenységet) használni, hogy nem legyen zajos a kép, akkor nem marad más, mint állványt használni. Nem csak statikus témáknál ajánlott, hanem mozgásokat követő fotóknál is jól jöhet.

  Kézből fotózva figyelembe kéne vennünk, az úgynevezett reciprok szabály. Ez annyit jelent, hogy az optikánk ekvivalense (Full Frame / filmes gépre átszámított gyújtótávolság) meghatározza, hogy milyen záridőt kéne minimum exponálni a biztos eredményhez. Például kézből fotózva egy 50 mm-es optika 1/60 másodperces idővel talán már nem fog bemozdulni. Ha mégis, akkor amolyan szellemképes, vagy elmosódott képünk lesz. 28 mm-hez 1/30, 500 mm-hez, pedig 1/500 másodperc tartozna minimum. De szerintem minimum egy értéket rá kell számítani (a következő gyorsabb záridőt kell választani), s a teleobjektívvel még így sem biztos a siker.

Sokfél állványt gyártanak, így nehéz dolgunk lesz az ideálist kiválasztani. Könnyű, stabil, kompakt is legyen és az igényeinkhez való is. Nekem vagy 5 különböző állványom van, mind másra jó, és mindet használom is természetesen felváltva a feladatnak megfelelően. Lássuk a leggyakoribb típusokat.

Asztali - Főleg kisebb gépekhez, kompakt kamerákhoz, vagy mobiltelefonokhoz való. Ritkán létezik belőle erősebb is, amely egy tükörreflexes gépet is elbír.

Egylábú: egylábú állvány (monopod) általános célokra alkalmas, bár csak néhány érték záridő-hosszabbítást nyerünk vele, 3-4 érték, stabilizátoros teleobjektívekkel kombinálva akár többet is. De nem csak a hosszabb expozíciós idők miatt találták ki. A nagyobb teleobjektíveket nem kell tartani, azokat jól kiegyensúlyozza és csökkenti a bemozdulás veszélyét. Néhány értékkel megnöveli az expozíciós időt.

Háromlábú állványok (tripod) - A leginkább használt típusok. Ebből is sokféle létezik. Csak hogy néhány lehetőséget említsek, a teljesség igénye nélkül:

praktikus megoldások a terpeszthető állványok, melyekkel szinte talajközelből fotózhatunk. A másik jó megoldás, ha cserélhető, vagy kivehető és megfordítható a középoszlop. Így is talajközeli képszöget kaphatunk.

Videóállványok Hasonlatosak a fotóállványokhoz. A nagyobb kamerákhoz erősebb állványok tartoznak, de ehhez már „serpa” is kell, aki utánunk hozza. A videóállványok egyik fő ismérve, a vízszintezhetőség. Kiegészítésként guruló talpat is kaphatunk hozzá.

Carbon-szálas állványok - Egyre többször tűnnek fel a piacon. Főbb jellemzőjük, hogy míg megfelelően szilárdak, a súlyuk jelentősen könnyebb fém társaikéhoz képest. Ezzel együtt persze az áruk is több.

Létezik néhány különlegesség, mint a tapadókorongos állvány, vagy a szélvédőre szerelhető, vagy egyéb szorítóbilincses, ezek használata extrém helyzeteket feltételez, de nagyon hasznosak tudnak lenni, ha szakavatott kézbe kerülnek.

Az eddig felsorolt fajtákkal messze nem teljes képet kapunk a jelenlegi állványokról, de akkor veszünk el igazán a választékban, ha elkezdjük az állványfejeket boncolgatni.

Van olyan fajta, amelyik egyszerű állványcsavarral kapcsolódik a kamerához, mások cserélhető talppal, úgynevezett gyorsögzítővel. Én ez utóbbit szeretem. A fényképezőgépeimen és az optikáimon is külön-külön cseretalpak, platnik vannak. Így munka közben gyorsan tudok váltani a különféle eszközök között.

Hogy milyen állványfejet vegyünk az állványhoz, azt a feladat dönti el. Én négyfélét is használok:

Háromkaros, vagy 3D-s. Három külön csavarral lehet állítani a körbefordulást, az előre-hátra, és az oldalirányú döntést. Ezek a legprecízebb beállítást teszik lehetővé, de lassú velük dolgozni. Az embernek nincs elég keze, de főleg ideje hozzá, hogy megfelelően és gyorsan beállítsa..

A gömbfejek szabadabb mozgásteret biztosítanak, többnyire egy csavarral lehet mindent megoldani. A drágább modelleken egyéb csavarokat is találhatunk, melyek panoráma funkciót biztosítanak, vagy egyszerűen csak a gömbfej mozgásának erősségét szabályozzák.

Külön kategóriát képviselnek a videofejek, melyek többnyire előre és hátra dönthetők, illetve körbeforgathatóak. Jellemzőjük, egy hosszú kar, mellyel akadozás nélkül egyenletes kameramozgatást végezhetünk.

Hogy lássuk milyen sokféle megoldás létezik, nézzük meg az egyik legismertebb gyártó, a Manfrotto honlapját. Olaszországban gyártják. Az első példányait anno egy garázsban szerelték össze vízvezeték csövekből. Azóta történt jó néhány kiváló fejlesztés, és a gyár ma már a csakugyan a legjobbak közé számít.

A legnagyobb gond, hogy ennyire nagy típuskínálatból nehéz választani. Szerencsére a paraméterek lekérhetők. Számít az állvány súlya, a teherbírása, a használhatósága, de a fejeknél is ugyanez a helyzet.

Ha nem lennénk biztosak a dolgunkban, akkor próbálgassuk vásárlás előtt. Mindig a legnagyobb teleobjektívünkkel teszteljünk, ha van a gépünkön élőkép üzemmód, akkor azzal, és legalább 10-szeres ránagyítással. Egy koppintás az optikára, és ha utána remeg a kép, az állvány nem elég stabil. Vagy a kinyitott állványt próbáljuk megtekerni. Ha sikerül, akkor ne vegyük meg.

  A jó választás, ha megfelelően könnyű, de stabil állványt találunk. Fontos, hogy stabil legyen, de ha nehéz, akkor biztos nem fogjuk magunkkal vinni. Emiatt két különböző méretű állványt javaslok. Az egyik akár zsebállvány is lehet, bárhol elfér. A szállításhoz táskát is vehetünk, ami vállra akasztható, vagy az állvány egyezrűen a fotóstáskánkra is csatolható, így praktikusan, he kell azonnal „bevethető” tud lenni.

Epilogus:

- Na vettél állványt?

- Igen. Manfrottót, ahogy javasoltad.

- Van eredménye?

- Még szokni kell, hogy egy eszközzel több van, de azóta sokkal több a jó kép, és van időm kielemezni a témát. Az állványon nem mozdul el a gép. És tényleg nem az optikát kellett lecserélni a sikerért…

(Dékány Zsolt)