Kezdetben, az 1840-es években a fotográfia alkalmazása emberábrázolásra idegőrlő próbatétel volt. Ugyanis a korrekt expozíció akár 30 percig is eltarthatott. Mai fejjel nehéz belegondolni. A portréalany legkisebb bemozdulása életlenséget okozott. A folyamatosan megjelenő új találmányok az optika és a fotokémia területén aztán lerövidítették az exponálási időt, ami a fotográfiát hamar alkalmassá tette az emberábrázolásra, így a portré, és az aktfotográfiára is. Az 1860-as évektől egyre több aktfotó készült a kor prűd ízlésvilágához alkalmazkodva. A széles társadalmi rétegek számára láthatóvá és a kulturális élet megszokott részévé vált a fotográfia által közvetített meztelenség. A képek gyors elterjedése nem hivatalosan zajlott, hanem „pult alól”, hiszen a törvény büntette az ilyen felvételek terjesztését. Mivel a minőségi aktfotó hiánycikk volt, hamar létre jött egy jómódú gyűjtőréteg, akik ezeket az erotikus fotókat előszeretettel vásárolták.

A képzőművészet története során a meztelen test ábrázolása nem ment ritkaságszámba, gondoljunk csak az Ádám és Éva illusztrációkra, vagy a görög és római szobrászatra. A korai aktfotográfia is ezekből a példákból merített, ami nyomon követhető a megmaradt felvételeken, és a modellek pózain is. Ezt igazolja Munkácsi Mihály festészeti technikája is, aki tudatosan alkalmazta a fotográfiát, hogy érdekes karaktermintákat képezzen le, amit azután átvitt a festményeire.

Míg a festett aktot a társadalom elfogadta, a fotografált akt polgári körökben erős ellenszenvet keltett, ugyanis igen aprólékosan és részleteiben mutatta az emberi testet. A test erotikus oldala vált hangsúlyossá. Néhány ismert fotográfus, mint Edward Muybridge, úgy kerülte el a közfelháborodást, hogy mozgástanulmányokhoz használta a meztelen emberi testet. Sok fotós a festők számára készített felvételeket, akik hamar felismerték, hogy ily módon olcsóbban juthatnak hozzá a témákhoz, és nem kell drága pénzért modelleket alkalmazni.

Mint említettem az európai az államok többsége tiltotta az erotikus célú fényképek készítését, ezért a 18. századból ránk maradt aktfotók nagy részénél a szerző neve ismeretlen. Kültéri felvételeket ebben a korban nemigen találunk. A prüdéria az aktfotóst a stúdióba száműzte, ahol felvételeket készíthetett kontrollált körülmények között.

Az aktfotográfia a 19. század elejétől mind az emberábrázolást, mind a felvételtechnikát tekintve, változásokon ment keresztül. Az iparosodás mentén a gyorsan fejlődő technika a fotográfia számára új eszközöket és új technikai lehetőségeket biztosított. Az aktábrázolások társadalmi elfogadottsága is sokat változott. Az emberi test, főleg a női test mindig is erősen kötődött a női archetípusok ábrázolásához és az erotikus fantáziákhoz. Gondoljunk csak a Miloi Vénuszra, mint a termékenység igencsak esztétikus megjelenésű szimbólumára. Lényegileg azonban a társadalom akthoz kapcsolódó szemléletmódja ettől az időtől a mai napig nem sokat változott.

Aktfotográfia a gyakorlatban

Az aktfotográfus a meztelen testet többnyire „művészi módon” akarja leképezni. Ami koncentrálhat csupán a test természetes szépségére, vagy használhat egyedi, ötletes, esztétikus megoldásokat akár bonyolultabb mondanivaló megfogalmazására is.

A klasszikus aktfotográfia időtől független, mindig ugyanazt tematizálja: a női és férfi test arányosságát, szépségét. Az aktfotó, ahogy más műfajok is, több komponensből állnak össze. Jelen esetben a modell, kamera és a fény hármasából.

A sikeres képek titka, mint sok más esetben, ebben a műfajban is a részletekben rejlik, ami nem más, mint az alapos kameratechnikai tudás, a fény szakszerű használata, valamint a fotográfus és a modell közti egyenes kommunikáció.

Modell

A fotográfusok többségének az arányos és sportos testű modellek felkutatása okozza a legnagyobb fejtörést. Persze az ilyen adottságokkal rendelkező modellek a legdrágábbak. Pedig ezen az alapfeltételen áll, vagy bukhat munkánk sikere.

Amatőrök sokszor az utcán szólítják le a lányokat, ami megalázó kockázatokat rejthet magában, bármennyire is tisztességes a szándék. A weben találhatunk különböző modell- ( www.modellonline.hu és www.modellbazis.hu ) és fotósfórumokat ( www.fotosbazis.com ), ahol a sok csinos lány között még válogatni is lehet, persze megfelelő díjazásért, vagy fotóért cserébe (Test for Picture). Sok lelkes amatőr és profi modellel is találkozhatunk ezeken a közösségi oldalakon. Az amatőrökkel több munkánk lehet a tapasztalatlanság miatt, míg a profik megbízhatóságot és rutint nyújtanak a pénzünkért. Legyen célunk az eltervezett elképzeléseink megvalósítása, és segíthet az is, ha modell véleményét is figyelembe vesszük. A bizalom, a kölcsönös nyitottság kulcsa lehet a jó felvételeknek.